Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Daisuke lánya

Sok év telt már el azóta, hogy hét fiatal négy fiú, és három lány elhagyta modern környezetét, s a hajdani feudalizmusba landolt.
Abban korban máshogy hívták őket, változó munkát kaptak, új életvitelbe csöppentek és saját családokba. Az egykori titkos ügynök, a diákként gimnáziumba beépített embere, fegyverek helyett kardot használt Roninként.
Daisuke feladta a zsoldosságot, majd csatlakozott a császár hivatalos seregéhez.
Ezáltal nagy tiszteletű elismert múltat teremtett a családjának. Felesége pedig az elbűvölő Kasame tavasszal egy leánygyermeknek adott életet. Daisuke szeme fénye, Karu jobban ütött apjára, mint bárki hitte volna úgy külsőre, akár csak belsőre. Roppant jó eszű lány volt és rengeteg mindenben tehetséges. Pár évesen megtanult zenét játszani, korán járni, beszélni, s folyton kíváncsiskodott szülei körül.
Daisuke hamar észre vette Karu ügyességét a fegyverhasználatban is, ám nem akarta, hogy hasonló sorsra jusson, mint az akkori harcosok zöme, így eltiltotta a kardoktól.
Karu kissé hivalkodva ugyan, de tudomásul vette.
Jó eszű lányukra más is szemet vetett az öreg Sadan még öregebb barátja felajánlotta, hogy szívesen segíti karrierjét, amennyire tudja. Látszólag boldogan éltek Karunak biztos jövőt adhattak, felhőtlen házasságban tengtek napjaik, sikeres munkában jeleskedtek.
Azonban ez leginkább a látszathoz tartozott. Daisuke és Kasame soha sem meséltek Karunak arról a bizonyos éjszakáról, amikor meghalt apja volt felesége, anyja legjobb - barátnője, Keikyo, annak nővére és apja is. Később Daisuke hajdani anyósa szintén öngyilkos lett, így végül az egész Sadan család elhunyt.
A tragikus éjszakát Daisuke keserülte meg a legsúlyosabban, álmában viszontláthatta felesége otrombán heverő holttestét. Keikyot a semmiből származó méreg ölte meg, ráadásul Daisuke szerint szándékosan tették rá. Úgy érezte az ő feladata lett volna kideríteni mi történt régi hitvesével. Azonban mire haza tért semmi nyom nem maradt kivéve Keikyo arcának deformálódását. Daisuke gondolta, hogy a fejére tehették valamilyen módon, ám maga a gyilkos tárgy sem került elő. Titkos ügynökként nem találkozott még három ilyen megoldhatatlan bűnténnyel.
Ott volt a Code Joysu drogbárója, a Gimnáziumból eltűnt lány, akinek azóta is nyoma veszett, talán már halott azóta, s régi felesége hirtelen szívrohama.
- Még mindig látom. - mondta recsegő hangon.
- Mit, kedvesem? - kérdezte Kasame, amint éppen a száraz ruhákat szedte befelé.
- Az arcát, jobb szeménél lila sebhely, bal szeme lefolyva szájához, haja kihullva. - magyarázta Daisuke volt felesége rémképét.
- Keikyo. A bűntudat kínoz. Megértem, de hidd el nem te tehetsz róla. - sietett vigasztalni Kasame, majd együtt-érzően átkarolta.
- Biztosan az. - bólintott Daisuke,bár gyakran úgy érezte jóval többről van szó annál.
Keikyo szelleme valósággal kísértette őt. Holtában, az irtó ronda ábrázatú  női démonszerű alak tette tönkre éjszakáit. Minden találkozásuk után perzselően égető érzést váltott ki szemében az a rejtélyes X jel. Régebben nem rendelkezett vele, egyedül a Code Joysunak köszönhette eme rendkívül feltűnő vonását.
- Apa, megjött Yama - san! - kiáltotta oda lánya miközben Keikyoról elmélkedett.
- Ah vezesd ide! - szólt vissza Daisuke ekkor már Karura figyelve.
- Erre jöjjön apám várja! - karolt bele a hosszú ősz szakállas bácsiba a kislány.
- Oh -  ho Karu óvatosabban! - csitította az öreg ember.
