Lianen élete egészen átlagosnak mondható. Azt leszámítva, hogy királyi családból származott. Tizenhatodik életévét készült betölteni. Ezzel még semmi baja nem lett volna, ha a törvény szerint nem kellene hamarosan férjhez mennie. Nővére, aki két évvel volt idősebb nála, már egy másik királyságban élt. Állítólag boldog volt és nem sokkal ezelőtt egy fiúnak adott életet.
- Lianen! Még ma elkészülsz? A vendégek már várnak! - szólt be anyám a szobámba. Már csak a hajamat igazították. És amint végeznek ezzel is, mehetek le a rengeteg ember közé, akik közül rengeteget még csak nem is láttam. De mind az ünnepi vacsorára jöttek. Pár gróf, herceg és egyéb nemes, hátha megpillantja apám a számomra legmegfelelőbb férfit, akihez utána hozzá is ad.
Körülbelül öt perc múlva már indultam is lefelé a lépcsőn. Végig néztem a tömegen. Csak a szolgálók arca volt ismerős.
- Jó estét hercegnő. Örülök, hogy látom. - vigyorgott fel rám Reth.
- Micsoda megtiszteltetés, ifjú herceg. Köszönöm, hogy így elém sietett. - kuncogtam, majd belé karoltam és úgy sétáltunk az asztalnál várakozó apánkhoz. Legalább a testvérem igyekszik elterelni egy picit a figyelmem erről a sok idegenről.
- Oh. Végre. Már azt hittem, hogy le sem jössz. - mutatott az anyám mellett álló üres helyre. Leültem és újra körül néztem. Próbáltam szép arcokat keresni. Volt pár, de az sem olyan, hogy le akarnám vele élni az életem. Mondjuk nekem nem is kéne így nézelődnöm. Úgy sem kapom meg a választási lehetőséget.
- Kérném a tisztelt vendégeket, foglaljanak helyet, hogy megkezdhessük a vacsorát! - harsogta apám. Kérésére mindenki elindult az asztal felé és leült. Százan voltunk legalább.
YOU ARE READING
Valami szebb felé
Fantasy- Ezt nem teheted! - Pedig megtettem. És ami történt, az megtörtént. Megváltoztatni nem lehet. - mosolyodik el, mire kap egy pofont. De a mosoly továbbra sem olvad le az arcáról. Egy tiltott szerelem, aminek nincs sok esélye. Vajon tudnak az ellen...
