Sokat kérsz!

22. rész

Jimin

Enyhén elmosolyodom mondatán, és érzem, megint elfog a szerelem új, kellemes érzése. Amióta tudom, mit érzek iránta, sokkal könnyebb vele minden, a közérzetem is mintha jobb lenne. Mondjuk, egy kicsit még mindig kételkedem benne, hogy egy házasság olyan remek ötlet lenne, de ha róla van szó, érdemes megpróbálni.

A lehetetlennél is közelebb szorítom magamhoz, hogy teljesen egymáshoz simuljunk, és már hajolnék ismét ajkaira, hogy magamévá tehessem, de legjobb barátom pont ezt a pillanatot választja, hogy dörömbölésbe kezdjen. Milyen ironikus, először Kook exe, aztán az enyém zavar meg minket.

- Gyertek már ki! Jimin! – hisztizik Taehyung, mire érzem, Jungkook megfeszül karjaimban, és szeretetteljes pillantásai a másodperc törtrésze alatt válnak vészjóslóan gyilkossá.

Nyelnem kell egyet, mert félek, rosszul sül el a dolog, de megemberelem magam és elengedve szerelmemet, a ruháim felé veszem az irányt. Még mindig érzem magamon a forró vízcseppeket, a farkam ugyanúgy áll, mint ezelőtt, de minél hamarabb letudom ezt, annál könnyebb lesz mindenkinek. Ruháimat magamra véve, Süti kezét megragadva végül kinyitom az ajtót, amely előtt Taehyung áll, sértett arcot vágva, keresztbe tett kezekkel. Na, itt csak nekünk van jogunk igazán sértődöttnek lenni, mert sokadik kérésre sem ment még el. Ha odáig fajul a dolog, ki kell dobnom innen Kook miatt, de azt meg nem akarom. Valahogy meg kell győznöm!

- Tae. Süti beleegyezett, hogy barátok maradjunk, annak ellenére, hogy ilyen pofátlanul viselkedtél vele. – szemei elkerekednek a döbbenettől, amit meg is értek. Ilyen hangnemben még sosem beszéltem vele, de ha a szép szó nem használ... - Szóval, most tényleg menj el, ha valóban a barátom akarsz maradni. Így is hiba volt a házunkba hívni téged. – szája tátva marad, szinte az álla is leesik, és már azt hiszem, dühében nekem esik, ehelyett ajkai megremegnek, és szeme párásodni kezd a könnyektől. Ennyire azért nem beszéltem vele durván! Vagy igen?

- Te ezt nem érted, Jimin. – rázza meg a fejét kétségbeesetten, majd közeledni kezd felém, de Kook megszorítja a kezem, jelezve, hogy ne engedjem, így csak felemelve a kezem megállásra késztetem Tae-t.

- Mit nem értek? – kérdem őszintén, mert nem tudom ezt mire vélni.

- Te nem lehetsz szerelmes ebbe! – mutat Sütire, miközben gyakorlatilag emberszámba se veszi. – Te sose voltál szerelmes, honnan tudod, hogy ez tényleg az? – emeli meg hangerejét, mire végképp betelik nálam a pohár. Alapjáraton nem haragszom rá, de így ne beszéljen se velem, se Jungkookkal.

- Te mégis honnan tudnád, mit érzek?! – emelem feljebb én is a hangerőt, mire Tae megrezzen és szipogni kezd, ami jelen pillanatban nem tud meghatni. – Én szerelmes vagyok, Taehyung. Boldog. Hamarosan össze is házasodunk, ha pedig te nem vagy képes ezt lenyelni, akkor tényleg nem vagy a barátom! – mordulok fel, nem eresztve lejjebb a hangerőt. Taehyung szemeiben a szomorúság és döbbenet felett eluralkodik a düh, amit őszintén nem tudok megérteni. Hiszen nem én vagyok az egyetlen ember a földön, akivel kefélhet.

- Te olyan hülye vagy! Egy seggfej, barom, önző és tényleg, nagyon-nagyon idióta! – kiabál rám, nem túl kedves szavakkal illetve.

- Ezt most fejezd be! – csattan fel Jungkook is, akit úgy kell visszafognom, hogy ne rontson Taehyungnak. – Ne sajnáltasd már itt magad, mert senkit sem érdekelsz! – válik gúnyossá hangneme, mire Taehyung csak még idegesebb lesz.

- Hát pont ez az! Hogy lehet, hogy én éveken át küzdöttem azért, hogy szeressen, te pedig egy hét alatt megkaparintottad? – üvölt rá Kookra, de utolsó szavai után megfagy a levegő.