A Pokol Urai

1.rész

              

"Otthon csak egy van"

Endi imádta a várost ahol élt. A házat amiben lakott. Azon belül is a szobáját ami a kis világának számított. A város egyszerű, nem mindenhol betonút, virágok az út mentén aranyló napsugárban úszó épületek. A házuk egy nagy, két színtes fehér családi ház. Endi mindig is büszke volt hogy ő lakik a nagy barna ajtó mögött ami olyan sötét volt hogy már szinte feketének tettszett.

Ám manapság a ház,a város nem így néz ki. Az otthona színe inkább szürkés már a sok porttol és egyébb üzelmektől kopott is. A várost el lepte a szenny és a vandál bandák. Ó nem, nem a  piti kis bünözök, dehogy . Ezek rabigába akarják hajtani a világot. Hónapokkal ezelött gurultak be motoraikon a városba. Azt követelték hogy tartson velük egy tucat  férfi és nő. Páran csatlakoztak, akik jó bulinak vélték a dolgot. Endi is oda ment az egyikhez, a megfelelő meg szólításán gondolkozott a sörös hordónak kinéző disznóhoz

- A bácsi engem is meg tanítana  motorozni - kérdezte kis angyal hangon. Az ürge fel röhögött.
- Cica, biztos vagy benne hogy a motorozás neked való?!
- Ugyan kérem , elöbb szerelek meg egy autó motort mint bármelyik férfi - váltott unott hangjára. Megint ez az öblös undorító röhögés.
- Akkor gyere velünk te is.
- Nem lehet...- nem azért válaszolt így mert félt volna hanem mert neki itt volt a helye.
- Ez nem kérés volt, hanem parancs - ragadja meg a lány karját és rángatni kezdi, de Endi nem az a fajta aki ezt tűri így hát behúz neki egyet. - Hú~ nem utoljára találkoztunk - fogja vérző és valoszínűleg törött orrát a pasas. Majd felbőgeti a motorját és megindul vele az egész banda.

Így kezdődött a város hanyatlása. Hétről-hétre vissza jártak és mindig elvittek valamit, míg nem, az érték tárgyak majdnem teljesen elfogytak és már csak az embereket vitték. Azt, hogy hova, senki se tudta. Mivel senki nem tért vissza, hogy elmesélje.

Endi most a szobájában az ágyán ül és sírva búcsúzik  szerettett szobájátol. A város, a házuk már szinte rommá van lopkodva csak ez a szoba épp. Egy hátizsákba tett vizet, kötszert, ruhát, kaját, ragaszto szallagot , kötelet és még pár dolgot. Megragadta anyja és nagyanyja kezét és rohantak az erdő felé. A városból elöször inkább a férfiakat vitték el, valószínűleg azért hogy ne lázadjanak. Aztán a nőket akikről azt gondolták férfiak nélkül tehetettlenek (ami nem igaz de nem olyan hülyék hogy lázongjanak) és már csak egy maréknyi ember ha maradt a városban.
Endi tudta hogy menekülniük kell ebből a városból és az erdőn át eljutthatnának egy jobb helyre ...de amikor meghallotta az autó motor zaját, szinte megállt a szive mert tudta...minden veszve van...