A főnök

Drága bátyám

Elöljáróban néhány hasznos infó!

1. Ez előre meg van írva egy OneShotnak, amit feldaraboltan teszek ki nektek, mint sorozat, ergo, már megvan a vége.

2. Ez azt jelenti, hogy rendszeresen fognak jönni részek, remélhetőleg 2, maximum 3 naponta.

3. Akinek ez az első hibrides ficije, az a sztoriból is rá fog jönni, mik is a hibridek, de ha előre akarja tudni, olvasson el egy korábbi hibridest.

4. Yoongi itt fiatalabb, mint Nam! Direkt!

5. Jó olvasást, maradjatok velem!

Figyelmeztetések: 18+, maffia, erőszak, vér, kegyetlenség, yaoi, hyung line, namseok!

Harmadik fél szemszöge

Bűnözőnek lenni nem egyszerű, főleg akkor, ha az ember a család legidősebb fia. Hatalmasak az elvárások, miközben az illető a saját testvéreiben sem bízhat, hiszen azok mind az ő helyére pályáznak, az ő örökségére, a maffiavezér pozíciójára, amiért ő keményen megküzdött, bár erről öccsei valahogy nem akarnak tudomást szerezni. Más családokban emiatt hatalmas botrányok szoktak lenni, főleg azután, hogy a családfeje elhalálozik. Namjoon is aggódott kicsit, mi lesz majd vele és a nehezen megszerzett tiszteletével, amit összekapart magának, de miután apja nyugdíjba vonult, tisztázódott minden. Az ő testvérei nem akarták a fejét venni a hatalomért. Valahogy előre tudták, nem olyan jó a fővezérnek, ezért középső öccse, Yoongi beérte a kisebb területek irányításával mindaddig, amíg a kívánt kényelmet megkapta, melyet természetesen biztosított neki bátyja még annak ellenére is, hogy testvére megszabadult a közös névtől, és felvette a Min-t. Kicsit fájt ugyan a szívének, no meg szülei sem rajongtak az ötletért, de Yoongi mindig is makacs volt, ezért inkább ráhagyták, mivel a rábízott feladatokat ellátta és sohasem reklamált semmiért. Örültek, hogy a három testvér közül legalább kettő tovább vitte a családi üzletet, hiszen a legfiatalabb fiú, Taehyung, úgy döntött, inkább a normális, hétköznapi életet választja, ezért a családi pénzből elköltözött a Világ túlsó felére és az évenkénti egyszeri beszélgetéseken kívül nem is nagyon tartotta a kapcsolatot vér szerinti rokonaival. Ezt nagyon sajnálták szüleik, de mit tehettek volna? Mégsem ölhették meg saját fiúkat, hiszen szerették. Így csupán támogatták anyagilag, ha szüksége volt rá, de ezen kívül hagyták, had élje az átlagemberek életét.

