Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Éjfél mítosza

- A terved kudarcot vallott! - sziszegte Hiromi.
- Látom. - mondta közömbösen Katsuya.
- Daisuke Wakaméval táncolt, amikor én következtem, másik fiúval, a csipsszel meg a barátjával volt elfoglalva! Sőt még a partnereimet se érdekeltem! - panaszkodott Hiromi. 
- Nem kelted fel a figyelmüket, és itt a nyári szünet a nyakadon, már semmi esélyed. - tájékoztatta a macska.
- Mi olyan jó Wakaméban? - fakadt ki Hiromi.
- Talán csak bátrabb nálad. - mondta Katsuya.
- Remélem boldog lesz vele! -jelentette ki dühösen Hiromi, majd lemászott az ágyról magára vette fekete kabátját és elhagyta a szobát.
- Most meg hová mész? - kérdezte Katsuya.
     Alig telt pár perc el utána ment, az éjszakában ketten csatangoltak a városban. Katsuya négy lábon futott nyomában közben idegesen magyarázott neki.
- A sötétség nem olyan kislányoknak való, mint te! - figyelmeztette.
- Neked varázserőd van, mit számít? - kérdezte fennhangon a gazdája.
- Most meg hova akarsz menni? - tudakolta a macska.
- Ahová te is akartál már, iszunk a bánatra tudok egy éjjel nappalit, hiányzott neked az alkohol, nem? - támadta le Hiromi.
- Kiskorú vagy ráadásul késő éjszaka van, menj haza! - parancsolta Katsuya.
- Áh nézd megérkeztünk! - mutatott egy kivilágított vendéglőre.

     Hiromi ügyet sem vetett Katsuya ellenzésére, bemenetek a vendéglőbe helyet foglaltak a sarokban, szó nélkül hozták nekik az italt. Köpcös rövid fekete hajú kis emberke szolgálta ki őket, hegyes elálló fülei voltak és világos zöld ruhát viselt. Lábán furcsa citromsárga magasított sarkú cipőt hordott, amely úgy kopogott a földön akár a kalapács.
- Köszönöm, uram! - hálálkodott illedelmesen Hiromi.
- Milyen bánatosnak tűnik a hölgy, láttam már ezt az ábrázatot, így festenek az összetört szívű lányok. - felelte kedvesen a Köpcös kis ember.
- Mennyivel tartozom? - kérdezte Hiromi.
- Kérem, fogadd el ajándékként, tudom ám min mész keresztül, annak idején engem is elhagyott a feleségem. - válaszolta a kiszolgáló.
- Nagyon sajnálom, de miért tett ilyet? - tudakolta értetlenül Hiromi.
- Talált pénzesebbet nálam. Apropó a kisasszonnyal mi történt? - kérdezte a Köpcös kis ember.
- Viszonzatlan szerelem. - felelte Hiromi lehangoltan.
- Jaj az csúnya dolog! - kiáltott fel sopánkodva a Köpcös kis ember.

