Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Császári család

Tsune elvezette Terut Daisukéhoz és csapatához e közben megérkezett Kohara Rumikóval, illetve társával Ranmaruval. Félig már egyesült a régi banda pusztán 3 ember hiányzott belőle ebből kettőt fogalmuk sem volt hol lehet.
- Sakae átállt Naoya oldalára! - jelentette dühösen Teru.
- Szokták mondani az ellenséget mindig a belső körön belül kell keresni. - reagált higgadtan Katsuya.

- Rá többé nem számíthatunk, Hazel kígyóként valamelyik vízpart közelében heverhet, repülve gyorsabb. Táborozzatok le, majd én előkerítem. - ajánlkozott Teru.
- Szó sem lehet róla, hogy pihenhessünk! Induljunk Masashiért! - parancsolta Katsuya.
- Sok szerencsét, számítok rád! - fordult Daisuke Teruhoz.

Néhány szárnysuhintásba tellett és társuk eltűnt a levegőben. Katsuya még sokáig nézett utána töprengő szemekkel, de gyorsan elterelte gondolatait róla, hogy koncentráljon az óriáspók lelőhelyére.

- Vissza kell fordulnom a palotába. - törte meg váratlanul a csendet Daisuke hangja.
- Apám tud vigyázni magára! - kérte ki Samui dacosan.
- Yoshiki a kulcsa Naoya legyőzésének. - fordult Katsuyához Daisuke.
Értetlenül meredt rá a csapat tekintete, néhányan pislogni alig bírtak a furcsa új változat hallatán. Daisuke feltételezésen Katsuya is megrökönyödött, de nem csúszott ki a száján a miért kérdés, így pusztán furcsán nézett sokáig felé.

- Yoshiki fiát támadták meg aznap éjjel, annak oka volt higgyétek el. Mikor Karuval jártunk a palotában a császár kezében láttam egy tekercset, amire az volt írva örökké. Bátorkodtam végezni egy kis kutató munkát. Rá találtam a tekercs származási helyére úgy hírlik elvezeti gazdáját.. - magyarázta Daisuke.
- Az örök élethez. - vágott szavába Samui.
- Naoya lenne az első ember, akiből kinézném, hogy pályázik rá. Talán az egész Code Joysu erről szólt. Kell neki az Örökké tekercs titka. - mondta Daisuke határozottan.
- Ebben van valami igazság. - helyeselte Hiromi. - Ez esetben Naoyát a Kilenc Lótusz csarnokában megtaláljuk. - tette hozzá.
- Oda nem mehetünk! - fakadt ki sokkoltan Katsuya. A Kilenc Lótusz Csarnoka veszedelmes hely! Kővé dermedt emberek százai veszik körül!

Rumikó a megrázó hír hallatán óriásit sikított, majd félelemtől telve Ranmaru mögé bújt. Karu szintén hátrált apjához, Samui hitetlenkedve forgatta a szemét, hogy már megint ez a badarság a téma, Hiromi összehúzta szemeit, Daisuke pedig céltudatosan gondolkozni kezdett hogyan találhatnának a csarnokra.
- Daisuke.. Én jártam ott. - nyögte ki végül a macska.
- A csarnokban sérültél meg olyan csúnyán? - kérdezte Hiromi.

Katsuya nem válaszolt, de hallhatóan hatalmasat nyelt. Hiromi ezt igennek vette és máris sokkal jobban átérezte annak súlyát. Tényleg rémes lehet, ha még egy mágikus macskát is kiterített. Katsuya sosem volt gyenge, ráadásul ott van neki a három segítője, akikre bármikor számíthat. Képtelenség olyan könnyedén elintézni őket.

- Hol van? - tért a tárgyra Daisuke.
- Mindig máshol. Földrajzilag képtelenség bemérni, de összeszedhető a kellékei, hogy felfedje magát. - magyarázta Katsuya.

