Love trip

1. rész

-Anya, hányszor mondjam, hogy nem? Mondd meg nyugodtan, hogy passzolom. Nincs időm ilyenekre!
-Na és miért nincs?
-Hát mert...mert egyszerűen nincs! És amúgy is, eddig sem érdekelt az időbeosztásom, miért pont most osztanám meg veled mikor mit csinálok?-fontam össze a kezem.
-Sydnie, én csak azt mondom, el kell menned! Nem szeretném, hogy egész nyáron a szobádba zárkózva töltsd az időt, egy nagy zacskó chips társaságában. Izgalmas lesz!-győzködött anyám.
Na persze, izgalmas. A fenének kell az izgalom! A nagy zacskó chips pedig nem hangzik olyan rosszul, mint ő gondolja. Ki kéne próbálnia, és lazítani egy kicsit, majd utána próbálja nekem bemagyarázni, hogy kellenek a kalandok.
-Nem megyek! Meg amúgy is, képes lennél elküldeni pár idegen taggal Amerikába?
-Ők nem idegenek!-ráncolja a szemöldökét mérgesen.
-Akkor mondj róluk valamit. Akár csak a nevüket.
-Rayan-mondta győztes mosollyal.
-És a többi négy ember?-néztem rá kihívóan, miközben a konyhaszekrényhez sétáltam és kivettem egy nagy zacskó chipset. Csak azért is.
-Őket biztosra veszem, hogy egytől egyig nagyszerű emberek Rayan barátai. Rayan pedig Carmen fia, tehát kétségem sincs afelől, hogy...
A konyhapultba vágtam a fejem. Carmen fia...nagyszerű neveltetést kapott, kifinomult úriember. Aha, majd biztos elhiszem, miután általános iskola óta minden nap elsétálok mellette a folyosón. Egy beképzelt bunkó paraszt, akárhogyan is szeretné anyám szépíteni.
-Hallasz, Sydnie? El fogsz menni, és kész! Már amúgy is odaadtam Carmennek a benzinpénzből a részedet, és a repülőjegyet is kifizettem. Nincs visszaút! Nagyszerű, életre szóló élmény lesz, meglátod! Ugye Mike?-fordult anyám nagy lendülettel az ebédlő asztalnál ülő férfihez. Mike anyám asszisztenséből avanzsált a férjévé, immár a második éve. Ami annyit tesz, hogy már nem csak a munkahelyén, hanem itthon is dolgozik. Kezdetektől nem tudom eldönteni, hogy anya szerelemből ment hozzá, vagy így praktikusabb...
Mike bólintott egyet, majd visszamerült a papírjai közé.
-Na látod? Mike is egyet ért!
-Szóval...-kezdtem kimérten. Próbáltam nem kiborulni.-Te már mindent lerendeztél, és a kérdezésem nélkük beszerveztél a hülye barátnőd méghülyébb fiának a kis nyári bulijába? Komolyan gondoltad, hogy bedobsz egy autóba, valami ismeretlen baráti körbe, és míg én ott szorongok, úton valami csöves fesztiválra, te dolgozhatsz nyugodtan, és nem fog gyötörni a bűntudat, hogy semmi időd nincs rám? Komolyan...
-Sydnie, állj le!-hasított anyám hangja a levegőbe. Tőle örököltem ezt az idegesítő hisztérikus hangot, ami akkor jön elő, ha kiborulok. És ez így van nála is...
-Nem, te állj le! Nem unod még, hogy mindig a véleményem kikérése nélkül döntesz olyan ügyekben, amiknek nagyon is közük van hozzám? Hogy nincs benned annyi jóérzés, hogyha már elrontod a nyaram, szólsz előtte két héttel, hogy fel tudjak készülni? Három nap az mire elég? Épp a fogkefém be fogom tudni pakolni, aztán indulhatok is!
-Erről nem nyitok vitát. Mész, és kész! És szó sincs semmiféle...."csöves fesztiválról". Ez egy amerikai körút lesz, tele érdekes megállókkal, amikből sokat lehet tanulni.
-Na azt megnézem...-röhögtem el magam gúnyosan, és a chipses zacskóval a hónom alatt kisiettem a konyhából, ügyelve arra, hogy jól becsapjam magam után az ajtót. Fel kell hívnom Lalut, még mielőtt felrobbanok.
Gyorsan le is vetettem magam az ágyamra, és már kerestem is Paula számát, aki szinte azonnal felvette.
-Na mi az?-nevetett a kamerába.-Még épp egy napja kezdődött a nyár, és te máris bele akarsz csapni a sorozat maratonba? Felőlem legyen!-vigyorodott el.-Indulhatok?
-Indulhatsz, de a jelenlegi helyzetemben nem engedhetem meg magamnak a filmezést. Te tudod milyen idő van Amerikában?
