Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Júlia éppen az egyik vizeskannát cipelte az itatókhoz, amikor a hittantanára hangja megállította.
- Kérem, gyűjtse össze a gyerekeket! Egy kis elmetágítás következik - mondta a lánynak, ahogy átvette tőle a kannát.
- És még kreditet sem kapnak érte! - csóválta a fejét Júlia.
Mirkó János ma a szokásosnál lezserebb öltözéket viselt, férfias lovaglóruhája valahogy mindenhol feszült rajta. Júlia nem győzte legyezni magát, valahányszor a férfi izmai megfeszültek lovaglás vagy a lovak kezelése közben.
A tanár igyekezett nem nevetni a lány kijelentésén. - Tudja, vannak olyanok, akik már magáért a hallgatás öröméért meghallgatnak egy prédikációt - próbálta megfeddni a lányt.
- Ezek a nyolc éves kölykök bizonyára ilyenek - mutatott az említettek felé Júlia.
Mivel majdnem egész nap együtt dolgoztak, kialakult köztük valami bajtársiasság, ami miatt Júlia megengedte magának a szemtelenkedést. Persze mértékkel. De úgy látta, Mirkó Jánosnak ez nem okoz fennakadást. Sőt... a nap folyamán elkapott tőle is néhány ügyes próbálkozást.
- Csak várja ki a végét - mondta csak egyszerűen a férfi, majd Júlia felé dobott egy zöldalmát. A lány két kézzel tudta csak elkapni.
- Majd gyakoroljuk ezt is - ráncolta a homlokát a férfi.
- Aligha szükséges ez a kompetencia egy lovastáborban - emelte meg az almát a lány köszönetképpen.
- Nem is tévedhetne nagyobbat - rázta a fejét a tanár. - Hamarosan elvárom, hogy ön jutalmazzon meg engem hasonlókkal.
Júlia a szemét forgatta, majd inkább otthagyta a csendesen nevetgélő tanárt.
Csak ne lenne olyan idegborzoló még a nevetése is.
Rajta kívül még két évfolyamtársa jelent meg reggel, mindannyian kaptak csoportokat, akiket felügyeltek. Lovaglásra még nem került sor, Mirkó János ijesztgetése ellenére sem. Júlia tapsolva gyűjtötte maga köré a hiperaktív lovaglósuhancokat.
Ami pedig az alvást illeti... az álom valamiért elkerülte őt az este. Sosem aludt még ilyen jól. Csak lehunyta a szemét és felkelt másnap reggel.
Maga a tökély.
Se emberrabló gazemberek, se vőlegény, se lovászfiú...
Bár egy lovászfiúval most mégis szembe kell néznie.
Elhessegette a gondolatot, amikor mindannyian összegyűltek a lovarda melletti ebédlőben, ami a vendégház nappalija mellett helyezkedett el.
Mirkó János hittant kezdett el oktatni, keresztény lovastábor lévén. Júlia csendben hallgatta, a gyermekek között helyet foglalva. A másik két egyetemista valahol közben elcsatangolhatott, vagy már le is léptek időközben.