Ugyan két fiúk nem azt az utat választotta, amiben reménykedtek, viszont a legidősebb, Namjoon, igen. Még apja irányítása alatt bizonyította higgadtságát, éles eszét és azt, hogy méltó átvenni a családi üzletet, amivel megnyugtatta szüleit, kik korukból fakadóan nagyon aggódtak az idő előrehaladtával. Féltek, majd megöregszenek és belassult elméjük fogja őket a sírba vinni a sok fiatallal szemben, ám Namjoon örömmel vette át apjától a stafétabotot. Hamar bizonyította a nagy székben ülve, méltó a feladatra, talán méltóbb apjánál is, így felmenői nyugodt szívvel vonulhattak el a Világ elől, hogy megpihenjenek. Azonban ez a munka sohasem volt egyszerű. A sok elvárástól és feladattól Namjoonnak semmi ideje nem maradt önmagára, melyet eleinte nehezen viselt, azonban később már kezdett beletörődni, hogy neki ez a sorsa. Olyan nőt, aki kielégíthette volna minden vágyát, az ő világában lehetetlen volt találni, így hamar feladta a keresését. Már csak olyan valaki után kutatott, aki megfelelt gyermekei anyjaként, de semmi többet nem várt tőle, főleg nem azok után, hogy egyszer megpróbálták álmában megölni. Elvégre ő volt a legerősebb család vezére, rengetegen akarták a helyét, a vagyonát és a hatalmát elorozni tőle, amiért képesek voltak bármeddig elmenni. Ám ezek után Namjoon többé nem volt hajlandó senkivel sem együtt aludni. Minden éjszaka saját hálószobájában pihent meg egyedül, melyet legjobb emberei őriztek. Senki sem zavarhatta őt, senki sem tehette be oda a lábát, akiben nem bízott meg eléggé, ezzel pedig sikeresen elkerülte, hogy még egyszer leszúrják. Különleges rendet tartott abban a hatalmas házban, amiben ő és a legmegbízhatóbb emberei éltek. Nem engedett be senki mást, még öccsét és annak bandáját sem. Vele is rendszerint abban az étteremben ültek össze, ami a család legszínvonalasabb helyének számított. Olykor óriási közös vacsorákat tartottak, melynek alkalmával még a séfet kiparancsolták a konyhából, miután kiszolgáltak mindenkit, hogy egyen velük. Ilyennek számított az az este is, mikor Namjoon születésnapját ünnepelték. Ugyan ő nem örült, hogy ekkora felhajtást csapnak neki, de Yoongi valahogy mindig ragaszkodott hozzá, ezért belement a "pihenésbe", miközben ő igazából végig az üzletet fenyegető problémákon gondolkodott. Csendben vacsorázott, míg legtöbbre értékelt embereik jól mulattak. Ettek, ittak, nőztek körülöttük, melyhez eleinte Yoongi is csatlakozott minden alkalommal, bár neki megvoltak a határai. Hiába állt bűnöző hírében, aki nem igazán tartja magát semmilyen szabályhoz, a menyasszonyát mégis nagyra becsülte és sohasem csalta volna meg. Erről pedig jobb volt, ha minden prostituált tudott, mert ha átlépték a kimondatlan határokat, akkor Yoongi kiszámíthatatlan mérgétől kellett félniük. Bár erről is kezdte az a hír járni, hogy egyre enyhébb, mivel drága menyasszonya nem szerette, ha feleslegesen öldökölt.
– Drága bátyám! – huppant le Namjoon mellé az éjszaka folyamán. Testvére kivonta magát a mulatság alól és a sarki kanapén ülve süllyedt telefonjába. – Boldog születésnapot!
– Tudod, hogy nem tartom fontosnak a szülinapomat – olvasott tovább mobilján.
– Tudom én azt jól, de mi más ok lenne elég ahhoz, hogy ekkora partit tartsunk, ha nem a főnök szülinapja? Az enyémre fele ennyien se tennék szabaddá magukat.
– Engem nem érdekel, hányan vannak itt.
– Hát persze, ezt is tudom – húzott le egy felest Yoongi. – És azt is tudom, hogy gyűlölöd az ajándékokat, de van valamim a számodra.
– Már megint mit vettél? – pillantott fel testvérére egy nagy sóhaj kíséretében.
– Valami olyasmit, amid még nincs.
– Mondtam, hogy nem kell a Ferrari. Egyszerűen nem rajongok a sportkocsikért.
