Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Júlia éppen a párolt zöldségeket rágcsálta, mikor kezdett elege lenni szülei összenézéseiből.
- Apám? Akarsz nekem mondani valamit? - tette le a villáját.
- Ne légy türelmetlen, Júlia! - rótta meg őt az anyja. - Időben meg tudsz mindent.
- Tulajdonképpen miért ne mondhatnánk el most neki? - pödörgette meg apja, nagybezenyi Döbrössy Gáspár a bajszát. - Júlia, olyan ajándékot kapsz, amelyről minden hajadon álmodik!
- Bizony - kontrázott rá az anyja, Margit.
- Mi volna az? - kérdezte a lány gyanakvóan.
- Hamarosan férjhez mégy - jelentette be az apja.
- De nem akárkihez! - sikkantott az anyja, annak ellenére, hogy az előbb ő intette le a lányát.
- A kemenesi Pádár Vilmos fiához, Lukácshoz - dőlt hátra roppant elégedetten az apja, még mindig a bajszát pödörve.
- Gazdag és nemes, szép szál legény. Nem is kívánhatnál jobbat! - így az anyja.
Júlia még hallgatta egy darabig a lelkes beszédet, de belül nem érzett semmit.
Megházasítják, ahogy az lenni szokott. Már így is jóval benne van a korban, húsz éves létére.
Egyszer látta már Lukácsot a nagybezenyi templomban, szüret idején, mikor idelátogattak a városba. Valóban jóképű férfiú volt.
De persze a róla szóló rosszmájú pusmogásból senki sem tudhatta, mi igaz.
- És ha én nem szeretnék nőül menni hozzá? - bukott ki belőle a kérdés. Mindkét szülője úgy nézett rá, mintha legalább agyarakat növesztett volna.
- Badarság! - szólt az apja. - Hozzámész és kész.
- Ne hozz ránk szégyent, lányom - így az anyja.
És ezzel a kérdés el is volt felejtve.
Ekkor hangos rikácsolás, kotkodácsolás szűrődött be az ablakon, amit dühös jajvészkelés és csattanások követtek.
Júlia felugrott, örülve, hogy nem kell többet a házasságról beszélniük.
Az ablakhoz érve még tisztábban hallotta a kiabálást.
- Tolvaj! - sápítozott a szakácsnőjük, serpenyővel szaladva az udvaron. - Tolvaj!
- Tolvaj van a házunkban, édesapám! - tolmácsolta Júlia izgalomtól remegve. - Megyek, megnézem!
- Júlia! Nem mész sehova! Azonnal állj meg! Júlia...
De a lány már szaladt is le a lépcsőn, otthagyva csapot-papot az étkezőben, át a folyosón, ki a kertbe.