    Hiromi nem szólt rá semmit viszont végtelenül egyetértett vele. Csendben bánatosan iszogatott Katsuyával. Éjfélt ütött az óra, szinte beleremegett a fal annak hangos jelzésétől. Szinte riasztó hatása volt, még Hiromi is megijedt tőle. A köpcös kis ember sietve az ablakhoz szaladt, kifelé tekingetett rajta.
- Oh nem! - ismételgette feszülten.
- Valami baj van? - kérdezte Hiromi gyanakvóan.
- Jaj nekem, hová is tettem a fejem! Hát persze éjfél van, mindig ez történik! - sopánkodott a kiszolgáló.
- Micsoda, uram? - tudakolta Hiromi egyre idegesebben.
- A kisasszony csak maradjon a helyén, rögtön jövök! - intett neki feszülten a Köpcös kis ember, majd kopogós cipőjében rohant ajtót nyitni.
- Valami fontos vendég lehet. - súgta oda Hirominak Katsuya.
- Örülök, hogy látom Naoya - San, kérem foglaljon helyet! - köszöntötte az új társaságukat a vendéglős.
Udvarias gesztus nélkül besétált három magas fekete hajú férfi. A kapcsolatuk úgy látszott a középső lehet az imént említett személy, sötét kék ruhát viselt és fehér kabát lógott le a karjáról. Mögötte két még tőle is nagyobb termetű feketébe öltözött úr állt fegyverekkel a kezükben , valószínűleg a testőrei lehettek. Mind háromnak rideg barátságtalan tekintete volt és rendkívül feszült légkör áramlott tőlük.
- Nem túl bizalom gerjesztő alakok, azt tanácsolom menjünk haza. - súgta oda Hirominak Katsuya.
    A lány azonban meg sem mozdult, higgadtan ült tovább a helyén, ahogyan a vendéglős utasította. Naoya testőreivel másik asztalhoz ment, szótlanul, nem foglalkozva velük. Katsuya feszült volt akár csak a köpcös kis ember, aki idegesen kapkodott italokért.
- Mindig nagy öröm Önt látni Naoya - San, hogy megy az üzlet? - kérdezte remegő hangon a vendéglős.
- Kissé lappang. Az utóbbi időben jócskán megfogyatkozott a vevőink száma. - mondta fejét csóválva a sötét kék ruhás férfi.
- Rémes hír, remélem nem sokára bepótolják. - udvariaskodott erőltetett mosollyal a vendéglős.
- Gyakorold még a színészkedést Hideo, menten elhányom magam tőled. - vetette oda nyersen Naoya.
- Valami rosszat mondtam, uram? - csodálkozott a vendéglős.
- Nem sokára újra berobbanunk a köztudatba, egészen különleges dolgok vannak a tarsolyomban. - mondta Naoya alattomos vigyorral az arcán.
- Leleményes, uram, mint mindig, oh itt az itala! - dicsérte idegesen Hideo,majd lerakott az asztalára egy jókora üveget három pohárral.
- Látom ma éjjel nem kell a magadfajta korcsokkal társalognom, a hölgy egyedül van? - kérdezte Naoya Hiromi felé tekintve.
- Dehogy ő az unokahúgom, az öcsémnek elkellet utaznia így én vigyázok rá, s mivel sejtelmem sincs hova tehetném magammal hoztam. - füllentett Hideo.
- Hogy hívnak? - beszélt a lányhoz Naoya.
- Hiromi vagyok. - felelte hideg vérrel.
- Igen, még nem találkoztatok az úr Naoya - San, híres üzletember. - mutatta be őket egymásnak Hideo.
- Üdvözlöm. - hagyta meg udvariasan Hiromi.
- Amennyiben jól látom, iskolás vagy? - kérdezte Naoya elnézve a rajta maradt egyenruhát a kabát alatt.
- Igen, de lassan itt a nyári szünet. - válaszolta Hiromi.
- Ahhoz képest elég letörtnek tűnsz, tudod a magadfajta depresszióban szenvedők gyakran felkeresnek engem, én boldoggá teszem őket, megvannak rá a módszereim. - tárgyalta Naoya.
- Ezzel nem tud mit kezdeni. - hezitált Hiromi.
- Nincs az a szomorúság, amit én ne tudnék kezelni, feltaláló vagyok a saját üzletemben. Tudom mire van szükségük az embereknek, boldogságra, örömre, hisz jár nekik! Megérdemlik, ahogy te! Nem kérem, hogy bízz bennem, Hiromi, csak annyit mondok " Code Joysu". - mondta rejtélyes mosollyal az arcán Naoya.
- Az micsoda? - keltette fel a lány érdeklődését.
- A találmány neve, bármely álmodat teljesíti, a tökéletes boldogság kód. - tájékoztatta Naoya.
- Úgy érti akármelyiket? - csodálkozott Hiromi.

A lány őszintén elcsodálkozott valóban létezne ilyen varázslatos szer?

- Természetesen, ha kipróbálod, teljesen ingyenesen, Hideo úgy sem bánja. - ajánlotta fel Naoya.
- Valóra váltaná az összes álmom? Ez csodálatos! - ismerte el Hiromi.
- Köszönöm a szívből jövő elismerést, Hiromi, azonban nincs nálam, de ha velem jössz megegyezhetünk. - mondta Naoya.
- Azért, ha nem bánják én is mennék, tudja az unokahúgomra vigyáznom kell, remélem megérti. - vágott közbe a vendéglős.
- Már hogy ne! Semmi kivetni valóm ellene. Kövessetek!- utasította őket Naoya, majd felállt az asztaltól három testőrével.
     Az éjszakában Katsuyanak a lehető legkevésbé szimpatikusabb úton vágtak neki. Csupa ijesztő sikátoron, elhagyatott tereken, labirintushoz hasonló szakaszokon, míg végül egy sötétben nehezen kivehető lakótelepi tömbházhoz értek. Annak feketébe burkolózott, pókhálóktól hemzsegő lépcsőházába léptek be. Naoya kulcsot húzott elő kabát zsebéből megzörgette azt, majd kinyitotta a földszinten álló bal oldali lakás ajtaját.
- Itt lakik? - kérdezte Hiromi.