Egy új érzés

2. Az első levél

...Egy levelem jött apámtól aki katona. Nem mertem kinyitni a levelet, mert mivan ha éppen azt akarják közölni velem, hogy elhunyt és részvétük... Akkor már csak én lennék a családból, egyedül a világ ellen. A következményeibe nem is akarok belegondolni. Ez állt a levélben:

,,Menekülj amíg tudsz ,ne nézz vissza csak fuss."

Ahogy a sort olvastam egyre jobban elgondolkodtam rajta. Nem értettem mit jelenthet. De nem is volt rá időm ,hogy gondolkodjak rajta ugyanis sietnem kellett Carolhoz.

Két óra múlva hazaértem ,tanultam és telefonoztam és végig a levélen gondolkodtam. Mit jelenthet? Miért így írta? Miért írta?

Egy idő után rájöttem milyen rímes és elkezdtem ezt mondogatni magamban. Ki tudja lehet hasznos lesz még.

A következő hét is eljött. A reggeli rutin után, beleértve az iskola fele vezető utat is, Carol közölte velem ,hogy pompomlányok leszünk.

Nagyot néztem a kijelentésén. De tudtam, hogy nagy álma már régóta, plussz így több időt tölthet Jackkel. Úgy, hogy a válaszom egyértelműen igen volt.

Mivel nemsokára kezdődött a meghalgatás tanítania kellett pár mozdulatot ,hogy egyáltalán legyen valami fogalmam róla mit kellene csinálnom.

Tudni kell Carolról ,hogy nagyon jól tud táncolni és bárkit megtanít rá szóval könnyű dolgunk volt.

Vagyis azt hittük mivel amikor beléptünk a torna terembe rengeteg ember volt bent és mind a meghallgatásra vártak, de meg kell csinálnom Carolért és az álmáért.

Előadtuk a nem túl nehéz táncos számunkat és Linda odajött hozzánk közölni az eredményeket. Először hozzám fordult és azt mondta:

- Bent vagy a csapatba.

Majd Carolhoz fordult és azt mondta:

- Hát nem is tudom jól táncolsz ,de nem lehet téged annyira feldobni a levegőbe ,de azért bent vagy.

Mindig is egy pipergőc volt Linda, nem lepődtem meg a viselkedésén. Olyan nagyra tartja magát, közben pedig csak ugyanolyan közember mint mi.

Megkaptuk a pompomlány ruhákat és a pompomokat. Hmmm ez nekem túl lányos.

Másnap reggel ugyan úgy ment minden csak a délután volt más ,mert pompomedzés van. Jaj ,de örülök... Az első edzés rettenetes volt egy csomó ember van ott és repülnöm kell a levegőbe. Azt mondták holnap már a focistáknál fogunk próbálni a meccsükre szóval eléggé érdekes napnak fogunk elénézni.

A következő nap sem a kedvencem. A pompomszoknya rendkívül rövid a felső pedig teljesen rámsimul. Ez nem tetszik.

Miközben gyakoroltunk az edzést néztem. Milyen szánalmasak. Apám miatt tudok amerikai focizni, de amit a pályán láttam az nem az volt. Bár tény és való, hogy az látszik miért van itt a  cserediák. Ennek a csapatnak rendkívül szüksége van rá. A gondolatmenetemet Linda rikácsolása zavarta meg.

-Vége az edzésnek!

Mindenki elkezdett vonulni az öltözőbe de engem félre hívott beszélni.

-Eszedbe se jusson beleszeretni
Kehuanba megértetted?

-Miből gondolod, hogy tetszik?

-Mert egész edzés alatt őt bámultad!

-Linda, ne legyél már ilyen, ha ismernél nem gondolnál ilyeneket rólam, de nyugodj meg engem nem érdekel egyik célpontod sem ezt elmondom. De inkább fociznék mint hogy itt dobálgassanak.

-Te hálátlan dög!

-Ahw köszönöm, ez megtisztelő tőled hallani. Na, de szia.

Linda csak bámult rám ,hogy itt meg mi történt? Nem értem az embereket, és nem is akarom, főleg nem az olyanokat mint ő.

Gyorsan átöltöztem és indultam is haza.

Carolal elindultunk, majd utánunk futottak Jackék, mert nyilván el kell kísérnie élete szerelmét. Mi természetesen megálltunk ,hogy megvárjuk őket. Ekkor hátranéztem, mit sem sejtve, hogy ez lesz a legnagyobb hibám...