Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Tsune és Kohara

- Elfogsz hízni. - állapította meg Katsuya.
- Hagyj békén, sicc! - zavarta el Hiromi.
- Rossz napod volt? - kérdezte a macska.
- Mind közül a legpocsékabb! - helyesbített Hiromi.
- Ez érdekesen hangzik. - mondta Katsuya. Daisuke? - tette hozzá.
- Elmehet a pokolba! - felelte dacosan Hiromi.
- Mit csinált, megint padnak nézett? - találgatott Katsuya.
- Annál már magasabb szintre lépett, most éppen semminek! Képzeld, kiderült, hogy holnap nyárköszöntő bulit szerveznek, ahova kiöltözve párral kell menni! Daisuke szerinted megkérdezett engem? Nem, helyettem elmegy egy igazi bombázóval! - ismertette a helyzetet Hiromi.
- Azért te sem gondoltad, hogy egyedül neked tetszik. Számíthattál volna a vetélytársra, aki lecsapta a kezedről, megesik. Szerezd vissza! - ajánlotta a macska.
- Hogy én? Esélyem sincs! - ellenkezett Hiromi.
- Elmész a kis fesztiváljukra valaki mással, eljátszod, hogy milyen jól érzed magad vele, féltékennyé teszed. - ismertette tervét Katsuya.
- Mi van, ha sokkal jobban érdekli a másik lány? - kérdezte Hiromi szomorúan.
- Azt csak akkor tudod meg, ha már ott vagy. - szögezte le a macska.
- Sakae szerint Daisuke és bandája egy rakás kétszínű, nagyzoló, feltűnés viszketegségben szenvedő öntelt idióta, talán igaza van, és hagyni kellene az egészet. - reagálta Hiromi.
-  Nyugodtan engedd át a másik lánynak, majd ő boldog lesz vele, te pedig visszamehetsz szamurájos könyveket olvasgatni meg teli tömni magad vackokkal. - szólta le Katsuya.

Hiromi ezen elgondolkodott, és megállt a kezében a jégkrémes kanál.

- Azt sem tudjunk honnan szedjünk jó ruhákat! - panaszkodott.
- Úgy vélem erre van egy kis segítségünk. - mondta a macska.

    Katsuya lecsukta a szemét, s erősen koncentrált. Mancsaival a padlóra rajzolt egy háromszöget, melynek vonalai lilával kirajzolódtak. Lassan a macska egész testét körbe vette ugyanaz a furcsa fény. Hirtelen kinyitotta immáron ibolya színű szemeit ridegen bámulva Hiromi reszkető kezeit.
- Mi vagy te? - kérdezte sokkoltan a lány. 

    Katsuya válasza elmaradt, ám az őt körbe vevő fényekből három állat jött létre. Az első Akaine, a rejtélyes szürke hal, ami egybe olvadt a víz alatt vele, másodikként egy színes páva tűnt ki, harmadiknak egy lompos farkú róka.
- Tsune és Kohara. - mutatta be őket.
Akaine ismét felé úszott, de most a levegőben tette, kacskaringózva uszonyával sebesen. Megint egyenesen belevágódott Hiromiba, viszont kopoltyú nem nőtt a nyakán. Rövidesen a hal színéből és mintájából ráöltődött egy különleges ruha. Elegáns volt, mint gazdag úrhölgyek ruhái, de kényelmes is mellette.
- Ezt hogy csináltad? - kérdezte Hiromi vizsgálgatva új ruháját.
- Elégedett vagy? Daisuke meg fog halni a féltékenységtől. - mondta a macska.
- Na és a hajam? - szólt közbe Hiromi.
- Akaine! - szólította fel Katsuya. 

    Hiromi haja befonódott magától, majd korona alakban bekerítette feje búbját. A megmaradt hosszú tincsek az alatt hevertek.
- Egyszerű, de mégis tökéletes! - dicsérte Katsuya.
- Hihetetlen! - álmélkodott Hiromi.
- Tsune és Kohara csinálnak a másik két barátnődnek is. - nyugtatta meg Katsuya.
    Másnap reggel igyekezett iskolába, hogy elújságolja a híreket, miszerint muszáj elmenniük arra a bulira. Táblájukat díszítette már a nagy eseményt váró feliratok. Rumikó csüggedten nézte füzeteit, Sakae morcosan satírozgatott egy lapra. Hiromi megállt előttük és nagy vidáman bele kezdett mondanivalójába.
- Sziasztok! Óriási fordulat történt, tegnap! Apám egyik gazdag barátja kölcsön ad nekünk ruhákat, de még milyeneket! Tegnap próbáltuk fel látnotok kellett volna, fantasztikusak! Pont három van, mindenkinek jut s teljesen ingyen természetesen! - mondta lelkesen Hiromi.
- Ez nagyszerű! Hajat meg majd csinálunk mi! - örvendezett Rumikó.
- Nem fontos, a barátunk kitűnő fodrász is egyben. - mondta Hiromi.
- Ti tényleg elakartok menni azok után, ahogy Hazel viselkedett? - akadt fenn Sakae szeme.
- Értsd meg, el kell mennünk! - mondta határozottan Hiromi.
- De hát miért kellene? - kérdezett vissza Sakae.
- Az egész iskola ott lesz, örök életünkre levegők akarunk lenni, vagy most az egyszer észrevehetnek minket! Azokban a ruhákban megmutathatjuk, hogy igenis létezünk! - válaszolta Hiromi.
- Van ruhánk, és párunk már nincs több akadály, benne vagyok! - lelkesült Rumikó.
- Felejtsétek el! - ellenkezett tovább Sakae.
- Nézd, szerintem te sose akartál elmenni rá, csak kifogásokat gyártasz, hogy miért értelmetlen vagy lehetetlen. Szívből gyűlölöd Daisukét és bandáját, ez az igazság. - derített fényt Hiromi.
- Tény, hogy nem kedvelem őket, de ez erős megfogalmazás volt. - cáfolta meg Sakae.
- Sakae te azóta utálod őket, amióta ide járnak! - helyesbítette Hiromi.
- Mert én átlátok az olcsó kis álcájukon. - mondta dühösen a lány.
- Tudod mit? Már csak azért is menj el arra a partira és mutasd meg nekik, hogy Kenji, menőbb csajjal érkezik, mint ők, Hazel dührohamot fog kapni, még azt is megbánják, hogy felírtak minket! - világította meg más szemszögből Hiromi.
- Ez már tetszik! - egyezett bele Sakae.
- Iskola után elviszem nektek! Ne gyertek velem a barátunk túl szégyenlős.- magyarázkodott Hiromi zavarban.
    Otthon kérlelte Katsuyat, hogy csinálja meg neki a kezébe fogható tárgyként a ruhákat mihamarabb elvihesse barátnőinek. A macska azonban ellenkezett, ruhát képtelen teremteni, így csak akkor működik, ha az állatok egybeolvadnak emberekkel. Hirominak fogalma sem volt arról, hogyan tudná Rumikónak végképp Sakaénak elmagyarázni különleges helyzetüket. Tsune és Kohara feltűnően válnak azonossá gazdatesteikkel, esélytelen nem észrevenni. Végül beadta a derekát, majd később tisztáz velük mindent. Telefonon üzent nekik, hogy mégis látogassák meg a ruhatervezőt, aki épp nála van.
- Hiromi olyan izgatott vagyok, nos hol a barátotok? - kérdezte Rumikó amint belépett az ajtón.
- A szobában, erre gyertek! - tessékelte be őket Hiromi.
- Milyen aranyos macska! - dicsérte Rumikó azzal megsimogatta.