Galaktikus Szerelem

1.rész

Minden ember azt hiszi a földön élnek csak élőlények, de ez egy tévhit.

A galaxisban milliók élnek rajtunk embereken kívül, vannak akik békésen éldegélnek saját kis bolygójukon, de van olyan is akinek nem elég a saját bolygója és minél többet akar.

A galaxis legtávolabbi részen járunk a Jura bolygón...
A bolygó híres a hatalmas, galaktikus piacáról ahova minden élőlény betér élete folyamán legalább egyszer. Amerre a szem ellát mindenhol csak homok van, évszázadokkal ezelőtt nagy harcok dúltak ezen a vidéken és a bolygó nem bírta a pusztítást, mindenhol csak a homok és a roncsok maradtak. Az emberek kik itt éltek a fennmaradás érdekében egy piacot hoztak létre, ahol élelmet és vizet tudtak venni vagy cserélni ez mára egy világpiaccá alakult minden bolygó számára.

A mai nap is egy átlagos napnak indult. A piacon mindenféle lény és droid próbálta eladni termékeit. Mindenhol beszélgetések, alkudozások hallatszottak, egymásnak híreket meséltek, nevetgéltek.
Egyszer csak valamiféle morajlás törte meg a békét. Egy hangos üvöltést lehetett hallani, talán azt mondta, hogy: Héy! Állítsák meg őket!
Majd ezután két kislány fut át az egész piacon. Mindent kikerülnek, minden kis lyukon átbújnak. Senki sem tudja elkapni őket.
Kiértek a piacról, fegyveres őrők követik őket. A gyorsabban futó kislány megragadja a másik kezet és letér az útról, majd elbújnak egy kisebb földalatti üregbe. Messziről még lehet hallani a rohanó őrők hangját, de már csak egyre távolabbról.

Amint beljebb mentek kirajzolódótt a szemük előtt egy hatalmas űrhajó roncs, amit már rég betemetett a rengeteg homok. Persze a kislányok jól tudták az utat, mert ez volt a búvóhelyük. Az űrhajó belülről teljesen sértetlen volt, és talán ha meg lenne tisztítva a rengeteg homoktól még működne is.
A kapitány fülkébe mentek és földobták a táskáikat az asztalra.

- Na mit szereztél Ade? - Kérdezte a szőke hajú kislány a barnától hajútól.

Adelaide megfogta a táskát és ki pakolt belőle.

- Van itt étel, meg víz is, de nézd szereztem egy kis csokit is. - Hatalmas mosoly tárult szét az arcán. - Neked adom El. - Nyújtotta Elainenek a csokit.

Elaine ki bontotta a csokit, elfelezte és az egyik felét vissza adta Adelaidenak. A lányok megették a csokit.

- És te mit hoztál El? - Nézett Adelaide Elainere. Elaine megfogta a táskáját és oda dobta Adelida ölébe. A lány kinyitotta és felcsillant a szeme.

- Csak neeeem? Ez egy képregééény? Aztaa El ezt honnan szerezted? - Ugrott a nyakába.

- Szerintem valaki most hozta nem rég, mert még sosem láttam korábban. - Mosolygott Elaine.

Leültek a földre egymás mellé és együtt olvasgatták a képregényt.
Néhány órával később amikor már kezdett sötétedni elindultak haza.

- Ohh, majdnem elfelejtettem. - Ezzel megállt Adelaide és a zsebében kezdett kutatni. Nagy nehezen kihúzott belőle kettő nyakláncot. Az egyiken egy A betű a másikon egy E betű volt. Az A betűset oda adta Elainenek a másikat pedig ő vette fel. - Ez emlékeztetni fog arra minket, hogy örökké együtt maradunk és sosem hagyjuk el a másikat.

- Sosem. - Ismételte Elaine.

Ezután elindultak mindketten haza.