Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Az örök élet mítosza

- Menjünk vissza. - törte meg a kellemetlen csendet Daisuke.
A lány támogatta az ötletet,egyébként sem szeretett sokáig távol maradni Yoshikitől, mert félt, hogy esetleg féltékeny lesz. A császár legidősebb fiával nem érdemes ujjat húzni,végül mindig a másik jár rosszabbul vele szemben. Belépésüknél szolgák szorgosan igyekeztek eltüntetni a sűrű havat a földről.
- Samui! - szólította magához fiát Hiromi. - Kísérj fel! - kérte tőle.
A fiú gondolkodás nélkül követte anyja büszke lépteit az emeletre, s onnan hófehér szobájába. Daisuke és Karu is úgy látták ideje távozniuk Kasame már várta őket.
- Személyesen ismered a Ronint, anyám? - kérdezte sandán Samui, mikor ketten maradtak.
- Gyermekkori barátok voltunk. - felelte Hiromi.
- Áh így már világos miért viselkedett olyan értetlenül! - ismerte el Samui.
- Apád is éppen olyan, mint ő! Titkolózósak, furcsák, maguknak valók. Yoshiki sokat nézegeti azt a vörös tekercset. - állapította meg Hiromi.
- Az Örökké írást. Hallottam róla afféle mítoszokat. A helyiek úgy tartják, benne rejlik hogyan lehet kicselezni a halált. Szemet szedett ostobaság, de a legtöbb nagyúr retteg attól, hogy egy nap el kell hagynia e világot. Teljesen érthető módon fordulnak sarlatán eszközökhöz. - fejtette ki véleményét Samui.
- Apád az örök életet keresi? - csodálkozott az anyja.
- Kétlem, hogy megtalálná! - vont vállat Samui.
- Felettébb érdekelne mi áll abban a tekercsben, de szigorúan titkos, még a családtagok sem férhetnek hozzá! - sóhajtott Hiromi.
- Hallottam ezt azt a köznép mondáiból. Úgy tartják élt egyszer egy Európai királyfi, név szerint Tithónosz,aki szeretett nyitott ablak mellett aludni, hogy a hajnal első fénysugarai ébresszék őt álmából. Éósz, a hajnal istennője minden reggel megcsodálta, és annyira megragadta a szépsége és a hangja, hogy beleszeretett. Ezért elrabolta őt Trójából, majd arra kérte Zeuszt, hogy tegye halhatatlanná az ifjút. Ezáltal együtt maradhatnak a szerelmesek. Zeusz teljesítette a kérést. Viszont Tithónosz hiába kapta meg az örök életet, nem rendelkezett az örök fiatalsággal. Ezért egyre öregedett, reszketeggé és törékennyé vált, elméje elborult, csak a halálra várt, amely nem jött el soha, hiszen senki nem tudta megváltoztatni Zeusz akaratát. A legenda egyes változataiban Tithónosz kabócává vált, amely az ő hangján énekel más verziók szerint a kabócák ciripelő hangján még mindig könyörög a halálért. - mesélte Samui.
- Az öregedést még maga a trónörökös sem tudja megállítani! - fakadt ki Hiromi.
- Ahogy telik az idő a „hosszú élet" géneket tartalmazó emberek sokkal érzékenyebbekké válnak a hőhatásra és a stresszre. Végül jóval kevesebbet mozognak, mint normális társaik. Hosszú életet kapnának mondjuk, de ennek nagy részét kellő erő nélkül élnék le. - magyarázta tudományos nyelven Samui.
- Röviden kevés megnövelni az éveket, egészséges élet kell mellé! Az lehetetlen, kár fáradozni rajta! - helyeselte Hiromi fia elméletét.
- Apa is rá fog jönni, ha sokáig kudarcot vall. - legyintett Samui.
Eszmecseréjük abba maradt, ugyanis belépett az említett személy. Yoshiki kezében szorongatta a tűz piros tekercset továbbra is és szemlátomást misztikusan mosolygott. Becsukta maga után az ajtót,de előtte gondosan körbe nézett nem e hallgatózik valaki oda kint.
- Gratulálok az Európai tudásodhoz Samui! - fordult először fiához.
- Hát hallottad? - kérdezte komoran Hiromi.
- Minden szavát. Ostobaságnak tartjátok az örök élet mítoszát? Elismerem tényleg szükséges soha nem múló fiatalság mellé, plusz az egészség, de Samui tudása rendkívül hiányos. - fejtette ki véleményét Yoshiki.
- Mire célzol? - faggatta Hiromi.
- Nézzétek! - utasította őket Yoshiki, majd szét nyitotta az asztalon a tűz vörös tekercset.
