Add fel az egód, légy szabad! (Queen ff.)

Now today I know what I'm doing

Tim, a próba során többször is, a lány felé sandított, emiatt nem egyszer hibázott; végül Brianék le is álltak és megkérdezték, minden rendben van-e.

- Persze – kapta fel erre a fejét, megköszörülve a torkát. – Bocs, kicsit elmerengtem...

Ezután már hiba nélkül tette tovább a dolgát, bár időnként – leginkább két szám között -, újfent oda-odalesett, ahol a Reena és Freddie ücsörögtek egymás mellett; időnként suttogva beszélgettek valamiről, de jórészt hallgattak. Látszott a lányon, hogy nincs jókedve, sőt, egészen le volt törve. Ez valahogy őt is kissé elszomorította, és elhatározta, a próba végén majd beszél vele.

Mikor egy órával később arra jutottak, mára ennyi elég volt, és elkezdtek szedelőzködni, Tim a lányhoz lépett.

- Nagyon sietsz?

Reena határozatlanul vállat vont.

- Nem különösebben.

- Nincs kedven beülni valahová? – Az agyán egy pillanatra végigfutott a gondolat, hogy holnap egyébként zárthelyit ír, és nem ártana ma még egyszer átnézni mindent, de aztán félrehessegette.

- Bocs, de nem. Fáradt vagyok – hunyta le egy percre a szemét Reena.

- Akkor nem bánod, ha elkísérlek hazafelé?

A lány ekkor felnézett rá; látszott rajta, hogy kezd felpaprikázódni.

- Köszönöm szépen, de nem kell testőrség; nem fognak elrabolni! – felelte ingerülten, mire egy kicsit a fiú is felhúzta az orrát; elvégre, ő csak pusztán jószándékból felajánlott valamit, nem értette, miért kell ezért ilyen ellenségesnek lennie.

Már a nyelve hegyén volt egy hasonlóan csípős felelet, amikor Reena nagy levegőt vett és bűnbánóan azt mondta:

- Ne haragudj! Nem akartam tuskó lenni, csak... - Halkan felsóhajtott. – Hosszú volt ez a hétvége.

Tim erre megenyhült.

- Pont ezért szerettem volna beszélni veled... Ha nincs ellene kifogásod.

Reena picit még töprengett magában, majd beleegyezően bólintott.

- Rendben van, nem bánom: hazakísérhetsz.

- Köszönöm ezt a hatalmas kegyet, fenség!

A lány ekkor halkan felkuncogott, az este során először. Aranyos volt a nevetése – Tim már azon gondolkodott, mivel tudná megnevettetni legközelebb.

...

Mikor végül elköszöntek a többiektől és elindultak hazafelé, még elkapta, ahogy Freddie őket mustrálja: a szája sarkában egy halovány vigyor ült.

Válasz gyanánt intett felé egyet, mialatt nyomatékosan azt mondta volna:

- Jó éjt, Freddie! -, amivel azt kívánta jelezni:

Ez nem jelent semmit, ne kombinálj!

Egy darabig eztán csendben sétáltak egymás mellett, mielőtt Tim végre feltette volna a kérdést:

- Mondd, tudok valamiben segíteni?

Reena meglepetten pislogott.

- Hogyan?

- Látom rajtad, hogy bánt valami; tudom, nem ismerjük egymást túl régóta, de ha van valami, amiben segíthetek, vagy csak szeretnél beszélgetni valakivel, nyugodtan szólj.