Szemben álltam a fiúkkal és hátra fele kezdtem lépkedni az ajtó felé.
-Lana......! Kérlek most ne menj el. - tartott vissza Jacob.
Meg álltam és szemeztem Jacob-al.
-Rendben.. Én nem akarlak titeket veszélybe sodorni. - mondtam kissé megnyugodva. Magam sem tudtam hogy mi történt, de hirtelen annyi kérdésem volt, próbáltam magamban tartani nem akartam hirtelen lebombázni Jacob-ot. Tudtam hogy úgy is kapok választ. Vissza ültem a kanapéra és csak vártam a történéseket. Jacob-on kívül mindenki elment, Jac maradt mellettem és megfogta a kezem majd az övéhez húzta és össze kulcsolta. Lassan a szemembe nézett, nem tudtam mit kéne tennem ezért inkább vártam hogy ő folytassa amit elkezdett.
-Én sajnálom Lana hogy ezt így kellett megtudnod. - kezdett bele Jacob.
-Ne sajnáld, az én hibám.
-Ugyan Lana..
-De tényleg az én hibám, én jöttem utánatok. - erősködtem.
Jacob hallgatott, szerintem erre amúgy sem lehetne mit mondani hiszen ez az igazság. Viszont már nem nagyon tudtam vissza fogni magam.
-Jacob.. Én megértem ha most nem állsz készen erre de.. Mikor tudok meg bármit is rólad? Erről az oldaladról. - érdeklődtem.
-Lana én ezt még nem akarom. - vágta rá, halkan.
-Egyáltalán? - a hangomon bizonyára érezte az elkeseredettséget.
-Egyáltalán.
-De Jacob! Nem kérheted hogy így éljek hogy annyit tudok amennyit láttam! -már egy kicsit kiabáltam.
-Nyugodj meg Lana.
-Nyugodt vagyok! - vágtam rá.
Jacob ismét hallgatott, egy kis ideig csend volt. Majd Jacob befejezte részéről a dolgot:
-Ezt nem én döntöm el hogy, el - e mondom, amint láttad nem csak én vagyok az, nem árulhatom el a többieket, beszélek majd velük és főként a falka vezérel.
-Értem. Rendben... - már bele nyugodva a dologba nem firtattam tovább. Jacob kényelmesen elhelyezkedett a kanapén majd rám nézett, én csak vissza néztem rá és érdekelt mit fog most mondani.
-Szólj anyukádnak, ma itt alszol. Hozok még pokrócot mindjárt jövök. - mondta és elsietett pokrócért.
-Rendben... - elő vettem a telefonom és felhívtam anyámat majd közöltem vele a dolgot: hogy Jacob-nál alszom.
Szerencsére elsőre bele egyezett hogy maradhassak. Amint elköszöntünk eltettem a telefonomat és vártam hogy Jacob hozza a pokrócokat. Meg is jött, az egyik pokrócot nekem adta és betakart vele a másikat szétterítette lefeküdt majd be takarta magát. Félig ülő pózban volt és nyújtotta felém a kezét erre én oda bújtam hozzá és betakaróztam.
-Azt a.. Jacob te.. Meleg vagy, nincs lázad? -mondtam és meg érintettem a homlokát. Jacob csak el rántotta a fejét. Én elvettem a kezem:
-Hagyjuk ezt Lana.. Farkas dolog.
-Értem. Nem kell többet mondanod, ennyi is elég. - mondtam és vissza bújtam. Lassan elaludtam, álmomban farkasokkal futottam az erdőben, aztán a végén elmentünk egy kis faházhoz, ott volt a falka vezér és egy nő is aki a falka vezér körül legyeskedett, és sütiket is hozott. Lassan be mentünk a faházba és beszélgettünk de itt az álom egyre sötétebb lett és nem értettem a beszédet. Teljesen sötét lett és arra ébredtem hogy valaki simogatja az arcomat. Lassan ki nyitottam a szemem és Jacob volt az, rám mosolygott majd felültem. Újra itt voltak a tegnapi fiúk, mind engem néztek, Jacob le ült mellém és újabb dologba kezdett bele, de amikor bele akart kezdeni az álmomban lévő nő aki a falka vezér körül mászkált itt volt, és hozott pogácsákat, el osztogatta a srácok között majd Jacob nagy levegőt véve végre bele kezdett.
