Valami szebb felé

Az első kérő

Egész jó volt a vacsora. A feszültség némileg oldódott, amikor az egyik gróf spiccesen kezdett mesélni.
Amikor pedig az étkezéssel végeztünk, mindenki elmondta nekem jókívánságait és átadták az ajándékokat. Nagyja ékszer és ruha volt. De örömömre egy vadász tőr is akadt a holmik között. Nagyon hálás voltam érte. Az egyetlen olyan fegyver, amit egy nő magánál hordhat. A törvény szerint, ha fegyvert találnak egy nőnél, börtönbe vethetik.
- Na és ez hogyan fog elérni a szekrényedben?
- Megoldom. - vigyorogtam öcsémre.
Mindenki nagyon kedves volt. De azért egy picit már vártam a végét.
De a tánc még csak most kezdődött. Az elsőt még ki akartam hagyni, ezért ki is menekültem a kertbe. Hideg szél simogatta az arcom jól esően. Leültem egy padra és csak bámultam a csillagos eget. Kis koromban imádtam anyám meséit. Szerinte a csillagok valójában egy másik világ maradványai. Ugyanis kezdetben minden sötét volt. Egy nagy mágusnak jelentek meg először. A szerelme sokáig kint maradt és rásötétedett. A varázsló pedig azonnal elindult felkutatni. Az éjszaka szörnyei veszélyesek lehetnek. Főleg, ha egyedül vagy.
Nos, a varázsló kereste, de nem találta. Leült a földre és a fekete égre bámult. Szemében könnycseppek csillogtak. És ezek lettek a csillagok. Megszínezték az üres eget. Így már tudott tovább haladni fényben. Meg is találta a párját és egy forró csókban forrtak össze. A hold ekkor került fel.
Gondolataimból léptek zaja keltett ki. Felém közeledett az alak, aztán meg is állt. Mélyen meghajolt, mire felálltam és biccentettem.
- Hercegnő, mit csinál itt kint a hidegben, teljesen egyedül? Bent magát ünneplik. - mosolygott.
- Ki kellett picit szellőztetnem a fejem, de készültem is vissza indulni.
- Esetleg megengedi, hogy elkísérjem? - nyújtotta a karját, amit el is fogadtam.
- Jaj, milyen udvariatlan vagyok! Zeron herceg, Propevitából. - csókolt kezet. Így már értem. Az egyik kérő.