𝔹𝕖𝕩𝕚 𝕕𝕒𝕝𝕒𝕚 (𝔹𝕖𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥𝕥)

Nélküled

Néma csend, a múltunk széttört darabjai mindenhol.
A sötét falra vetülő arcképed látom, tudva csak egy újabb álomfolt.

Egyszerűbb lenne utálni téged,
ha hagynád, hogy ne szeresselek.
Mégis ezer napot választanék egyedül,
ha mégegyet eltölthetnék veled.

Egy újabb nap nélküled,
a reményt táplálva, arra várva,
hátha holnap máshogy lesz.

Semmi sem jó nélküled,
Itt ragadtam a magányban, megjátszva,
hogy minden rendben lesz.

Hangzavar, de hiába, mert nem hallak benne téged.
A monoton percek órákká nyúlnak, és egyre távolibb az emléked.

Bárcsak engednéd, hogy elengedjelek,
ha az lehetne a mi boldog végünk.

Mégis ezer napot választanék egyedül, ha tudnám megvolt a befejezésünk.

Egy újabb nap nélküled,
a reményt táplálva, arra várva,
hátha holnap máshogy lesz.

Semmi sem jó nélküled,
itt ragadtam a magányban, megjátszva,
hogy minden rendben lesz.