Dementor patrónus

7.

Házi és vérszerződés

Másnap, mikor Maura a hálószobája előtti néhány lépcsőfokon szökdelt lefelé, még mindig a szülei jártak a fejében. Mindössze néhány képen látta őket, és azokon is szinte még gyerekek voltak. A tükör képe felzaklatta, a gondolatörvény a fejében pedig egyre-egyre magába szippantotta, és talán ki sem tud kászálódni belőle, ha meg nem érzi pirult arcán a klubhelyiség hűvős, szinte már hideg kövét. Agya még mindig teljes homályban volt, mikor két kezet érzett a hóna alatt, majd a hideg kő érzete lassan elmúlt az arcáról. Miután két segítő kéz támogatásával megállt a lábán, kicsit megrázta a fejét, hogy biztosan visszatérjen a valóságba. Egy nála több, mint egy fejjel magasabb szőke üstökű fiú állt előtte, bizonytalanság jeleivel az arcán.
-Jól vagy, Maura? - Kérdezte Walter, még mindig fogva a lány vállát, hátha Maura ismét úgy dönt, a föld kényelmesebb.
-Igen, csak...- Kezdte, de elakadt. Mégis elmondja barátainak mit látott tegnap? Avassa be őket abba, amit Dumbledore professzor mondott? Nem volt teljesen biztos benne, hogy el akarja-e mondani.
-Föld hívja Maurát! - Lengette kézfejét Walter a lány arca előtt, egy halvány félmosollyal az arcán.
-Figyelek. - Lépett vissza a valóságba Maura. -Csak ma kicsit fáradtnak érzem magam.
-Ma mindenki. Hétfő van... - Forgatta a szemét a fiú. -Majd ki ugrok a bőrömből, annyira várom már a bájitaltant. Azt hiszem amúgy, ma megyek büntetésbe Matt-tel együtt. Hacsak nem szándékozol osztozni a házidon...- És abban a pillanatban Maura szíve mintha megállt volna. Hisz ő nem írt házi feladatot bájitaltanra! Annyira belefeledkezett az emlékei felidézésébe, hogy minden mást elfelejtett... Így viszont az egész nap borul. Valahogy gyorsan össze kéne ütni egy bájitaltan házit, aztán a második óra úgyis lyukas, akkor pótolni tudja a bűbájtant, a gyógynövénytant és az SVK-t.
-Maura, nem másolhatnám le a bájitaltan házidat? - Csatlakozott Matthew is a "Minek írjunk házit?" klubhoz.
-Srácok, az a probléma, hogy én sem írtam... - Sóhajtott a lány bűnbánóan.
-Mi? De hisz te mindig írsz házit! Te vagy a társaságban az okos! Aki megírja a leckét, és nagylelkűen megosztja velünk, földi halandókkal, hogy ne kapjunk büntetést! - Háborgott Matt. Maura valahogy mindig késztetést érzett a nevetésre, amikor az alig 154 centi magas fiú dühös lett.
-Nos igen, mindig írok házit, kivéve amikor nem. Tehát ma. De sietnünk kell, ha még valamit gyorsan össze szeretnénk hozni. Hol van Göthe? - Nézett körbe a lány.
-Éppen itt. Bocsánat, hogy késtem. Azt hiszem Pickett beteg lett, valami megfázás lehet. - Gondolkodott el a fiú.
-Bizonyára... - Nézett Walter furcsállóan Göthére. - Mindegy. Készen van a bájitaltan házid? Kérlek, mondd hogy igen, benned van az utolsó reményünk!
-Igen, kész van. De bolondok vagytok, ha az enyémet akarjátok másolni. Mindenki tudja, hogy bájitaltanból még egy troll is jobb nálam. - Sóhajtott Göthe.
-Az részletkérdés! - Legyintett Matt. - Csak hadd írjam le, nem akarok büntetést. Bár Lumpsluck nem a büntetéseiről híres... Az csak plusz munka neki, és tudjuk, hogy dolgozni nem szeret. - Gondolkodott el.
-Igen, de azért csak menjünk biztosra. Gyorsan lemásoljuk és mehetünk is órára-
-Elsőévesek! Figyeljetek! - Hallatszott Shomjam professzor hangja, amire mind a négy gyerek megfordult. - Lumpsluck professzor a hatodévesek RAVASZai miatt ma nem tudja megtartani az első órátokat! Így kérlek titeket, keressetek addig valami hasznos elfoglaltságot! Lehetőleg ne a folyosón vandálkodjatok, mert Mr. Fricsnek nem igazán jó az idegrendszere. Köszönöm a figyelmet! - Fordult meg a gyógynövénytan tanár elegánsan, majd utána úszó talárjával együtt kisétált a klubhelyiségből, azzal a lendülettel, amellyel betoppant. Herbert Shomjam professzor mindig is szeleburdi volt, folyton rohant, semmire nem volt ideje. Maura sokszor úgy érezte, a professzornak fóbiája van, mégpedig, hogy valaki üldözi. Gyakran olyan gyorsan sétált, hogy egy egyszerű ember szemmel sem tudta követni, nemhogy felvegye vele a versenyt. Az óráin is nagyon kellett koncentrálni, hogy felfogja a diák, amit mond, ugyanis Shomjam rettentően hadart. Néha még remegett is, olyankor pedig túlméretezett talárja csak úgy lebegett körülötte. Horgas orráról a szemüvege mindig lecsúszott, így remegő kezeivel folyton tologatta vissza a helyére. Maura gyakran gondolkodott, vajon hány diákot nevelt már fel, hánynak a kezébe adott fülvédőt és hány kiváló RBF vizsgát írt már alá. Az idős professzor Maura egyik kedvenc tanára volt, és most, hogy látta gyógynövénytan tanárát, eszébe jutott valami.
-Gyertek, menjünk a könyvtárba! - Nézett barátaira.
-Minek? Nem kell házit írnunk! - Vonta fel a szemöldökét Walter.
-De nekem kell még ezen kívünl 3 tárgyból. És szeretnék valamit mondani.
-És a reggeli?-Kérdezte bánatosan Matt.
-Én nem megyek most enni, de te nyugodtan mehetsz, ha akarsz.
-És maradjak ki mindenből? Na még mit nem!