Holdfényes Cseresznyevirág

Régi történet

(valós japán legenda a törtenet nagyon hasonló az eredetihez!)

Egy leáldozott kor emlékében élt egy vadász . Ez a vadász különösen kedvelte a szép tarkított tollú madarakat. Zsákmányai között szerepelt már fürj, pinty, fácán, páva és minden egyéb furcsa szerzett egyik nap kiment az erdőbe vadászni mérgezett nyilai Már a hátán lévő batyu szerűségben sorakoztak bal oldalán kardja pihent, így vágott neki a sűrű rengetegnek. Ahogy baktatott előre, valami ezüstös csillogást fedezett fel a fák lombjai között. Nem akart hinni a szemének Egy ezüst tollú rígó üldögélt az ágon, tollai úgy fénylettek mint a sápadt hold. Csőre arany színben pompázott, két obszidián színű szemével pedig a vadászt figyelte. A vadász elhatározta meg lövi a madarat hogy hazavihesse és aki nála jár az is megcsodálja a szépséget. Fegyverét a célra tartotta, de mire kilőhette volna a mérgezett nyilat at ezüst rigó felszállt és tova röppent. A vadász fejvesztve követte a madarat. Már jó pár erdőn keresztül követte a kicsi ezüst rigót mikor annak nyoma veszett. Kisidő múlva egy halk ének hangra lett figyelmes, ahogy egyre közeledett egy tóhoz ért és a tó közepén egy kis föld területet vett észre. A part szélén leány mosta a haját. A vadaszt már nem az ezüst rigó érdekelte inkább a leányt akarta meglesni közelebbről. Óvatosan úszott a tóvizén, de amikor lába a partot érte, az ott ülő lány észrevette. De amikor menekülni próbált észre kellett vennie hogy a szigetecskét mindenhol víz veszi körül.
-Kérlek ne félj tőlem!-kérlelte a vadász.-Csupán egy ezüst rigót üldöztem, de amikor megpillantottalak úgy éreztem meg kell hogy ismerjelek.-Ahogy a férfi befejezte a mondandóját a vadásznak háttal ülő leány megfordult. Szakasztott úgy nézett ki mint a madár akit eddig keresett. Ezüstös fekete haja a derekáig ért, s csak egy fehér kimonó szerűség fedte a fehér porcelán testet. Szemei obszidíán színben pompáztak, ajkai pedig aranyszínben tündököltek. A vadaszt annyira lenyűgözte a lány szépsége és az hogy az általa keresett kismadár most itt áll előtte egy gyönyörü leány képében.
-A Holdistennő vagyok. Engem üldöztél oly sokáig erdökön és mezőkön át. Csak ezüst rigó képében járhatok az emberek között S mikor azt hittem hogy elvesztetted a nyomom, idejöttem erre a kis szigetre. De rám találtál s most már tudod a titkomat.
-Drága istennőm!-Hebegte a vadász.-Kérlek meséld el hogy ki is vagy valójában, mond el ki ez a csoda aki elrabolta a szívemet?
-Én az Éjszaka leánya vagyok, hajam minden egyes szála a Hold derengő sugara, fekete szemem maga az égbolt, s arany-ajkammal csillagokat csókolok az égre. Teljhatalmú istennő vagyok, s mivel leleplezted titkomat, teljesítem egy kívánságodat!
-Istennőm nem kívánok én egyebet csak azt hogy szeress, és hogy gyere hozzám feleségül.

-Jól gondold át mit kívánsz vadász! Ha anyám megtudja hogy oda adtam szabadságomat és szívemet neked, mind kettőnket megbüntet. Téged merészségedért engem pedig óvatlanságomért.

-Ha ily nagy árat fizetnék azért a házasságért, akkor inkább nem kívánok semmit, de annyit mondj meg drága istennőm hogy szeretsz?
-Szeretlek vadász. Madár formámban elakartál rabolni, emberi alakomban pedig elraboltad a szívemet. Tiéd vagyok az idők végeztéig.- A vadász nagyon boldog volt a szavak hallatán, a vadász egyre jobban közeledett a lány ajkai felé de mielőtt elcsattant volna az első csók hatalmas vihar kerekedett. Tudták mindketten a holdistennő édesanyja az éjszaka jött elértük. A Holdistennő átkarolta a vadaszt.

