a hold és a csillagok | moonbae

O5 - eufémizmus nélkül 🌙

Na, igen. Eszembe jutott, hogy közel négy hónap szélcsend után írnom kellene. Csak szokásból, mert nem vagyok benne biztos, hogy olvasod ezeket. Őszintén szólva, ha a helyedben lennék, én se olvasnám az exem leveleit, aki csak úgy szakított velem, mert nem állt készen.

Akkor miért is egyeztem bele ebbe a csendes megegyezésbe, hogy mi most hivatalosan is egymás fiúi vagyunk?
Talán nehéz ezt egy kicsit megérteni, de őrülten szerelmes voltam és vagyok beléd. Többnyire leszek is, mert nehezen felejt el bárki is egy olyan pozitívan egyedi srácot, mint te, Kevin.

Néha még mindig olyan, mintha hallanám a hangodat reggel, mintha újra a kezeddel a hajamban ébresztenél, egy édes csókkal az ajkamon, de utána rá kell jönnöm, hogy ez csak egy álom. Igazából, lehetne valóság is, de elrontottam. Nem az volt a mi hibánk, (az én hibám, pontosabban) hogy sokat utaztál, - mert imádtam veled menni minden egyes városba - vagy az, hogy annyira keményen dolgoztál, hogy gyakran az asztalodra ájulva találtalak meg.

Szerintem csak egy sebből vérzett a történetünk; nem tudtam kezelni a felelősséget. Mondhatnánk, hogy túl fiatal voltam, de én tudom, hogy az csak kifestené a fekete-fehér tényeket.
A komoly kapcsolat vállalásához kell egy bizonyos szintű érettség, amit én nem értem el akkoriban.

Azóta közel egy év telt el és nagyon hiányzol. Ez úgy hangzik, mintha visszakönyörögnélek, de én azt szeretném, ha boldog lennél. Annyi fájdalmat és gyötrődést okoztam neked azon a napon, és nem az, hogy félnék, hogy megint megsiratnálak, (szomorúságból, mert az örömkönnyekkel nincs bajom, még akkor se, ha neked sehogy sem kellene sírnod) mert soha nem lennék képes megbocsájtani magamnak, ha ismét miattam néznél olyan szomorú, fáradt szemekkel.

Egy kicsit mosolygok magamban, amikor a boltban még mindig először a málnás-tejes izéért nyúlok, amit annyira szeretsz - vagy csak szerettél, mert nem nagyon tudom, hogy mi van veled - és reggelente elkezdem a nevedet nyöszörögni, amikor megint hiányoznak az öleléseid.
Remélem neked nem kell arra a fájdalmas gondolatra emlékezned, ami én vagyok és te nem veszel impulzusból konzerves ananászt vagy ébredsz fel hajnalok hajnalán és esetleg eszedbe jut, hogy én akkor rémálmokból felkelve riasztottalak fel, de mindig megnyugtattál. Nem kívánok ilyesmit, még akkor is, ha azt remélem, hogy nem felejtesz el olyan könnyen.

Mondjuk tudom, hogy mostanában egy Eric nevű fiú járja körülötted a köröket és...helyes. Mondanám, hogy jó az ízlésed, de beleegyeztél abba, hogy randizol velem, én pedig bebizonyítottam, hogy nem vagyok túl jó barát.
Szeretem azt hinni, hogy ez az egy év segített felnőni emberként és megbántam a szakítást, de talán így volt a legjobb, pedig tényleg nagyon bánom.

Egy dolgot tudok biztosan; azt, hogy egy éve nekem még távolról kellett volna téged tovább csodálnom és megvárni, amíg az érzéseim olyan biztossá és áthatolhatatlanná váljanak, mint amilyenek most.

Megpróbáltam nem szépítve elmondani, hogy én hogyan gondolom a történetünket, de megint belecsöppentem kicsit a rólad való áradozásba és az önsajnálatba, szóval a következő levelemben újrapróbálom. Talán. Ha lesz következő levelem.

- Jacob Bae

---------
oof, nagyon rövid rész, de készülök a többi finomsággal.
gondolkodtam azon, hogy a 'halálosan'-nak lesz folytatása, de végül elvetettem az ötletet, mert rájöttem, hogy így tökéletes, ilyen nyitott, ambíciózus végződéssel.
szerintem itt is az ideje, hogy megkérdezzem; nektek melyik a kedvenc részetek az 'a hold és a csillagok'-ból? 💫