Soukoku (regény)

02.

♤Chuuya♤

-Mérges vagy rám,amiért elhagytalak?

-HAaa!!!-nézek rá felháborodottan-Van pofád ezt mondani?!Azok után, hogy szó nélkül leléptél.Hetekig nem jelentkeztél már azt hittük végre meghaltál,aztán hirtelen felbukansz az ellenség oldalán.Szemét áruló!
-Ugyan Chuuya,az a múlt.Most már szövetségesek vagyunk.És tudooom mennyire hiányoooztam neked.
-Annyira,hogy mikor elmentél egy Château Pétrus-szal ünnepeltem meg.-kijelentésemre drámaian a szívéhez kapott és álmegbántottan szemeimbe fúrta tekintetét.Mire unottan megforgattam iriszeim.

♤Dazai♤

-Remélem szereted a rózsát.-mondom neki titokzatos lejtéssel.Zavarodottan méregetni kezd,mikor is megpillantja a hátam mögött lévő nagyobb csokrot.
-Utálom!-mordul fel,de acélosan csillogó szemei nem erről árulkodtak. Így előrenyújtom és kezeibe nyomom.Mérgesen néz rám,ennek ellenére mégis ellágyulva szagolja meg a virágokat.
-Szívesen.-vigyorgok idétlenül,mire egy jól irányzott jobb horgosra készült,de időben kitérek előle.Kiegyenesedve gyanakodva kutatja arcvonásaimat.Majd fennhangon megszólal.
-Mi a francot akarsz?-a drága nem hülye.Tudja jól,hogy mesterkedek valamibe.Csak azt,hogy az ő elcsábításában.
-Ohh drága Chuuya,ha az sejtenéd.-nevetek fel kárörvendően.-Hamarosan rá fogsz jönni.Nyugi.
-Köcsög.-szinte köpi oda nekem.
-Én is szeretlek.-szemezek kihívóan vele.
-Hogy mi van?!-sápad el hátrálva egy-két lépést.
-Ne mondd azt,hogy nem hallottad!-felelem cinikus hangsúllyal.-És igen komolyan gondolom.
-Ez a cél?Az ujjad köré akarsz csavarni?-kérdez felvont szemöldökkel.
-Nem......

-Én magamévá akarlak tenni.Csak az enyém lehetsz.És ezt önszántadból teszed majd meg.-simulok hozzá kis testéhez és az utolsó szavakat erotikusan suttogom már.Hangomtól megremeg,mire nyertes mosoly jelenik meg ajkamon.