Eljegyezve /befejezett/

Bevezetés

1829 Október 6

Az élet egy ember számára sok fordulatot tud tartogatni, viszont a drámákat senkisem szereti.

Ez így volt az egyik kedvenc művemnél is a Rómeó és Júliánál, ami Shakespeare legjobb alkotása. Valahogy az évek elmúlásával egyre jobban kezdem megérteni Júliát. Egy szerelem tartotta fogva, ami egy vesztett ügy volt, de ő harcolt érte. Juliának még a házasság előtt sikerült kieszelni és véghez vinni a terve saját részét. Persze tudjuk mi lett a vége, de most nem szeretném ezt tovább boncolgatni.

Az időm kevesebb, mint azt bárki híhetné. Itt már nincs esélyem elfutni, és tervet sem kieszelni.

Lassan a hatalmas fehérruhámban az oltár felé lépkedve apám szorító keze alatt csak az jár a fejembe, hogy mi lett volna ha...

De ne siessünk, ilyen előre kezdjük a legelején ahol minden kezdődött 1815 augusztus harmadikán.

-----

Ez a nap egy igazán fontos, hiszen ezen a napon születtem meg. Ekkor kezdődött minden, ez a kezdetek kezdette. Megszülettem én a vörös fürtjeimmel és a hatalmas barna szememmel a királyi család 3. lányaként.

Másnap az egész ország elé állítottak és Emilynek kereszteltek el.

De nem úgy fogattak, ahogy az várható lett volna. Először ameddig még anyám karjai között bújtam kifejezettem nagy örömmel rajongtak körbe. De amikkor kiderült, hogy csak egy újabb lány született a trónra a lelkesedés elapadt. Minden ember arra számított, hogy a Shelley családot egy fiú gyerekkel áldják meg, de hát, mint látható elmaradt az áldás és az a sok ima mind hiába volt.

Viszont a nővéreim kifejezettem örültek nekem, örültek, hogy lett még egy valaki, akivel tudnak játszani, nekik nem voltak előítéleteik. Apám az idő elteltével lassan már kezdett bele elégedni, hogy a trónra a felesége nem fog szülni fiú örököst.

18. század fénykorát éljük, azt mondják, hiszen mindenki boldog, főleg ha a királyi családba született, de én több hátrányát tapasztaltam, mint kellet volna.