-Bocs, lehet én vagyok a hülye, de nem értelek. Amerikának melyik részén? Mert az éghajlata eléggé változó...
-Az összes részén! Milyen idő van Kaliforniában? És New York-ban? És Texas-ban? MI A FENÉT KEZDJEK HÁROM ROHADÉK NAP ALATT?-kiabáltam a telefonba, akár egy idegbeteg.
-Oké...Sydnie. Nem tudom mi jött rád, de ne mozdulj el a szobádból, míg oda nem érek.
-Még is hova mozdulnék? Jaj, várj, lehet leugrok Alabamába, mert olyan spontán vagyok-nevettem hisztérikusan.
-Te beteg vagy!-pislogott rám Lalu.-Mindjárt ott vagyok!-szakította meg a hívást.
Az telefont a fotelbe dobva dőltem le az ágyra. Szinte éreztem, ahogy minden egyes apró kis idegsejtem egyenként semmisül meg. Mit hisz anyám? Mit hisz Carmen? És mit hisz Rayan, meg a hülye kis barátai? Mi a büdös francot képzel a sors, hogy beledob egy ilyen...egy ilyen...akármibe! Nincs kedvem Amerikai hippi klubbokat felfedezni Milánó legbunkóbb, legönteltebb disznójával, és a csapatával, akik lefogadom, szintén ugyanolyan bunkó parasztok, akárcsak Rayan. "Hasznodra fog válni ez a tanulmányi kirándulás." Aha, persze. A kirándulás fogalom talán épp hogy illik rá, de a tanulmányi-t semmiképp sem tudnám Rayan Marino-hoz kapcsolni. Óvodában álltam vele szóba utoljára. Akkor még homokot evett, és az volt benne a legérdekesebb, hogy különlegesen finom szendvicseket hozott uzsonnára. Azóta talán semmi sem változott rajta, max az, hogy már nem vagyunk barátok. Nagyon nem. Sőt, azt se tudja ki vagyok, de talán jobb is így...
-Megjöttem! Ugye még nem hívta fel senki a pszichiátriát? Rendben vagy? Mondd, hogy nem kell elvonóra menned!-rontott be Paula az ajtón. Szőke, szinte már fehér haja kócosan az arcába lógott, és nagy, riadt, sötétzöld szemeit rám meresztette.
-Elvonó? Azt hiszed drogozok?-ráncoltam a homlokom.
-Hát...elképzelhető. Mégis miért beszélnél össze minden hülyeséget random amerikai államokról, ha nem valami tudatmódosító-szer hatására?-tárta szét a karját tanácstalanul.
Hosszan kifújtam a levegőt.
-Ülj le!-utasítottam az egyik fotelre mutatva. Miközben Lalu eleget tett a kérésemnek, én vele szemben, az ágyamon foglaltam helyet.
-Kezdheted-bólintott kíváncsian.
-Oké. Szóval...finoman rávezesselek, vagy belevágjak a közepébe, és elmondjam, hogy anyám beszervezett Rayan Marino nyári amerikai útjába?
-Ömm...nem kell rávezetés-kerekedett ki a barátnőm szeme.-De mi van? Nem hagyhatod félbe, még mindig nem értek semmit!-szaladt össze a szemöldöke.
-Szóval. A helyzet az, hogy Rayan és barátai a fél nyarat Amerikában szeretnék eltölteni, egy autós kitándulás keretei között. Az egyik tag lemondta az utat, és ezt kihasználva anyám és Carmen, összefogtak ellenem, és beszerveztek. Beszerveztek, érted? A kérdezésem nélkül!
-Akkor, ha jól értem...
-Igen! Az egész nyaram mehet a kukába, és valami büdös autóba kell rohadnom úton Dallas és New Orleans között!-temettem a fejemet a tenyerembe.
-De nem tehetik meg! Mondd azt, hogy nem mész és kész! Tudom hogy anyukád és Rayan anyja régóta össze akar titeket boronálni, de azt hiszem túl messzire mentek...
-Azt hiszed?-forgattam meg szemem.-És...ez nem ilyen egyszerű! Anyám már repjegyet is vett nekem, és kifizette a benzinpénzt. Ráadásul...próbáltál már anyámnak nemet mondani?
-Hát...
-Nem, nem próbáltál, mert lehetetlen. Istenem, még azzal is ver engem az élet, hogy egy ügyvéd az anyám! Olyan érveket hoz fel sokszor, hogy azt sem tudom mit jelentenek! Reménytelen...
-De akkor...egész nyáron nem látlak?-biggyesztette le az ajkát.
-Egy hónapra emlékszek. Anyám ezelőtt is felhozta párszor, hogy mennyire nagyszerű, hogy más hozzám hasonló fiatalok ilyen nyíltak a világ megismerésére. De ezekkel, nélküled egy hét is rohadt soknak számít...hát még egy hónap...