ELÁRULVA - J.J.K.

EPILÓGUS - 1/2

Sziasztok!
Mivel az epilógus nagyon hosszú, így két részre bontottam. Remélem, tetszeni fog.
Jó olvasást! 😊

Jungkook:

Hogy mi történt? Meghaltam a picsába. Ám Noel előbb végzett Gawriillal, így a lelkem egyesülhetett. Viszont, ahhoz újjá kellett születnem. Ugyanaz voltam, emlékeztem mindenre, mégis minden más lett. Nem csajoztam, nem keféltem idegen nőkkel, hanem türelmesen vártam az én Noelemre. Bulik helyett a tanulásra koncentráltam és sikeresen felvettek a főiskolára. Szabadidőmben részmunkaidőben dolgoztam a helyi pizzériában felszolgálóként, vagy sportoltam. Valóban sokkal jobb ember voltam, mint előző életemben és ez büszkeséggel töltött el. Ami még változott, hogy nem harapott, hanem született vérfarkasként éltem, ezáltal ösztönösebb természetem lett. Noellel hogy álltak a dolgaink? A lehető legjobban. A kezdetektől mellette voltam és ennél csodálatosabb nem is történhetett volna. Bár, Ő is kissé megváltozott...

*&*&*&*

Mindennapos rutinomat, a reggeli kocogást tudtam le. Szerettem futni, mert megnyugtatott és közben agyalhattam. Két kört róttam, megkerülve az erdőt. Minél közelebb értem az otthonunkhoz, annál erőteljesebben éreztem azt a félreismerhetetlen illatot, mely remegésre késztetett és felbolygatta farkasomat. Gerincem mentén forró borzongás kúszott végig és nagyon kellett uralkodnom magamon, hogy ne sprinteljek oda hozzá az illatát követve, a nevét üvöltözve. A szomszédos épület tornácáról épp akkor lépett le, iskolatáskával hátán, csüggedt ábrázattal, minek láttán felnevettem. Meg tudtam érteni, tizenöt évesen, a gimi első napja nem valami bíztató.
- Helló Kislány! – léptem hozzá mosolyogva, melytől ő is vidámabb lett.
A korkülönbség sajnos megmaradt, kemény hét évvel idősebb voltam nála és megint csak sajnos ez semmit sem változtatott a tényen, hogy Noel gyönyörűbben festett, mint valaha. Noha, lehet ebben az apja személye is közrejátszott. Érdekes módon, ebben a más, boldogabb életben az apja Új- zélandi származású volt, aki nem mellesleg egy baszott nagy darab maori csávó, ráadásul, az egyik tanárom a fősulin. Egyébként, jó fej volt a pasas, de határozottan rendelkezett egy bizonyos befosatós megjelenéssel, ami frászt hozta az emberekre. Noel bőre felmenői okán kreolabb árnyalatban játszott, íriszei pedig ezüstösen csillogtak.
- ’Reggelt Kookie – biccentett – Van egy cigid? – billentette félre fejét, aranyosan pislogva fel rám.
- Nem is dohányzol – ráncoltam homlokomat.
- De most erőteljes késztetést érzek arra, hogy rászokjak – fintorodott el.
- Nyugi már, jó a gimi. Szerezel egy rakás új barátot, új dolgokat tanulhatsz, bunkóbbak a tanárok, szar a menzakaja... – soroltam.
- Ez volt az egyik legszarabb lelkesítő beszéd, amit valaha is hallottam – morogta.
Felnevettem megjegyzésén. Na, igen. Sokkal szabadszájúbb volt és olyan cifra káromkodásokat levágott, hogy azért kitüntetést érdemelt volna. Az apja gyakorta panaszkodott is miatta, valamint az igazgatónál tett látogatások miatt, ugyanis No régi jó szokása megmaradt és előszeretettel csapdosott gyomorszájon random embereket.
- Elkísérjelek? – ajánlottam mosolyogva.
- Így? – emelte meg szemöldökét – Macinaciban, büdösen és izzadtan? Legalább, gyűjthetek lóvét a ruháztatásodra – vigyorodott el és felemelte kezeit – Drága emberek! Ez a szegény hajléktalan minden pénzét a tanulmányaira költötte és most az utcán él, szemetesekből kajálva, koldulva a napi betevőért. Kérem, adakozzanak ennek a pusztulatos csöves bánatnak és adójuk...
- Na, elég lesz! – szóltam rá, mielőtt bele lendül még jobban az ócsárlásomba – Lezuhanyozok és átöltözök, csak várj meg – indultam otthonom felé.
- Tíz percet kapsz te koldus – araszolt vissza a lépcsőhöz lehuppanva arra, kényelembe helyezve magát.
- Ez a koldus a jövendőbeli férjed – mutattam magamra széles vigyorral.
- Na, az baszna be – horkantott.
Tényleg siettem, mert ismerve Noelt, simán elindul nélkülem. Kapkodva letusoltam és felöltöztem. Anyám kissé hülye fejjel nézett, amikor még vizes hajjal, a küszöbön fél lábbal ugrándozva húztam fel a cipőmet, de nem izgatott. No szerencsére ugyanott ücsörgött, ahol hagytam.
- Gyere kislány, elviszlek a suliba, mint a dedósokat – kötözködtem vele.
- Kocsival? – lelkesült fel.
- Gyalog – vágtam rá, lelombozva.
- Hmm – sóhajtott.
Mosolyogva figyeltem, miként felkel és csiga lassúsággal lépeget. Szándékosan húzta az időt, látványosan szenvedő ábrázattal.
- Nem akarok iskolába menni – nyöszörögte.
- Muszáj – világosítottam fel – Új barátok. Ez lebegjen a szemed előtt.
- Óh, lesznek cuki végzős srácok – vigyorgott gonoszul – Gyere Jungkook, igyekezz, nem késhetek el az első napomon – rángatta hirtelen karomat.
- Most, hogy így jobban bele gondolok, tényleg ráérünk. Ez csak gimnázium, nem? Megdumálom apáddal és lóghatnál – beszéltem elszántan.
- Féltékeny vagy, mi? – sétált tovább hátrálva az úton, szembe fordulva velem, csibészes mosollyal – Azt vágod, hogy rám startolsz, frankón feljelenthetlek kiskorú zaklatásáért?
- Fiatalkorú vagy, nem kiskorú Noel – közöltem.
- Meg egyébként is, tök öreg vagy – szívózott tovább – Mikor én betöltöm a tizenhetet és jó nő leszek, neked addigra elcsoffadnak a golyóid és ráncos leszel – fintorgott kiöltve nyelvét – Merevedési gondjaid lesznek és a tizenhetes kiképzését képtelen lennél teljesíteni. Nekem pedig nagyon sok szex fog kelleni, mert dúlni fognak a hormonjaim ezerrel.
- Mindjárt a fejed fog dúlni a pofontól, amit lekeverek! – fenyegetőztem dühösen – Milyen szexről beszélsz te? Tizenöt éves vagy! Nem fogsz te szexelgetni sem most, sem később. Most meg pláne nem! A tanuláson járjon az eszed, ne a fiúkon Noel Kala Smith, mert komolyan mondom, most már felpofozlak!
- Ingerült a papa, mert attól fél, kiesik a kosárból – vonogatta szemöldökét és tényleg úgy voltam vele, megcsapom. Majd hátat fordított, normálisan sétálva folytatva az utat – Nyugi, Jeon, a szüzességemet csak te veheted el – tette hozzá, mire szélesen elvigyorodtam – Gyere már te nyugdíjas, elkések miattad – szólt még oda felhúzva orrát.

