Soukoku (regény)

Munka(GinHigu)

Egy átlagos nap a Dokkmaffia számára.
Jó olvasást!És persze szép jó reggelt,drágáim!!

♡Gin♡

Ismét csak egy kisebb utcai band leszámolása.Egy újabb nap a Dokkmaffia számára.A srácok beleeresztették szinte az egész tárat az ellenségbe.Míg én árnyékként suhanva vágtam el az elém kerülök torkát.Higuchi végig a fülünkben volt,hogy közölhesse velünk a támadás lépéseit.
Amikor végeztünk ő elősétált a konténerek takarásából,de elég letörtnek tünt a győzelmünk ellenére.
-Szép munka.-néz végig a tömegen elismerően és a központ felé vette az irányt.A főhadiszállásra érve váltott pár szót Onii-channal a bevetésról.Majd én is odaléptem hozzá.
-Figyelj!Higuchi-sannak nagyon rossz kedve van,segíts felvidítani őt.-súgom neki.Szemezünk egymással még kicsit és Aku szemében különös fény csillan meg.Majd egy pillanat alatt összenyomva érzem magam.Drágalátos bátyám képességét használva egymásnak paszírozott minket.Nincs mit tenni,hát elkezdek ficánkolni.És ebből következik,hogy véletlenül megérintettem melleit- Úristen!Annyira puhák és formásak-,de túlságosan össze vagyunk nyomva,így nem birom elvenni kezeimet.Csak elsütött szemmel várom milyen undorodó reakciót váltok ki belőle.
-Heheehe....-ez nem az, amire számítottam,s döbbentem nézek arcába.Ami erősen a vörös árnyalataiban pompázott.Észre se vettük,hogy Akutagawa közben lelépett innen.Kacsóim gyengéden markolták még kebleit.Nem kellett sok és realizáltam mi van.Hirtelen léptem hátra egy kicsit.
-Bocsánat!-szabatkozom hevesenen és alig merek felé tekinteni.
-Se-semmi baj....-motyog-..Igazság szerint tetszett...-ismeri be sután.Mitől már én is zavarba esek.Nagyon rég óta szerelmes vagyok Higuba,de eddig teljesen abban a hitben éltem,hogy testvérem iránt van oda és vissza.Lehet tévedtem.

♡Higuchi♡

Amikor eltávolodott tőlem mellkasomban szúró érzés költözött.A együtt töltött hosszú idők alatt lehet beleestem volna?Egy lányba?Vagy csak Aku-san láttam benne?Áhh dehogy!Ginie más.Már becézem is?Egyre jobban válik pirossá orcám gondolataim nyomán.Lehajtom fejemet,hogy ne látszodhasson.
-Neked...t-tetszem?-kérdezi meg hitetlenkedő hangsúllyal.Ha ez lehetséges még a paradicsomnál is vörösebb lettem.
-Én...-csuklott el hangom már az elején.A torkom akárcsak egy óriási gombóc szorúlt volna el.
-Szóval igen.-mosolyog diadalmasan, vagyis azt hiszem.Csak a szemei vidám fénye árulkodik róla.Maszkját letépve hajol közelebb.Már csak néhány centi választott el minket,de megállt mozdulataiban.Az ajkaimat stíröli majd felnéz egyenesen az iriszeimbe.Mintha az engedélyemre várna annyira és egy kissebb bólintással bele is egyeztem.Párnácskáink találkoztak egymással s lágy csókba mélyedtünk el.