-Lányom Holdistennő , felfedted magad egy ember előtt, és szíved neki ajándékoztad! Bűnöd megbocsájthatatlan!
-Anyám de szeretjük egymást!
-Az engem nem érdekel lányom, ezért elveszem emberi és állati formádat, örökké a Holdképében fogsz ragyogni a csillagokkal, ami meg téged illet vadasz te pedig cseresznyefává változtatlak, s az idők végéig ezen a szigeten kell élned! Ahogy kimondta ezeket a szavakat, a szerelmesek közé becsapott egy villám, s szétválasztotta őket. A lány Holdként repült föl az égre, s a férfi egy szempillantás alatt fává lett. Ekkor született meg az első cseresznyefa a világon, s azóta világít a Hold fent az égen. A holdistennő és a vadász szerelmét ma is jelzi, hogy a cseresznyefák éjszaka, a telihold édes fényénél virágzanak. A szigeten álló fa pedig göcsörtös ágaival a Hold felé nyúl még ma is, hogy elérhesse hőn áhított kedvesét, s végre elcsattanhasson közöttük az elő csók.

*******************

(De a történet folytatását már nem írták meg az égiek ezért most én mesélem el.)

******************

Az átok nem csak az ifjú szerelmes párt érintette volt két klán nevezeten az Uchiha, és a Haruno klán akiket ugyan úgy sújtja az átok. Az Uchiha klán azt a fájdalmat viseli amit a Holdistennő érez és ezért nagyon szerencsétlen múlttal rendelkezik. A Haruno klán tagjai a vadász sorsára jutnak mind halálukkor nem Amaterasuhoz az alvilág istenéhez kerülnek hanem lelkük egy cseresznyefa képében várja a nyugalmat. Egyszer a klán két tagja Uchiha Indra, és Haruno Mitsuko szerelmesek lettek, a klánok ezt nem nézték ezt jó szemmel hisz egymást okolják az átok miatt. Így a két szerelmes között sem csattant el az első csók. Ezután Indra bánatában levetette magát a hegyről míg Mitsuko a gyászban halt meg. Azt mondják az ő lelkük sem találkozott soha. Indra a holddal vált eggyé míg Mitsuko gyönyörű de annál bánatosabb cseresznye fává változott. Ez a történet folytatása. Azt mondják az átkot akkor törnék meg ha a két klán kibékülne és annak két ragja szerelembe esik a másikkal. Mert akkor a Holdistennő és a vadász újra együtt lennének.
Jelenleg most Konohában élnek az Uchihák a Harunók pedig valahol Konoha mellett. Az Uchihák híres Ninja klán akik a Sharinganról híresek. Míg a Harunok egyes tagjai nagyon jól gyógyítanak, és hatalmas csakra tartalékkal rendelkeznek.
(De a folytatás majd később).

*********************

Konoha kapuiban egy rózsaszín hajú kunoichi várakozik. Kivételesen nem a ninja ruhája van rajta hanem egy gyönyörű piros Kimonó, hosszú haja feltűzve egy aranyozott hajtűvel. A Ruha hátán ott díszeleg a hátán a Haruno klán jele. A zöld szemek a távolba merednek. Mindig is utálta a klán gyűléseket de a béke érdekében muszáj, és hogy most az apja a klán feje lebetegedett és ezért neki kell reszt vennie a gyűlésen. Egyszer csak a semmiből megjelenik a egy joninn. Konohai fejpántját a karján hordta.
-Haruno Sakura kisasszony kérem erre jöjjön.-A lány csak bólintott lassan mentek hisz ilyen ruhában még gyorsan sem tudott menni. Nem nagyon járt még eddig Konohában csak amikor az apját kísérte vagy amikor a Hokagével találkozott. Most tizenhat éves elvileg már rég van jegyese akivel nem találkozott de ő nem Konohai, és még nem is a tűz országában él. A civil Konohai emberek csodálattal nézték a kimonóba bújt Haruno lányt. Igen a klánok között a tradíció nagy úr. Szerencsétlen lány másfél óráig kínozták, és még ki is sminkelték. A szája kirúzsozva szempillai még dúsabbak és a szemhéján enyhe, vöröses rózsaszínes árnyalatok díszítik. De a zöld smaragd szemek a legszebbek.

Új történet új szálakkal új szerelemmel?