EGY ÉVVEL KÉSÖBB:

Körülbelül húsz perc lehetett hátra a szombati, délutáni műszakomból, amikor becsörtetett Noel, sunyi fejjel. Egy – két ember lézengett csupán a pizzériában, én pedig, így este tíz óra tájt kezdtem fáradni. A lány megtorpant az asztal mellett, amit törölgettem, majd lazán kijelentette.
- Most meg foglak csókolni.
Lefagytam mozdulat közben és csodálkozva néztem rá. Ő csak ácsorgott ott aranyosan, zsebre dugott kezekkel, ártatlanul pislogva. Jó, eljátszadoztam párszor a gondolattal, hogy felhozom a témát, igazán befejezhetnénk ezt a hülye „beléd vagyok zúgva, mint az állat, de mégsem járunk” szisztematikát, ám mindig elvetettem az ötletet, mert jól akartam csinálni. Meg azért, fostam a faterjától is, rendesen.
- Mi... mit akarsz te? – dadogtam vágtázó szívveréssel.
- Fogadtunk Jennievel, hogy nem merlek megcsókolni – közölte komolyan.
- Miben fogadtatok? – szűkítettem résnyire szemeim, rosszat sejtve.
- Ha nem teszem meg, futnom kell egy kört bugyiban és melltartóban a főúton.
- Mi a fasz?! Apád tud róla, hogy erősen megcsappant az erkölcsi normád? – háborogtam.
- Hülye – forgatta szemeit, aztán megragadta fekete pólóm anyagát és magához vonva ajkaimra tapadt.
A szívem ki akart törni mellkasomból, olyannyira hevesen csapdosott. Gerincem mentén hideg s meleg futkosott felváltva, gyomrom apróra zsugorodott és libabőröztem. Fülem zúgott a benne tóduló vértől és megszédültem. Komolyan, a világmindenség legmámorítóbb csókja volt és halálközeli állapotba kerültem miatta. Sokkal intenzívebb, sokkal gyönyörűbb és letaglózóbb élmény volt, mint bármikor is valaha. Talán az egész lelkem miatt, vagy hogy ennek okán valóban Noel létezett számomra és senki más. Ajkai végtelenül puhák és finomak voltak. Nyelve forró, lágyan simogató. Gyengéden, mégis szenvedélyesen simogatta párnáival enyéimet, amitől szárnyaltam. Annyira szerettem, hogy az már fájt. Túl hamar szakadt vége Menyországomnak, mikor elhúzódott kissé, de lehelete így is perzselte feltehetően kipirult orcámat. Nagyot nyeltem, megnedvesítve kiszáradt torkomat, sűrűn kapkodva oxigénért.
- Hazudtam – suttogta Noel kijózanítva.
- Mi? – értetlenkedtem.
- Nem is fogadtunk Jennievel, csak már tele volt a tököm a beszariságoddal – vallotta be elégedett mosollyal – Vagány lettél JK, tőled kaptam az első csókomat – vigyorgott.
- Nemzetközi playboy lettem, mivel sikeresen túlestem az első csókomon egy dedóssal – hecceltem.
- Köcsög vagy – közölte.
- Lehet, de te így szeretsz – pusziltam meg homlokát.
- Sajnos – fintorodott el.
- Hé! – háborodtam fel látványosan – Én vagyok a végzeted bébi.
- Hülye vagy te, nem a végzetem – nevetett fejét ingatva.