Wild Flower

12.Rész

-Mit mondott TaeHyung?-szólalt meg Jimin pár perccel később. 

-Tessék?-kaptam rá fejemet egyből.

-Talán már süket is vagy?-sóhajtott egyet miközben előre fele bámult továbbra is.-Azt kérdeztem, mit mondott neked TaeHyung?

-Mi közöd van hozzá?-tettem keresztbe kezeim. Annak ellenére, hogy tudtam, hogy egy erőszakos gyerek, nem féltem tőle. Muszáj voltam az erős lányt mutatnom, mert tudtam, hogyha a félénk kislány leszek, akkor tudni fogja, hogy simán felettem állhat és még jobban megszégyeníthet. Ezt pedig nem akartam. Éles nevetése zavart meg. Erős ujjak szorították meg államat ezzel arra kényszerítve, hogy mandula szemeibe nézzek.

-Ide figyelj kislány, ha én kérdezek valamit akkor arra válaszolsz. Értve vagyok?-hajolt vészesen közel hozzám. 

-Nem fogok válaszolni ilyen görényeknek.-álltam tekintetét. Látszott rajta, hogy kezd kissé idegessé válni, hiszen nem ezt a választ várta tőlem. 

-Görény?-szorította meg még jobban államat.-Nem ismersz még édesem.-mosolyodott el gúnyosan amitől nem láthatóan, de nyeltem egyet.-Azt hiszed ha belőled nem húzom ki a barátom nem fogja elmondani nekem? Kár azért, hogy nem fogadtál szót, nem válaszoltál és még sértegettél is.-sóhajtott egy nagyot, amitől meleg leheletét arcomon éreztem. -Hány éved is van még a suliból? Ez az egy?-kérdezte halkan, amire egy bólintással válaszoltam.-Ezt az egy évedet meg fogom keseríteni, készülj fel rá.-engedte el államat, és mintha mi sem történt volna fordult előre. Láttam arcán, hogy meg van magával elégedve és azt hitte, hogy félni fogok tőle. De még nem ismert eléggé, és kissé feldühített, hogy azt hiszi szórakozhat velem. Elővettem vizes üvegemet a táskámból, lecsavartam a kupakot róla és egy egyszerű mozdulattal öntöttem rá az üveg tartalmát. Szája tátva maradt a nem várt akciómtól, a többiek pedig akik a terembe voltak vagy kezükkel a szájuk előtt néztek vagy meg se mertek szólalni és mozdulatlanul várták, hogy mi fog történni. Jimin, ahogy realizálta mi is történt egy erős lökettel állt fel maga mögött felborítva a széket és dühös tekintetét rám emelte.

-Azt hiszed félek tőled? Azt hiszed félek attól, hogy tönkre teszed ezt az egy évemet? Csak, hogy tudd rosszul gondolod.-hajoltam most én arcába.-Meg fogom magamat védeni, ki fogok állni magamért és nem fogom hagyni, hogy egy ilyen beképzelt nagyképű idióta tönkre tegye a napjaimat!-emeltem fel hangomat kissé. Pillanatokig farkas szemet néztünk, majd ahogy meguntam ezt a néma szemezést az üvegemet megfogva mentem ki a teremből egyenesen a mosdóba, hogy meg tölthessem az üvegemet.

Nem fogom magamat hagyni, csak azért, mert azt hiszi, hogy ő itt mindent megtehet. Teszek Seo történetére is miszerint ők maffiózók és félnem kéne tőlük. Ekkora badarságot is rég hallottam már. Ilyenek csak is a filmekben vannak, vagyis én még csak ott láttam ilyeneket. Meg amúgy is ők nem tudnának embereknek ártani olyan szinten, csak a gyengébb lányokat tudják betámadni illetve az ugyan ilyen kaliberű srácokat mint én. Nem is értem, hogy mégis mit képzelnek magukról. Két hete járok ebbe az iskolába és máris megutáltam őket egytől egyik. Egyedül az a TaeHyung gyerek volt velem kedves amit még mindig furcsálok kissé, főleg úgy, hogy Jimin állítólagos barátja. Tudja jól, hogy a fiúk ki akarnak készíteni mégis nekem akar segíteni és engem akar megvédeni.

Ezekkel a gondolatokkal léptem ki a mosdóból és mentem vissza a terembe, ahol az összes létező szempár rám tapadt még se szólaltak meg. Leültem a helyemre ahol Jiminnek márt rég hűlt helye volt. Ahogy becsengettek bejött a tanár is viszont a padtársam sehol sem. Nem nagyon érdekelt legalább nyugodtan teltek az óráim egészen az ebéd szünetig. Bementem az ebédlőbe és sorba álltam a kajáért. Tudtam, hogy valami furcsa nekem. Még pedig Seo hiánya. Egész nap nem is láttam, aminek valamilyen szinten örültem is meg nem is. Örültem, hogy nem kell látnom, hiszen átvágott. Ott hagyott egyedül a fiúkkal. Viszont valamilyen szinten hiányzott is, hiszen egyedül voltam egész nap a rosszalló nézésekkel körbe véve. Ahogy megkaptam ebédemet elindultam egy üres asztal fele, de fél úton láttam szemem sarkából, hogy valaki nagyon integet felém. Oldalra fordulva azonosítottam ki is lehet az. TaeHyung integetett nekem mosolyogva. Tényleg, megígértem neki, hogy ma vele ebédelek. Mosolyogva mentem oda és ültem le elé.