Vanilla Baby

Karamellás cukor

- Nem tudom elhinni. Egyszerűen nem megy!

- Úgy érzi, nem tudja elfogadni, hogy Rhea és Namjoon hamarosan összeházasodnak? 

- El tudom fogadni, hát mit tehetnék? Ne forgassa már ki a szavaimat Doki, mert azt utálom!

- Pszichológus vagyok Seokjin. Nincs doktori fokozatom. Azt hiszem ezt már tisztáztuk egyszer. Itt a maga érzéseiről van szó. Én csupán pontosítani akartam, hogy jól értem-e. Elnézést, ha átléptem a határokat.

Jin két kezével idegesen túrt a hajába. Újabb hét telt el és ő még mindig reménykedett, hogy Rhea meggondolja magát és visszajön hozzá. Pedig már aláírták a papírokat.

- Semmi gond Doki.

Jin még fél füllel hallotta, ahogy Yoongi hitetlenül felnevetett az ismételten helytelennek bizonyuló megszólításra, de aztán teljesen elmerült a saját gondolataiban. Egészen elfelejtkezett a külvilágról.

Ideje lenne feladnia.

Egyedül azonban nem megy. Ezért ült hát újra itt az általa "dilidokinak" titulált pszichológusának a rendelőjében és próbálta keménykedéssel leplezni, hogy mennyire ki van borulva. Titkon irigyelte Min doki nyugodtságát és habár még magának sem ismerte volna be, de igazán megkedvelte a kifogástalan modorú férfit, annak ellenére, hogy Min Yoongit még Namjoon ajánlotta neki. Egy évvel ezelőtt. 

Bár, akkor még párterápiáról lett volna szó.

Rheával.

- Szerette Jungkookot?

Jin még a nyálát is félrenyelte a hirtelen jött kérdésre. Miután kiköhögte magát, kért egy pohár vizet. Yoongi szó nélkül tette le elé az asztalra a kért folyadékot és érdeklődve figyelte, hogy Jin mennyire kerüli a tekintetét beszéd közben.

- Persze, hogy szerettem. A legjobb barátom volt, még most is törődöm vele - mondta, majd egyben lehúzta poharának egész tartalmát.

 Maga sem értette, hogy hirtelen miért száradt ki a szája.

 - Tudja mit nem értek? - emelte fel végül a tekintetét, amiben most a harag szikrája villant. Ez azonban Yoongit nem hatotta meg túlságosan. Ennyitől már nem volt hajlandó megfutamodni. Elég ideje volt már a pályán ahhoz, hogy ne lehessen könnyen megijeszteni. Igazából pontosan ilyesmi reakcióra számított, ezért csak biccentett, jelezve Jinnek, hogy nyugodtan folytassa. 

- Nem értem, hogy Jungkooknak mi köze van az eredeti témánkhoz!

Yoongi ajkán halvány mosoly játszott, majd észrevéve magát azonnal rendezte az arcvonásait, felvéve a legsemlegesebb ábrázatát. Jin idegei azonban már ennyitől is pattanásig feszültek.

- Ön szerint van köze az eredeti témánkhoz? 

- Én azt honnan tudjam? Maga vezeti az alkalmat! - tajtékzott Jin. - Mire akar kilyukadni? Csak mondja meg Doki!

- Itt nincsenek jó vagy rossz válaszok. Viszont, - Itt tartott egy kis szünetet, mintha valóban elgondolkozott volna, majd csak utána folytatta - meglepett a heves reakciójával - füllentett végül, és valamit gyorsan lejegyzett a noteszébe.

- Mit gondol? Ha Jungkook venné el Rheát, akkor is így érezne, mint most? - könnyedén tette fel a kérdést, mintha csak azt kérdezte volna meg Jintől, hogy milyen időnk lesz holnap. Jin teljesen elveszítette a türelmét.

- JUNGKOOK HALOTT! - kiabálta szinte Yoongi arcába, majd szinte motyogva folytatta: Sosem tett volna ilyesmit velem. Szegény... Ő engem szeretett - Itt újra elöntötte a harag. Még a szeme is elsötétült, ahogy hirtelen Yoongira nézett. Fenyegetően hajolt közelebb a pszichológusához. - Bárki is venné el Rheát... Pont. Ugyanannyira. Gyűlölném! - tagolta lassan, nyomatékosítva ezzel az utolsó szavait.

Jin felpattant, lekapta kabátját a fogasról és kiviharzott a helyiségből. Nem akarta többé Yoongi átható tekintét magán érezni. Maga sem értette, miért reagált ilyen hevesen, de a gondolat, hogy Jungkook hajlandó lett volna elárulni őt, végtelenül felháborította.

- Kedden ugyanebben az időpontban várom! - hallotta még Yoongi higgadt hangját a folyosóról. Egy kicsit elszégyellte magát a viselkedése miatt. Eldöntötte, hogy legközelebb, majd feltétlenül bocsánatot kér, de jelenleg képtelen volt rá, szóval engedte, hogy a lábai szélsebesen vigyék a kijárat felé.

Yoongi tűnődve figyelte a parkettára kiömlött vizet. Jin felborította az ő poharát is, amikor az előbb olyan sebbel-lobbal távozott. Komótosan kezdte felitatni néhány zsebkendővel a padlón keletkezett tócsát.

Nem haragudott Jinre. Sejtette, hogy páciense hamarosan újra be fog térni hozzá, akkor pedig bőven lesznek ennél kellemetlenebb pillanataik is, ismerve az ifjú milliomos heves természetét.

Megsajnálta Rheát.

Jungkookkal nehéz lehetett versenyezni.

A játék pedig még korántsem ért véget.

Yoongi lusta mozdulattal túrt eddig szigorúan hátrafésült hajába, engedve hogy pár tincs a homlokába hulljon, majd komótos léptekkel az ablakhoz sétált. Fehér klumpája alatt nyikorgott a parketta. Régi szokása szerint türelmetlenül kocogtatta golyóstollával az üveget, miközben szomorú mosollyal az arcán várta, hogy végre feltűnjön a színen a betege. Nem kellett sokat irodájának halványzöld függönye mellett időznie. Hamarosan megjelent Jin, hogy aztán villámgyorsan a lombok takarásába fusson. 

Úgy rohant át a parkon, mint akit üldöznek.

Yoongi kedvtelenül fordult el az ablaktól. Az íróasztalához sétált. A rajta pihenő ormótlan, nyomógombos telefonjáért nyúlt. Nem szerette ezt csinálni, de úgy érezte meg kell tennie, ha közelebb akar jutni a megoldáshoz. Még habozott pár pillanatig, de aztán határozottan pötyögte be azt a számot, amit álmából felriadva is azonnal le tudott volna írni fejből.

- Taehyung? Szükségem lenne Jeon Jungkook halálának pontos körülményeire. Ugye rá tudsz nézni az aktájára a kedvemért?