Pótolhatatlan (16+)

Életem legrosszabb napja

Hazafelé menet beugrottam a közeli szupermarketbe, hogy bevásároljak. Legalább egy órát lézengtem a nyomott, ideges és frusztrált emberek között, mire a sorba keveredtem, ahol legalább még tíz percet vártam, hogy sorra kerüljek. Ezt követően egyenesen hazaindultam. Otthon ismét hangos sikolyok és más élvezeti hangokra léptem be. Beszélnem kell Rosieval, mert ha így folytatják, bele fogok őrülni ebbe. Elpakoltam minden cuccot, amit beszereztem a szupermarketben, aztán a szobámba mentem, de nem sokkal azután, ahogy beléptem, megcsörrent a telefonom. Gondolkodás nélkül fogadtam az idegen szám hívását.

– Igen tessék? Mona Benson vagyok!

– Szia! Bryan vagyok a bárból. Most végeztem a melóval, és gondoltam felhívlak, hogy lenne-e kedved esetleg már ma este hatkor találkozni?

– Szuperül hangzik! Hol találkozzunk?

– Gyere a bárhoz, majd ott felveszlek!

– Rendben, ott leszek! – vigyorogtam őrülten, miután elköszöntünk egymástól. Ekkorra már a hangok is megszűntek a házban, majd Rose lépett ki a szobájából egy pasztell rózsaszín köntösben. Meg is ragadtam a pillanatot, hogy leszólítsam.

– Rosie! Gyere egy kicsit! – invitáltam be a szobámba. – Miért csináljátok ezt? Tudod, hogy én is itt lakok, bármikor hazajöhetek – fontam keresztbe magam előtt a karjaimat, csakhogy éreztessem vele a felháborodásomat.

– Csajszi, zavar a szexuális életem?

– Inkább a nyíltan kezelése zavar. – forgattam meg a szemeimet – Nem érdekel mikor, és mit csináltok, de legyetek tekintettel rám is! Ráadásul Nathan lassan három hónapja, mintha beköltözött volna ide, és a rezsiben sem segít... Nekem ez rohadtul kellemetlen! – zúdítottam rá mindent zaklatottan.

– Jól van, oké. Rendben, beszélek vele – csitítgatott, hogy higgadjak le.

– Köszönöm! – sóhajtottam fel ettől a tehertől megszabadulva. – Ma nem leszek itthon amúgy.

– Na, befűzted a fura pasit?

– Nem, nem fűztem be, de már tudom a nevét.

– És? – vonta fel szemöldökeit értetlenül.

– A neve Andrew!

– Ennyi? Ilyen egyszerű neve van? Ezt én is megmondtam volna. – nevette el magát – De ha nem vele, akkor kivel randizol ma?

– A pultos sráccal, Bryannel.

– Pultos srác, aha... Jó szórakozást! – kacsintott rám és el is hagyta a szobámat.

Kiválasztottam egy csinosabb barack színű ruhát, és egy szexisebb fehérnemű társaságában indultam el zuhanyozni és sminkelni, amit igencsak szolidra vettem. Barna árnyalatot választottam egy szintén natúr, matt hatású rúzzsal. A készülődéssel telt el a hátralévő idő a találkozásig, így amint kész lettem, rögtön el is indultam a bárhoz.

Odaérve kiszálltam az autóból és vártam Bryant. Hosszú idő múlva sutyorgást, és mocorgást hallottam a bár melletti sikátorból. Eléggé be voltam szarva, de bátorságot vettem magamon, hogy megnézzem nincs-e segítségre szüksége valakinek. A falhoz simulva kukucskáltam be a sötét kis utcára.

– Nincs sok időd, és nem is kapsz többet!

– Csak pár napra lenne szükségem, eküszöm!

– Nem érdekel Colten, volt elég időd, amit el is vesztegettél!

– Mennyi időm maradt így?

– Nyolc óra, se több, se kevesebb.

– Értettem! – ez a hang nagyon is ismerős. Tisztán bennem él, hogy én ma ezt a hangot hallottam. Az ott... Andrew? Mit keres egy sötét sikátorban egy tök ijesztő alakkal? Mit jelent az, hogy nincs sok ideje? Mire nincs? Ekkor majdnem felsikítottam, mert valaki a vállamhoz ért, de szerencsére csak megugrottam ijedtemben.