- Hallgatjuk. - mondta türelmetlenül Daisuke.
Katsuya újra mélyet nyelt és hangján úgy érződött a rémület,mintha egy sorozatgyilkosról beszélne. Minden szava után elakadt a lélegzete kissé, de mégis folytatta, bár egyre inkább szakadozva.
- A Kilenc Lótusz Csarnokához.. Pontosan annyi dolog kell. A virága 9 dolgot szimbolizál. Az egyik a megújulás, a többi, a türelem, a tisztaság, miszticizmus, közvetlen spirituális kapcsolat, a vágytól való mentesség, bölcsesség, nyugalom és felvilágosodás. - tisztázta mindenkivel a macska.
- Szóval.. Mindegyikhez kell egy tárgyi emlék, ami azt reprezentálja. - folytatta.
- Gondolom személyes értelemben számít csak, úgy értem kötődni kell ahhoz a dologhoz. - felelte Hiromi.
- Igen. Ezért is olyan nehéz bejutni oda, császárné. - bólintott Katsuya.
- Ha ezzel legyőzhetjük Naoyát, én akár kővé dermedek! - jelentette ki Daisuke.
- Apa! - sikoltott rémülten Karu.
A csapat belátta, hogy tényleg logikus magyarázatot nyújt a csarnok titka,majd együtt keresni kezdték a kilenc tárgyat. Daisuke, ahogy ígérte visszatért a palotába Karuval az oldalán. Ott felkutatta Yoshiki által féltve őrzött Örökké tekercsét. Viszont csalódottan tapasztalta, hogy a császár gondosan eldugta fia támadása után. A kellemetlenség miatt elhúzódott ott marasztalása.
E közben Karu a palota kertjében sétálgatott csodálva annak szépségét. Madarak daloltak az égen és friss illatok kavarogtak a levegőben. Elfutott mellette egy sötét barna ló s rajta a jól ismert császár öccse ült. Biztosan ma is gyakorolnak gondolta Karu, s ügyet sem vetve rájuk nézegette a kertet tovább. Viszont a ló vágtázott sebesen egészen távolra tőle. Sandaime kihajtott védett területéről a fák rejtette erdősség irányába. Karut furdalta a kíváncsiság, hogy mit kereshet a császár testvére a sötét rengetegben.
Nem várta meg apját, amíg vissza tér hozzá, inkább egyenesen követte Sandaimét. Értetlenül figyelte, ahogy az erdő közepén megállítja lovát. Karu bebújt egy ordas fa mögé és onnan hallgatózott dermedten. Nidaime - val találta szemben magát, aki meglehetősen mérgesnek látszott.
- Átkozott kölyök! - rikácsolta.
- Azt hittem, könnyebb lesz elrabolni. - mondta Sandaime is idegesen.
- Samui eltűnése minden figyelmét lefoglalta volna. Yoshiki utána küldi az összes seregét, s védtelenül marad. - folytatta Nidaime.
- Gondolj bele, testvér aztán egy röpke véletlen baleset folytán a császári család életét veszti. Hatalmas gyász, még az öreg császár sem élhette meg, akit egészen idáig senki sem látott. Mily tragédia! Yoshiki, Hiromi és Samui halálával nem marad örökös előttünk. Nidaime, Sandaime császár! Pompásan hangzik! - mondta hangosan az egyik testvér, majd gonosz nevetésben fakadt ki.
- Rólunk aztán senki sem feltételezné! Oly sok éven át vártunk rá, hogy a miénk legyen a trón! - helyeselte bosszúsan Sandaime.
- Hiromi nincs itt, sem Samui, Yoshiki halálát megtudjuk rendezni. A másik kettőre pedig zsoldosokat szabadítunk. - tervelte Nidaime.
- A császárné túl erős! Láttad, hogy szörnyeteg! - kiáltotta haragosan Sandaime.
- Egy tűz baleset bárhol megeshet testvér. - nyugtatta Nidaime.
Karu holtsápadtan hallgatta végig ármánykodásuk. Kis váratva elhatározta, hogy vissza rohan a palotába és beszámol mindenről Yoshiki császárnak. Csakhogy rálépett egy földön aligha észrevehető fa ágra. Lába alatt reccsent, s hangjára oda fordult a két testvér.
- Azt hiszem látogatónk érkezett. - mondta gúnyosan Sandaime.
