Lehetetlen még is...( Iwaizumi x reader BEFEJEZETT)

5. Rész: Alku

- El se hiszem, hogy elájultam!- nézett rám hitetlenkedve barátnőm.
- Pedig, de, aztán egy órával később mint ha halott lettél addig, ám abban a pillanatban feltámadtál kinyögted, hogy szeretlek Hajime, majd aludtál tovább!- nevettem rajta.
- Nem hiszem el, hogy ez volt!- akadt ki.
- Felvettem, megmutassam?- nevettem hangosabban.
- Nee csak ezt ne mond ! Meg ne merd mutatni Oikawának vagy Hajimének!- visítozik.

Persze pont, hogy Iwaizuminak terveztem megmutatni. Tch bocsi Momo de az érzelmeim nem 0, szóval megtartom magamnak. Még a végén jobban beléd szeret, engem meg jobban eltapos.

- Nyugi, nem mutatom meg egyiknek sem!- kuncogok. Azért még is vicces.

De szemét vagyok.

- Azért, ( Név)!- néz rám szúrósan.
- Nah, menjünk mert elkésünk!- terelgetem előre felé barátosném. Hajaj, ez is igen hosszú nap lesz úgy érzem. Amióta felső közepes vagyok, mérhetetlenül elfáradok. Hirtelen túl sokat mozgok tanulók és segítek a barátaimnak. Annak a kettőnek. És a legjobb az, hogy ma el kell menjek a szaros meghallgatásra. Istenem mennyi szenvedés vár rám. A másik fantasztikus dolog, hogy míg a barátnőm és Tooru a forgatáson lesznek én addig drága Iwaizuminkkal töltök el kő kemény 4 órát. Tök jó lesz, de tényleg.

Istenem csak éljem túl azt a 4 órát!

- Hajime!- órdít boldogan Momo, majd oda szalad szerelméhez és átkarolva csókolja meg.

Undorító.

- Menjetek szobára!- mondja Tooru. Istenem ez nem változott semmit.
- Te mekkora marha vagy!- nevetem ki.
- Hogy te milyen kedves vagy ( Név)-chan!- húzza fel orrát.
- Én maga vagyok a kedvesség! Tudtad, hogy én a kedvesség szinonimája vagyok?- nézek nagy szemekkel rá mire elröhögi magát.

És még én vagyok a kedves mi?

- Menjüünk!- nyüszögöm nyűgösen.
- Jaj már megint megszólalt a ribi!- néz rám morcosan Iwaizumi.
- Mivan megint mensizünk?- gügyög nekem. Ám én tudomást sem veszek róla.
- Jössz Tooru?- kérdezem.
- Megyek, megyek!- jön mellém majd közösen elindulunk a suli felé hátra hagyva a gerle párt.
- Akkor ma jössz a meghallgatásra?- nézett rám Tooru.
- Sajnos igen elmegyek rá- fintorogtam. Isten igazából egyáltalán nem volt kedvem elmenni, de az ígéret szép szó ha betartják úgy jó.

De utálom ezt a mondást.

- Tuti megkapod a fő szerepet!- mosolyog.
- Vagy nem- vállat vonok.
- Naa (Név)-chan!- szól rám Tooru.
- Még úgy hívnak tudtommal!- mosolygok rá. Tudom, hogy őt is idegesíti ez a hozzá állásom de hát nem tudok a stílusommal mit kezdeni.
- Ne legyél ennyire negatív!- fújja fel arcát.
- Én csak realista vagyok, bocsi!- kuncogok az orrom alatt. Erre puffogni kezd.
- Velem ne kötöszködj!- puffog tovább.
- Olyan aranyos vagy ilyenkor!- kuncogok tovább.  Tooru feje fokozatosan kezdett paradicsommá válni.

Oh, szóval zavarba tudom hozni.

Bárcsak Iwaizumi jönne mellettem.

Hülye én ilyenre nem gondolunk!

Hátra néztem mert egy ideje nem hallottam, hogy jönnének mögöttünk.

Bárcsak, ne néztem volna hátra.

Nyalták, falták egymást mögöttünk. Majdnem oda szóltam, hogy nehogy lenyeljétek egymást, de a barátnőmet nem akartam megsérteni, így vissza fordultam Tooruhoz.
- Zavar téged?- néz rám érdeklődve.
- Engem aztán nem, nem én fogok elkésni hanem ők!- vonok vállat.
- Aha értem- húzza a száját.
- Nem hiszel nekem?- kérdezem tőle.
- De én hiszek neked, csak annyira nem valós egyikőtök sem- kezdi én meg kérdőn ránézek.
- Ezt, hogy érted?- kérdezem.
- Úgy, hogy mind a ketten élitek a felszínes életeteket mintha egy színházi darabban játszanátok. Mintha nem akarnátok valamit elfogadni- mutogat közben kezeivel- Képzeld tegnap  Iwa-chan részegre itta magát- kezdi el mesélni.