Verseim

Wonat Cabinjában

"Vonat fülkéjében érdekes az élet, egyhangú zakatolás, kényelmetlen székek. Kényelmetlen székek, kényelmetlen fészek, retkes is minden és ragad mint a bélyeg.
Bármerre is vetem pillantásom, bármerre is nézek, mindenen ott lapul a vastag koszréteg.
De másodosztály, ezzel kell beérnem, örülhetek, hogy eggyáltalán födél van fölöttem.
Lenyelem, hát indulatom, szorongásom és tovább vezeklek, s már csak 2 óra késés, s már otthon is leszek.
Körülöttem unalmas emberek ülnek, fáradtnak, leharcoltnak és kimerültnek tűnnek.
Aztán egy hatalmas ásítás, az egyikük most ébred, a szélen lévő öreg már bezzeg régóta alszik, szerintem részeg. Meredt tekintettel, unalmamban az ablakon át nézek, a fűszálak a fák, a bokrok, mind ezerrel tépnek. Majd a csendet egyszer csak egy hangos szellentés töri meg, a bőrűlés miatt a puki hatalmasat durran, és a szaga... olyan mint a méreg.
Kínoz is mindenkit aki él és mozog, erre még az ittas apó orra is megmocorog. Lassan aztán kitisztul a levegő, hátradőlök, tovább bambulok, pihenésem azonban nem tartott sokáig ugyan is hallom, hogy valami hangosan morog. Hamar rájövök, hogy hol s mi a hiba, a gyomrommal van valami óriási galiba. Felállok hát gyorsan indulhat a séta, tyühű, de jobb lesz sietni, mert ennek a fele sem tréfa.
Kínos, merev testtartással törtetek a folyosón, és csak remélni tudom, hogy az utat túléli a gatyóm.
A célhoz közeledvén egyre nagyobb iramban vágtatok, KI UTAMBAN ÁLL FALHOZ NYOMOM ÉS EGY BŐRÖNDÖT IS ÁTUGRATOK.
Végre megérkeztem az ajtó előtt állok, felnézek az ablakra, szabad hát akkor meg mire várok?? Csavarok egyet a kilincsen, nagyot rántok, de ahogy belépek a kis helyiségbe, förtelmeset látok. Tiszta rést még az ablakon sem találok, aztán lenézek a sötét lyukba.... mi... mindjárt hányok. 🤢🤢
Nade nincsen más választásom, mit tudnék hát tenni?? Letolom gatyámat és bőszen kezdek nyomni, de nem is kell eröltetni szinte jön az magától, közben megfogadom, hogy többet nem eszek máskor.
Még most is ahogy visszagondolok reggeli étlapomra: tej, kefír, alma, kóla és szilva, nem is csoda, hogy rajtam van a cifra. Érzem aztán combomban, percről-percre gyengülök, DE A WC ŰLŐKÉJÉRE SZAKADJAK MEG AKKOR SEM ÜLÖK!!!4!4!4!
Erős koncentrációmat hirtelen kopogás zavarja meg, ez már a harmadik de ismét kiszólok-pillanat, sietek!-.
Szerencsétlen jogosan türelmetlen lehet, hisz már 10 perce, hogy trágyázom a sineket.
De érzem hamarosan befejezm, mindjárt végzek, nagy sóhajtás, felállok, majd a WC mellé nézek, amit ekkor látok az bosszantó és kínos, ugyanis a wcpapúr KISSÉ HIÁNYOS!!
Egxetlen guriga leng csupán a kilicsen, de papír rajta az kurvára nincsen.
ITT telik be a pohár és már semmi nem számít, HOGY LEHET ILY TREHÁNY EGY TÁRSASÁG MI EMBEREKET SZÁLLÍT???!??!!
Dühtől eres fejem és szemem szikrát szór, hisz KÉNYTELEN VAGYOK MEGSZABADULNI AZ ALSÓGATYÁMTÓL!!
Végül enyhén ingerült allapotban hagyom el a fülkét, még most is érzem magamon az ürülékem bűzét, és közben megfogadok valamit míg a folyosón vagyok, legközelebb vonat helyett, megyek inkább gyalog. 🙂🤥🤣