eight - thiago alcántara [hu] ✔️

2: de most mondtad, hogy elképesztő

Mark nagyon izgatott volt, hogy újra láthatja Thiago Alcántarát.

Így egész héten mindenkinek elege volt már belőle.

- Mi a baj a tesóddal az elmúlt napokban? - kérdezte Anneliese – az édesanyjuk – péntek délután, amikor kettesben volt Contsanze-zel a konyhában.

- Csak egy nyugtató kell neki, semmi újdonság. - válaszolt Constanze, tekintetével körbepásztázta a konyhát.

- Mit keresel pontosan? Nem akarsz egy kis szünetet tartani?

Constanze megrázta a fejét. Kizárt. Mindig az édesanyjuk szolgálta ki a vásárlókat, néha Mark is besegített, de Constanze sosem. Szimplán csak azért, mert nem tudta, hogyan kell úgy beszélni a vásárlókkal, hogy ne tűnjön idegesítőnek és ne hangozzon gorombán. Nem direkt csinálta, csak nem volt jó benne. Mindenesetre, jobb volt hátul, egyedül a hozzávalókkal.

- Legyen. - adta fel az édesanyja szokásosan. - Hívd fel az öcséd, ha kell segítség.

- Úgy lesz. - mondta, de legyünk őszinték, sosem fogja felhívni.

Így az egész délutánját a konyhában töltötte. Az egyetlen alkalom, amikor kinyitotta a száját az akkor volt, amikor megkérdezte Marktól, hogy kifogyóban vannak-e valamiből, de mivel nem, így úgy döntött, hogy olyan dolgot fog csinálni, amit akkor csinált, amikor fiatalabb volt: új tortát kreálni.

Nos, valószínűleg nem így volt, mert valaki valahol már biztos feltalálta ezt a receptet. De az egyetlen dolog, amiben örömét lelte, az az volt, hogy eljöhetett a cukrászdába. Constanze össze szokott szedni számos összetevőt és összekeveri azokat; szerette azt nézni, ahogyan az ugyanolyan összetevők valamilyen édes és gyönyörű dologgá válnak. Megenni őket nem igazán volt a célja.

Elővett egy kis szárított kókuszt, narancs és citrom héjat, fehér- és étcsokoládét, majd összekeverte azokat, gondolván nem is lett olyan rossz, bár a fehér csoki kicsit soknak tűnt, de nem nézett ki annyira undorítónak. Az összekevert tésztát papír formákba öntötte és egyenesen a sütőbe rakta őket.

A cukrászda másik felében Mark szinte minden alkalommal haldokolni kezdett, amikor valaki kinyitotta az ajtót. Édesanyja édesapjával beszélt hátul, szóval elég furcsán nézhetett ki, anélkül, hogy bárki észrevette volna. Amikor Thiago belépett a cukrászdába Rafinhával az oldalán, nagyon hálás volt, hogy egyik szülője sem volt a közelben.

- Jó napot. - mosolygott Thiago, felismerve a fiút – Mark majdnem meghalt emiatt.

- Ó, um, igen, szia. - mondta majd megrázta a fejét. - Bocsi, ez furcsa volt.

- Rendben van, csak ketten vagyunk, édesanyánk nincs a közelben. - válaszolt Thiago, Mark pedig bólintott egyet.
- Mit szeretnétek enni? - kérdezte a testvéreket, Rafinha lenyűgözve nézett végig a tortákon és muffinokon.

- Bocsáss meg miatta, egy kicsit furcsa a születése óta. - mondta Thiago, Mark pedig elmosolyodott. - A barátnőjének van egy cukrászdája, így nem akar olyat enni, amit ő is süt, mert azt megcsalásnak érezné.

Mark válaszolni akart, hogy ez tulajdonképpen nagyon édes, de Constanze éppen akkor lépett be a helyiségbe teli szájjal, kezében a muffin másik fele volt.

- Szia Mark, valami nagyon furcsát sütöttem és tulajdonképpen elképesztő lett, ki kéne próbálnod, mondjuk most...ó, sziasztok. - vágott saját szavába, amint meglátta, hogy nincsenek egyedül.

Thiago és Rafael is a lányt nézték, mintha azt várták volna, hogy valami érdekeset fog mondani, ami nem teljesen így volt.

- Én ki akarom próbálni. - szólt Thiago, mire Constanze megrázta a fejét.