A MI szigetünk (TaegiKook)[Befejezett]

A kutya sem harapja meg azt a kezet...

*Jungkook szemszöge*

Átlépve a füstkarikát egy kikötőbe érkezünk. Mind a heten. Igaz, Jimin még inkább vacog a hajnali levegő miatt, Yoongi pedig még mindig eszméletlen. 

- El ne mozdulj mellőlem. Te vagy az élőpajzsom. - suttogja Tae. - Félek, és nem tetszik ez a hajnali idő, amikor nem rég még... nappal volt.

- Nem volt nappal. Mi voltunk megbűvölve. - lehelek finom puszit a hajába. - De ne aggódj. Nem mozdulok mellőled. Csak átveszem Yoo...- Nem tudom végigmondani, mert az említett fuldokló hangokat kezd kiadni. Az angyalka elképedve néz ránk, aztán Nolan-ra, aki rögtön nézi is a légutakat.

- Nem indokolt a fuldoklása. Lelki síkon...- Nem tudok tovább Nolan-ra fókuszálni. Irtózatos kép tárul a szemeim elé. Xash képe, ahogy.. Visszaszáll Yoongi testén belülre.

- Nem. - Az angyal hangja eljut még a tudatomig, ahogy az is, hogy elkapja a sötétlő lényt, és törékeny szerelmemet az alakváltó karjaiba hullva földhöz vágja. - Hogy képzelted?! Mindezek után szerinted meghúzhatod még magad benne?! - Vonja kérdőre a kis szárnyas. Mind döbbenten nézünk rá.

- Te.. ez most.. a levegőhöz beszél?... - kérdezi Tae.

- Yoongi lidércéhez...- Suttogásnál többre nem telik válaszomból.

- ó... értem. - látom Tae-n, hogy nem érti, hiszen ő nem látja. Én is csak egy fekete foltot. 

- Felejtsd el! Hagyd végre békén őket, világos?! Pusztulj a pok...- Nem tudja végigmondani, mert Enom is átlép a füstön, ami szertefoszlik. Odalép a másik féldémonhoz, és torkánál fogva emeli fel.

- Kösz, Kinga. Innentől átveszem. - Pillant szeme sarkából az angyalra. Tehát Kinga a neve. jó. - Xash, igaz!?

- Tiszteletem. Ja, várj. Te nem érdemelted még ki. - Fizikai alakot ölt Xash, mert a többiek is lesápadva figyelni kezdik, nem csak nézelődnek. Elkapja Enom csuklóját, és lazán a tengerbe hajítja, át a fejünk felett, olyan 3m magasan. - Egy gyenge kis féldémon nem fog ki rajtam. De te igen. - Pillant rám. - És Te tudni fogod, mikor van szükség rám. - Érzem, hogy a zsebembe kerül valami. Ahogy kezemmel megvizsgálom, rájövök, hogy egy apró üvegcse. 

Xash eltűnik. Az üvegcse azonnal sötétséget kezd magából árasztani, természetellenesen hideggé válva. Automatikusan bocsátok rá egy záró varázslatot. Soha nem engedem ki ebből. Soha.

- Hová lett?! - Ér ki a partra Enom. A többiek tétova pillantást küldenek felém, ami elárulja a féldémonnak, mi is történt. Eyenomed egyetlen pillanat alatt előttem terem, torkomra fogva emel fel a földről. Fuldoklom a levegőben. - Te tudod, mi történt vele! Azonnal bökd ki, megértetted?!

- Eyenomed, engedd el! - Ugrik neki a másik nőnek Kinga. Enom elesik, így én is visszaesek a saját lábaimra. Kinga mellém lép.

- Valóban tudod, hol van? - Kérdésére bólintok. - Akkor legyen eszed, Jungkook. Kérlek szépen, legyen eszed. - Komolyan néz rám, amitől átérzem a felelősség súlyát.

- Bölcsen fogom felhasználni ezt az információt. Nem hirtelen harag miatt, vagy bosszúvágyból. - Pillantok Enom felé, aki vicsorogva néz rám. Nolan térdel, lefektetve Sugát a talajra a dühös nő mellett.

- Srácok. Magához tért. - Szólal meg az alakváltó. Letérdelek én is hozzájuk. Yoongi rám emeli a szemeit. Gyengeség, tanácstalanság, félelem, fájdalom látszik szemében.

- Yoongi... - Megfogom ép kezét, és finoman simogatom. - Hogy vagy, szívem? Mit érzel?

- Kook...? Nem... tudok... én... nem... - Aggódom, hogy ismét el fog ájulni. Ennyire le van gyengülve? Teljes figyelmem neki szentelem. Látom rajta, hogy lélegeznie is nehéz.