A MI szigetünk (TaegiKook)[Befejezett]

Keresd meg Yoongit!

*Suga szemszöge*

Összeesek. Már a földön vagyok, mikor kezdem érzékelni magam körül a külvilágot. Valami nincs rendben. Üres vagyok. Valami... valami eltűnt. 

Legyengít ez a veszteség. Nincs erőm felállni... Annyiból mozdulok csak, hogy némileg kényelmesebben feküdjek a földön. 

Ezernyi érzelem kavarog bennem, intenzívebben, mint eddig bármikor...Ha talpon lennék is csak tántorognék, amíg le nem tudok ülni valahová.

Sebezhetőnek érzem magam, védtelennek, és magányosnak...

- Jungkook... - Suttogva kérek segítséget az egyetlen személytől, aki ebben az állapotban láthat. Nincs erőm...Egyszerűen nem tudok hangosabb lenni... Hiába tudom, hogy erre nem fog felfigyelni. Emiatt nem jön ide. 

Pedig most... most szükségem van rá. Annyira egyedül érzem magam... Eltűnt egy jelentős részem. Sebezhető vagyok. Nagyon... Azt akarom, hogy megvédjen...

*Jungkook szemszöge*

Sóhajtva ülök kint a küszöbön. Többen is idejöttek érdeklődni, hogy mi bajom, de most nem akarok senkivel beszélni. A könnyeim nem folynak, hiszen... Tudom, hogy szeret engem is.. De Arun.. Arun valahogy más, mint Tae. Arunt olyan.. kívülállónak érzem. Akinek semmi köze hozzánk. 

Mégis fáj, hogy... Sugában a hűség egyetlen szikráját se látom. És ez rengeteg feszültséget fog okozni még.. Leginkább bennem. Az a gondolat, hogy Taehyunggal együtt van, bármilyen értelemben, nem zavar. Talán egy kicsit fura, de nem zavar.. Viszont az, hogy bárki mással összefekszik, aki az útjába kerül.. Az igen. Márpedig össze fog. 

Olyan... bizarr ez az egész. Az valahogy olyan természetes volt a szigeten, hogy hárman együtt legyünk... Még mindig az. De Arun... annyira nem illik a képbe. És nem a fiút akarom bántani ezzel, semmi bajom vele. Valószínűleg legjobb haverok lennénk, ha.. Ha ex lenne.

Lehet, hogy mi vagyunk a kívülállók... Elvégre.. Suga elment egyetlen szó nélkül.. Arun jött utána. Talán ezért zavar ennyire Arun, mert.. Mi tolakodtunk be az ő kapcsolatukba. Pontosabban... én.

Hoseok rohan el mellettem. De mint az őrült. Felállok, és utána fordulok. Arrafelé megy, amerre Yoongiék vannak. hm. Biztos valami fontos dolga van arra, elég sok terem meg szertár, meg minden volt ott...

,, Kook. Azonnal menj utána! Yoonginak nagyobb szüksége van rád, mint bármikor!"

Crysaline? 

Fogalmam sincs, hogy indultam el. Csak arra eszmélek, hogy az utolsó folyosón rohanok vissza én is. Hoseok kétségbeesetten vágódik az ajtónak Arun és Yoongi nevét kiáltozva. Látom rajta a mágia különleges színeit. 

- Ezt nem fogod kinyitni. Vigyázz. - Lépek oda az ajtóhoz. Crysaline, segíts be, kérlek! 

Lehunyom szemem, és megérintem a falapot. Érzem a varázslat bizsergető érzését. Azt is, hogy szépen lassan elmúlik. Kinyitom a szemem, és a kilincsre teszem a kezem. Érzem, hogy nem vagyok felkészülve a látványra. Egy utolsó mély levegő, és kinyitom az ajtót. 

Nem tagadom, sokkol a látvány. Arun egy merő vér az ágyon. Félig rajta, félig a lepedőn egy... korbáccsal? vagy ostorral? Egyáltalán mi a különbség a kettő között?

Lepillantok. Suga néz fel rám. Üveges tekintetétől egy pillanatra megáll a szívem. De aztán elnéz Hobira, így nyugtázom, hogy ő nem halott. Visszanéz rám, néma segélykérést üvöltve tekintetével.