- Egyben van még? - kérdezte Daisuke kellemetlenül, Yama, sánta, bottal járó gyenge lábaira tekintve.
- Már én sem vagyok a régi, fiam. - ismerte be az öreg.
- Tudod mit Karu, inkább átveszem! - ajánlkozott Daisuke, majd rohant segíteni Yaman, végül leültette a lakásban a fából barkácsolt asztalhoz.
- Köszönöm. - intett hálásan az öregember.
- Van valami híre ? - kérdezte Daisuke, azonban kettejük közül csak ők tudták, hogy Keikyo halálának körülményeire utal.
- Mikor felejted el, fiam? - tudakolta Yama.
- A " hírek" kísértenek, úgy vélem. - magyarázta Daisuke.
- Túl sokat idegeskedsz, fiam. - hagyta rá Yama.
- Milyen igaz, apa folyton töri a fejét valamin! - bólogatott sebesen Karu.
- Kire is üthettél? - cukkolta Kasame hátulról, majd a kislány kezébe tuszkolt egy sötét kék tekercset.
- Az mi csoda? - vetette tekintetét rá Daisuke.
- Látod? Mindig máshol jársz! Rég megbeszéltük, hogy elviszed Karut a palotába, tanulás céljából. Mivel te mindig elfelejted a " híreken" való morfondírozásod közepette kénytelen voltam Yamát kérni, hogy szerezzen nekünk engedélyt a kislány belépésére. - oktatta ki Kasame.
- Sajnálom. Teljesen kiment a fejemből. - ismerte be Daisuke.
- Pedig te fogod körbe vezetni. - közölte vele felesége.
- Meglesz. Jól fogod érezni magad Karu, a palota gyönyörű, szemkápráztató látványban lesz részed. Hagy ne merüljek bele a felbecsülhetetlen értékekbe, amit messze földön kimagasló kultúránk őriz! - lelkesítette Daisuke.
- Már alig várom! - felelte Karu.
- Bizony, remek választás, az ifjú hölgynek nagy tervei vannak! Tanító szeretne lenni! - áradozott Yama.
- Az már bizony tényleg nem semmi! Magántanító gazdagok gyermekeihez vagy a köz-általános iskolákra gondoltál? - faggatta Daisuke.
- Minél többekhez, apám. - mondta büszkén Karu.
- Úgy legyen. - helyeselte Kasame.
- Társaságod is lesz, akivel megoszthatod nézeteid, érdeklődésed és tapasztalataid. A császár legidősebb fia megházasodott, körülbelül veled egykorú lehet az unokája. - ismertette Yama.
- Csak ne fiúzzon! - kapta fel a vizet Daisuke.
- Szó sincs róla, pusztán ismerkedés! - nyugtatta le Yama.
- Egyetlen fiú van az életemben, aki számít és úgy hívom apa. - mosolygott rá Karu.
- Már holnap engedélyt kaptunk a palota látogatásra! - olvasta fel a tekercs tartalmát Kasame.
Másnap valóban elmentek a káprázatos épületbe, amely tényleg olyan gyönyörű volt, hogy Karu szája szó szerint tátva maradt.
Távol a város zajától mesébe illő erdős vidéken terült el.
Hófehér falait , éjsötét fekete tető zárta össze. A palota kertje a Sakura tó tiszta édesvizű partjai mentén helyezkedett el. Az felett állt a sötét barna fekete díszes négylyukú híd, amely túlsó oldalait kötötte össze.
- Megérkeztünk, kerülj beljebb! - vezette Daisuke.
Oda bent a fehér falú épület még gyönyörűbb látványt nyújtott az ide érkezőknek.
Az öreg császárral nem találkoztak, viszont három daliás fiával annál hamarabb. A legfiatalabb éppen kardozni, vívni gyakorolt, a középső  lovagolni, míg a legidősebb szurok fekete hajú, ezüst szürke szemű volt és díszes vörös ruhában egy Karuhoz hasonló korú fiúval beszélt. Gyanította, hogy ő lehet az, akire Yama otthon utalt. Karu nem titkolta, hogy elég jóvágásúnak tartotta a fiatalembert.
Daisuke viszont életében most látta először, s szinte lesokkolta mennyire hasonlít az arcformája az egykor eltűnt Hiromira.