-Beszéltem a fiúkkal és szépen apránként mindent megfogsz tudni Lana, most fel tehetsz pár kérdést kezdésnek amire nagyon kíváncsi vagy. - mondta majd lassan rám nézett. Nem tudtam mit is kérdezzek, talán a legfontosabb amit tisztázni kell azzal kezdem.
-Hát sok kérdésem van de nem is tudom mivel kezdjem..
Mindenki csak engem bámult várva a kérdéseket.
-Ezt titokban kell tartanom igaz? - kezdtem bele.
-Igen Lana, ez nagyon fontos! Senki sem tudhatja meg hogy mi létezünk! - mondta Jacob kissé idegesen.
-Jó nyugi, ígérem nem mesélek senkinek rólatok.
Jacob nyugalommal teli és egy kicsit mosolyogva biccentett a fejével és várták a következő kérdést.
-Mik a tulajdonságai a vérfarkasoknak? - folytattam.
-Sosem fázunk, a tegnapi dolog hogy azt hited lázas vagyok, hát nem az voltam. Mindig ilyen meleg a test hőmérsékletünk.
-Értem. Mi a többi?
-Gyorsan át tudunk változni, és farkasként nagyon gyorsak vagyunk.
-Igen ezt tapasztaltam..
A messzebb ülő srácok ezt hallatán egy kicsit nevetek de hamar abba hagyták. Jacob forgatta a szemeit majd újra bámulni kezdett, de nem volt semmi konkrét amit tudni akartam, gondoltam majd kiderül még más is idő közben, talán olyasmi is amit ők sem tudnak.
-Nincs több kérdésem. Majd idő közben kiderül. - zártam le a témát egy időre.
-Rendben, és ne haragudj a fiúk miatt. - súgta nekem.
-Ugyan semmi baj.
Jacob fel állt és elment a többi sráccal.
Az a nő aki az álmomban volt megint itt volt, csak az ajtó félfához támaszkodott és bámult.
-Miért bámul engem mindenki folyton? - kérdeztem már idegesen.
-Bocsáss meg, csak olyan más vagy.. - kezdett bele a nő.
-Megkérdezhetem hogy kivagy?
-A falka vezér felesége, Marion.
-Értem, én Lana Mo.. - bemutatkoztam volna de félbe szakított.
-Tudom ki vagy. Lana Moschino..
-Oo.. Igen.
Marion arcán egy kisebb mosoly lett látható de nem tudom milyen célból. Bizonyára vicces lehetett neki a reakcióm, vagy egyéb dolog ami velem kapcsolatos.
-Ne haragudj, csak egy kicsit elgondolkodtam.
-Semmi gond. De egyébként hova ment Jacob és a többi fiú?
-A falka vezér elhívta őket, nem tudom mit csinálnak. Engem sem avatnak bele mindenbe, néha még le is szid Zack.
-Ki az a Zack? - kérdeztem vissza.
-Ő a falka vezér. - vágta rá.
-Értem.
-Szeretnél hallani egy kis farkas legendát? - érdeklődött majd le ült mellém a kanapéra.
-Persze. - egyeztem bele és csendben figyeltem.
Marion nagyon sok dolgot mesélt, és a végén az a mondat is el hagyta a száját hogy kedvel engem, ami megnyugtatott, örülök hogy legalább egy új személy az orromra köti hogy kedvel. Marion mesélt még régi történeteket, eléggé érdekesek voltak, mintha csak most találná ki. Sokat mesélt a falkáról is. Összesen hatan vannak, Jacob, Lucas, Jason, Eric, Zack a falka vezér és még Marion. Azt mondta ő is a falka tagja, ő is farkas. Marion már a mai utolsó legendát mesélte és a távolban a nagy ablakon keresztül észre vettem a srácokat.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Farkas kaland (Befejezett)
Про оборотней"Farkasok mégpedig igenis élnek! "-sok ember védte a véleményét ezzel a mondtattal mostanába. Amikor kilépek az utcára csak ezt hallom, már magam is kíváncsi vagyok hogy tényleg léteznek-e, de ez is csak egy pillanatra fordult meg a fejemben aztán r...