Felesége és fia kíváncsian köré gyűlt, hogy megcsodálják a titkos irományt amit másnak nem mutatott volna senkinek. A tekercsen balról jobbra íródtak a sorok, kezdetét fekete kígyó motívumok jelezték. Papírja sötét szürke volt, ám ahogy lejjebb tekerte középen citromsárga a legvégén narancs színű.
- Mit szimbolizálnak a színek? - szúrt szemét Samuinak.
- A halálból való reinkarnációt. - mondta Yoshiki. Szürke, mint elmúlás, sárga a remény sugarai, s végül a Napfelkelte, az élet, fiam. - tette hozzá kisebb szünettel.
- A kígyó levedli régi bőrét, a tekercs végig motívumokkal dolgozik. - egészítette ki Hiromi.
- Pontosan, aki megfejti halhatatlanná válik. - bólintott Yoshiki.
- Ebből egy szót sem értek! - vágta rá értetlenül Samui.
- Persze, hiszen csak gyenge fordítás. Az eredeti tekercs kínaiul íródott Hszü Su Hui monogramja díszíti, kiemelkedik egy mondat, "Kilenc lótusz csarnoka". Jellegzetes keleti szimbólum a lótuszvirág. A növény, amely képes minden nap a sötét, zavaros vízből újjászületni és csodálatos látványt nyújtani utána. - mondta Hiromi.
- Miért kell belőle kilenc darab? - morfondírozott Samui.
- A lótusznak 9 szimbolikus értelmezése van. Az egyik a megújulás, a többi, türelem, tisztaság, miszticizmus, közvetlen spirituális kapcsolat, a vágytól való mentesség, bölcsesség, nyugalom és felvilágosodás. - adta le az anyagot Yoshiki.
- Neked ezek közül egyik sincs meg, tényleg reménytelen. - adta be a kulcsot Samui.
- Talán ezek is szimbólumok. - mondta Hiromi halkan.
- Ugyanerre gondoltam, valami, ami reprezentálja a felsorolt dolgokat. Majd egyesíteni kell őket a Lótusz csarnokban. - egészítette ki Yoshiki.
- Egyetlen térképen sem szerepel ilyen nevű hely. - vonta meg a vállát Samui.
- Minél hamarabb végrehajtom a szertartást annál jobb lesz. - mondta sietős hangnemben Yoshiki és egy erőteljes rántással összecsukta.

Samui nem tetsző kifejezéssel az arcán távozott szülei köréből. Hiromi megértette érzéseit mégis igyekezett segíteni férjét eszetlennek tűnő céljának elérésében.
Azonban bármennyit erőlködhettek rajta sehogy nem jutottak előrébb benne.
Az éjsötétség pedig leszállt a palotára. Minden fényforrásuk pusztán a halványan égő lámpák voltak körben az épületben. Maga a város vak sötétben állt szikrányit nem lehetett látni belőle. Nehéz szürke felhők úsztak az égen eltakarva a csillagok ragyogását.
A palota aludt, mindössze Yoshiki maradt ébren, akinek szenvedélyévé vált a tekercs titkainak elemzése. Felesége hozzá közel fagyos hóban merült álomba fehér ágyán. Körülötte jégvirágok nyíltak, szuszogásából dér képződött a falakon.
A császári pár soha sem tudott együtt aludni, mert Yoshiki megfagyott volna mellette, ezért külön fekhelyet biztosítottak nekik.
Szintén másik szobában, de velük közvetlenül szemben a fiúk pihent.
Samui viszont nyugtalanul felriadt álmából, talán az örök élet téma miatt gondolt az agya annyit a fenyegető halálra.
Szinte minden kis neszre oda kapta a fejét, idegesen forgolódott. Aztán egyszer csak padlón haladó léptekre lett figyelmes, mintha valaki közeledne hozzá.
Felpattant az ágyból és kezébe vette önvédelemre szánt apjától kapott fekete kardját. Szólni szeretett volna szüleinek, de tartott tőle, ha kilép a szobából hirtelen támadásnak teszi ki magát. Vajon tényleg jön valaki vagy csak hallucinál?
Újabb neszt hallott oda kintről, s már készült az ajtó nyílásának recsegésére. Számításai viszont cserben hagyták, mögötte az ablak tárult ki. Gyorsan oda fordult, majd az ismeretlen fekete ruhás alakra szegezte fegyverét.
Az álarcos sötét férfi hangos nevetésben fakadt ki és könnyűszerrel ártalmatlanná tette Samuit, akinek pár pillanattal később kardja már a földön hevert. Menekülőre fogta a dolgot, ám az ajtóból és a tetőről is bemásztak a támadók.
Mind arcát takarva, talpig feketében akár a rablók bekerítették.