My only remedy.. /az egyetlen orvosságom/

1.

Basszus 6:30...utálok felkelni ilyen korán, de menni kell arra a hülye ellenőrzésre..kivánszorgok nagy nehezen a kórházi ágyamból, majd ki az ajtón azokhoz az utálatos emberekhez. Itt vagyok vagyis szinte itt lakok ebben a kórházban és nincs egy normális ember sem itt.
Persze, hogy az első ember akivel találkoztam, az Katy, na őt utálom a legjobban a világon.
Kivánszorogtam az ajtón mint egy zombi és szóltam Nicolenak aki itt a legnormálisabb nővér a kórházban,hogy kísérjen el a rendelőig Dr. Smith-ig.

-Jóreggelt doktor úr! - mondtam teljesen kedvetlenül.

-Jóreggelt Amy!

Ezután következett a kínkeserves vizsgálat, ami amúgy nem lenne az, csak én vagyok ilyen, mert nekem ezerszer megcsinálták.
------------------x-----------------
Miután túl lettem rajta, bementem a szobámba, és kivettem egy történelmi regényt a polcomról, és mentem ki az udvarra.
Senki nem volt kint.. Ami fura, mert mindig sokan jönnek ki a kórház épületéből ilyen szép időben, de én persze nem kedvelek szinte senkit szóval nem is bánom.

Egy kis idő múlva, megjelent Nicole egy körülbelül 2 évvel idősebb fiúval, akinek eléggé bunkó feje volt.. Remélem nem hozzám hozza.. Ne légyszii.. - könyörögtem magamban. - de hozzám hozza.. Baszkiii...

-Üdv újra Amy! Hoztam neked valakit! Ő itt Paul, az unokaöcsém. Remélem legalább vele kijössz majd, hiszen itt kell lennie kicsit segíteni.. Mindenesetre ismerkedjetek meg. - majd itthagyott.. Nem foglalkozva azzal, hogy én egyáltalán akarok - e most társaságot vagy nem...

-Szia...-köszönt eszméletlenül bunkón, és rám se nézett.. Bunkó paraszt lehet már előre látom..

-Szia! - köszöntem kicsit kevesebben hátha megenyhül, de nem igazán..

Majd ezek után leült mellém, és csodával határos módon, elkezdett beszélni nekem.
-Nic nem mondta, hogy egy lányhoz hoz, hanem csak annyit mondott, hogy mutat valamit én meg mentem.. De megbántam.. - újra nem nézett rám.. Nem hiszem el..hogy lehet valaki ekkora nagy bunkó..

-Ha ennyire utálod a lányokat vagy legalábbis engem akkor mehetsz is, nincs feltétlenül szükségem a társaságodra!

-Reméltem is. - vonta meg a vállát és elment.

Ennyire csúnya lennék? Hát igen.. Ki szeretne bele egy anorexiás lányba.. De nekem csak egy társaságra lenne szükségem, hiszen szinte a kórházban élek..de itt mindenki  bunkó paraszt...egy olyan ember kell nekem aki boldoggá tesz, elmondhatom neki minden bánatom.. Erre Paul is elmegy akinek csak annyit kell tennie, hogy segít nekem..de mást kell találnom..

Majd Paul a kórház hátsó bejáratán egy barna hajú csajjal lépett ki nevetgélve.. Biztosan egy másik beteg csaj, csak szebb és így inkább vele van az a nyomorult...