Galaktikus Szerelem

3.rész

Adelaide szemszöge

Az apám ennek a kis bolygónak az, úgy mond  képviselője, így elég befolyásos vérből származom. Mindig is kitűntünk a többi itt élő közül.

Egyszer, amikor még nagyon kicsi voltam, egyedül bolyongtam a piacon, ami akkor még nagyobbnak tűnt. Megláttam egy kislányt aki éppen egy almát próbált ellopni. Sajnos észre vették és a lány elszaladt. Amíg az eladó rá figyelt én elcsentem azt az almát és a lány után vittem. Hamar meg is találtam és oda adtam neki az almát, ő rám nézett és tudtuk, hogy örökké legjobb barátok leszünk. Így ismertem meg Elainet.

Eljött a nap amikor el kellett bucsuznom a szeretteimtől. Egy csapat szállító hajó szállt le a bolygónkra, ami értem és a többi jövőbeli katonáért jött. A Sanctumba visznek minket, ami a galaxis központi bolygója, ott élnek és tanácskoznak a nagy emberek.

Elainenel töltöttem a múlt éjszakát ami a búcsú éjszakánk volt. Őt a legnehezebb itt hagyni. Megígértem hogy sosem hagyom el és most mégis azt teszem.
A szüleim kísértek el a hajóhoz. Fájó búcsút vettem tőlük. Amikor felakartam szállni a hajóra, valaki a nevemet kiabálta. Azonnal megismertem és a hang irányába fordultam. Megláttam Elainet futni felém. Én is elkezdtem futni felé és azonnal a karjaiba találtam magam.

- Én is szeretlek Ade. Várni fogok rád bármeddig is tart. - Majd miután ezeket kimondta ajkaink egymáshoz tapadtak. A csók tele volt érzelmekkel, tudtuk mindketten, hogy hosszú ideig ez lesz az utolsó csókunk, így mindent bele vittünk.

- Legközelebb már egyenruhába jövök, úgy is tudom, hogy szereted az egyenruhás lányokat. - Sütöttem el egy poént, hogy oldjam a feszültséget. - Hamarosan találkozunk El. - Össze érintettem a homlokunkat és egy puszit nyomtam az orrára.

- Azt hiszem már csak rád várnak. - elhúzódott tőlem.

Elindultam a hajóra. Még egyszer vissza pillantottam, majd leültem. Az ajtó mellett ültem, így az utolsó pillanatokig látni fogom őket.
Bezárult az ajtó. Indulásra kész voltunk, mégsem indult el a hajó. Mindenki értetlenül nézett. Egy másik kisebb hajó szállt le az égből. Sanctumi katonák szálltak le róla, majd utána a főszenátus. Az apámhoz ment, valamit mondott neki. Az apám arcán rémületet láttam. Az anyám sírt. Elaine messzebb állt tőlük, de ő is megrémült. Nem értettem mi történik. Elaine rám nézett, sosem láttam még ilyet a szemébe. Halálosan meg volt rémülve. Azt suttogta, hogy: Engem nézz. Így is tettem, de ez után egy lövés hangot hallottam, amikor a zaj irányába pillantottam az apám össze rogyott és a földre zuhant. Anyám az ölébe húzta és csak zokogott. Majd a főszenátus az anyám fejéhez emelte a fegyvert és meghúzta. Az anyám és az apám a szemem láttára haltak meg. Elaine ismét rám nézett. Hullottak a könnyeim, csak annyit tudtam kinyögni neki hogy: Fuss! Elaine még mielőtt észre vették volna el futott. Hamar eltűnt.
A főszenátus elvett valamit az apámtól, majd vissza indult a hajóra, ami pillanatok alatt el is tűnt. A mi hajónk is felemelkedett. Lassan ki léptünk a bolygó gravitációs mezőjéből és elindultunk a Sanctum felé.
Nem tudtam levenni a szemem a bolygóról. Egyszer csak egy Sugár irányult a bolygóra és a bolygó egy hatalmas robbanás után apró darabokra hullott szét, amik ezutána világűrbe keringtek.

Egy nap vesztettem el a szüleimet, az ismerőseimet, a bolygómat és... életem szerelmét. Belülről elpusztultam, már nem maradt más csak a fájdalom és a sötétség...