Karu kétségbeesve törte a fejét mit is csináljon. Fára mászni nem lett volna értelme, mert lentről biztosan észreveszik. Igyekezett elbújni, de közben haladni a császári palota irányába.
- Gyere elő! - hívogatták a testvérek, mialatt keresgélték.
Karu lélegzetét elfojtva próbált épségben kijutni az erdőből bokrokban, fák mögött lapított,ám egy végzetes percben elszámította magát. Túl gyorsan lépett elő a bokorból és próbált át rohanni egy másikba, észrevették, s lóval üldözőbe vették. Innen már nem volt hova bújnia, sebesen futásnak eredt a palotáig. Tudta, hogy el kell érnie az épületet, az az egyetlen esélye. Ott már megvédi a hadsereg, meg a Roninok csak odáig bírja ki. Lóval azonban borzasztó nehéz versenyt futni, folyamatosan beelőzték. Nem győzött ki térni előlük, vagy megkerülni valahogy az állatot.
Futása közben Shinigami a róka, Inari lábai mellett megállás nélkül az erdő irányába nézett. Vörös szemeivel szikrázóan szinte követte az eseményeket. " Valaki meg fog halni" magyarázta Inari, amint lenézett Shinigamira, "akkor szokott sokáig egy helyre nézni" . - fejtette ki észrevételét.
Karu fejében is ez járt " meg fogok halni" ismételte magában. " nem, dehogy, túl élem, Samui is megúszta" hessegette el a gondolatot. Újra hátra nézett az alak egyre közeledett hozzá " végem" gondolta, de akkor megpillantotta a palota hófehér épületét. " Már nem sok kell!" lélegzett fel " még egy kicsit" szaporította fáradt lábai mozgását. Pár méter hiányzott, nem érte el a palotát felülről megcsillant a napfényben egy szürke penge. Átszúrta testét, majd holtan heverő tetemén patkók lépdeltek. Nidaime áthajtott rajta, s végül kirántotta kardját belőle.
- Ez a Ronin lánya. - állapította meg.
- Tüntessük el! Vigyük az erdőbe, majd ott elássuk! - ajánlotta Sandaime.
- Gyilkos! - szólt a hátuk mögül egy hang.
- Újabb áldozat jelölt. - mondta gúnyosan Nidaime.
Viszont rossznak címezték az előbbi kijelentést. A palota őrsége látta meg őket, s a vezető már értesítette a császárt a történtekről. Karu holttestét nem bírták eltüntetni, menekülőre adták fejüket, azonban reménytelenül, szerencsétlenségükre elkapták őket. Bátyjuk serege hosszas kínvallatás folyamán kiszedte belőlük az igazságot és holnap reggelre kivégzés listára kerültek.
- Ki hitte volna az ember saját vérei! - bosszankodott végig sértve Yoshiki.
- Csak azért lett a tiéd a trón, mert hamarabb születtél nálam! - kiabálta dacosan Sandaime.
- Mekkora szerencse, nem való ennek a két semmirekellőnek más, mint az akasztófa! - lázadt ellenük a palota apraja nagyja.
Karu holttestét a Roninok vették fel a földről, majd szánakozóan adták át apja karjaiba. Daisuke hosszasan nézte lánya élettelen tetemét és szinte meg sem hallotta, amikor értesítették feleségét is a történtekről. Kasame úgy sietett a helyszínre, ahogy tudott. Sikoltva, kegyetlenül szenvedve ért Daisukéhez. Könnyei patakokban folytak, elfolyt fekete sminkje, akár a vízeséses, amely arcáról zúdult volna le. Az égre nézve kiabálta fájdalmas hangon, hogy miért sokszor ismételgetve egyazon szót. Irtó nagy feltűnést keltett végül a földre roggyant, térdre ereszkedve zokogott. Vele szemben Daisuke nem szólt semmit, néma csendben állt, akár egy kőszobor. Cseppet sem mozdult, arca izmai sem rendültek. Szeméből nem folytak könnyek, de olyan végtelen üresség áradt belőlük, mintha a lelke pusztult volna el. Talán nem is ember állt már azon a helyen, hanem egy halálkaszás pusztán kezéből hiányzott mágikus fegyvere, s fejéről a jókora fekete csuklya. Ez a látvány fájdalmasabb volt, mint bármelyik hangos zokogás.