Tűz-Víz közt!

Kezdet!

Tudni kell hogy engem Liza Barstnak hívnak. És van egy srác akibe belevagyok zugva, Tobynak hívják. Nagyon szeretem. Csak az a bibi hogy ő ezt nem tudja.Nem vagyok csúnya de ő az a fajta fiú akinek a lányok csak egy éjszakára kellenek. Én meg nem vagyok olyan ribi mint a többi csaj a suliba.
Nem vagyok vevő az ilyenre. 18 éves leszek 3hónap múlva és vágyom egy komoly kapcsolatra . Olyanra amilyen anyuéké is. Szeretik egymást . Nagyon. Szeretnék én is családot alapítani később. Egy olyan sráccal akinek én lennék az első. De ez a mai világba nagyon ritka. Na mindegy is. Majd egyszer úgyis eljön.De mikor????

"Reggel"

Másnap reggel nehezen ébredtem. Semmi kedvem nem volt suliba menni. Utálom a sulit! Hál istennek ez az utolsó évem. Táncsak kibírom. Gyors elvégeztem a reggeli rutinomat. Majd elindultam az iskolába.

Nemsokár már oda is értem. Kb 15perc séta tőlünk. Ahogy beértem rögtön mentem a szekrényemhez. Ahogy kinyitottam egy kis levélke esett ki. Egy vers volt rajta:

"Ne hagyj el soha, hisz boldog vagyok Melletted,
Hisz Te jelented nekem az egyetlen kincsemet!
Te hoztál új színt szomorù életembe,
Te hoztad vissza szívembe az elkopott reményeket.

Van egy szó, mit úgy hívnak, remény,
Ha vigyázol rá, ő mindig benned él.
Ha szívedbe zárod, ki fontos neked,
Bármerre jársz, ő is ott lesz veled.

Ha csillag lennék a magas égen, teneked ragyognék egész életemben, és ha téged szomorúnak látnálak, szerető szívemmel megvigasztalnálak."

De aranyos. Gondoltam. De ki lehet? Nem tudtam sokat gondolkodni mert becsöngettek. Szoval elmendtem órára. Ami azt illeti gyorsan eltelt... már csak 4 órám lesz ...
A mai nap is gyorsan eltelt . Suli után egyből haza mentem. Felmentem a szobámba és leültem a gépem elé. De ami ott fogadott arra nem számítottam..

"Sziasztok! Ez az első rész. Nem lett hosszú . De igérem hogy még ma kirakom a következő részt!😘😘"