– Hagynád, hogy végig mondjam? – mordult fel Yoongi. – Drága bátyám – tette hozzá, mielőtt a másik megint a fejéhez vágta volna, hogy nem mutat tiszteletet iránta az emberei előtt. Egyébként nem érdekelte, ha öccsei nem kezelték felsőbb rangúnak, de a beosztottjai miatt nyilvánosan megkövetelte tőlük is. Elvégre egy maffiavezért mindenkinek tisztelnie kellett, még családtagjainak is, különben az emberei sem tették.
– Mondjad! – morgott Namjoon.
– Olyan ajándékot vettem neked, melynek nincs párja. Nem akarok nagyzolni, de rendesen megfizettem az árát, mivel nem éppen egy hétköznapi dologról van szó, még a gazdagok körében sem.
– Kiböknéd végre, hogy miről is van szó, vagy tovább akarod fényezni magadat?
– Még fényezném egy picit a drága öcsédet, vagyis engem – húzott le még egy felest. – Szóval. A legjobb génekből válogatták össze az orvosok, egy igazi, nemesített hópárduc legkiválóbb DNS-e volt az alap, e mellé pedig még a szemét és a hajszínét, sőt, a nemét is megválaszthattam. Képzelheted, mennyit fizettem érte.
– Egy élőlényt vettél nekem ajándékba? Tudod, hogy nincs időm az állatokra, a védett vadállatokat pedig kifejezetten nem is akarom ketrecben itt tartani Szöulban. Ennyire nem ismersz?
– Nem-nem-nem. Ez nem állat. Vagyis, félig az. Egy hibrid. Egy édes kis hibrid.
– Ahhj, Yoongi – sóhajtott újból nagyot Namjoon. – Ezt ne!
– Figyelj csak rám. Tudom, hogy mióta elpusztult Sejong kutyád, azóta nem is volt semmilyen háziállatod, de kéne neked valaki. Nem aludhatsz mindig egyedül, akármennyire is "szereted".
– Yoongi – nézett unott fejjel testvérére. – Egy hópárduc?
– Igen.
– Csak nem az, aki eddig a kis házi kedvenced volt?
– Őőő... Az nem mindegy neked? – háborodott fel Yoongi.
– Miért akarod rám sózni a hibridedet? – fonta össze karjait mellkasa előtt Nam.
– Az ne érdekeljen, drága bátyám – próbálta kerülni a válaszadást Yoongi.
– Yoongiiiii! Felelj, ha kérdeztelek! Ne beszélj vissza a családfejének!
– Ahh, mindig ezzel jössz nekem – morgott az említett.
– Nem tiszteled tán a főnököt?
– Dehogynem. Csak apánkat tisztelem jobban nálad, drága testvérem.
– Akkor felelj, ha kérdeztelek.
– Jó! – fújtatott Yoongi. – Mint biztos már te is tudod, Joohyun konkrétan kikötötte, hogy senki mással nem dughatok, még csak nem is csókolózhatok, vagy aludhatok, rajta kívül.
– Igazi párkapcsolatot kér tőled, micsoda szörnyűség – forgatta szemeit Namjoon.
– Igen! Hát nem felháborító?! – csattant fel Yoongi. – Én maffiatag vagyok, egy bűnöző, erre legyek hűséges egy nőhöz? Micsoda megkötés ez?
– Yoongi, a lényeget!
– Na igen. Szóval mostantól hű vagyok hozzá, innentől viszont nem veszem hasznát Hoseoknak, sőt, inkább zavar a hűség megtartásában. Arra gondoltam, neked adom, te pedig azt teszel vele, amit akarsz.
– Nocsak, meglágyultál, hogy nem teszed el láb alól? – lepődött meg Namjoon. Yoongi ugyanis könnyedén kiadta a parancsot bárki megölésére, még legjobb barátja halálát is rezzenéstelenül rendelte el, ha az valamit vétett ellene, így nem vallt rá, hogy csupán túladjon Hoseokon, kit évek óta tartott maga mellett, mint szeretője.
– Erről szó sincs. Joohyun nem hagyja. Folyton azzal fenyeget, hogy ha megölök egy ártatlant, akkor elhagy. Ez a nő! – vakarta meg tarkóját. – Miatta elvesztem minden tekintélyemet.
– Neked olyan sosem volt – vágta rá azonnal Nam.
– Naaa! Namjoon hyung! Van tekintélyem.
– Hát persze – sóhajtott fel Namjoon. – Szóval rám akarod sózni Hoseokot, hogy én tüntessem el, mert a kis feleséged nem hagyja? Én sem ölök ártatlant, tudhatnád. Főleg nem hibrideket. Van elég bajuk enélkül is szegényeknek.
– Nekem édes mindegy mit teszel vele, én csak meg akarok tőle válni, mivel pedig szinte mindent tud rólam, így a többi család azonnal lecsapna rá, ha csak úgy kitenném az utcára.
– És szerinted elkotyogna mindent?
– Nem képeztem ki. Kicsit kínoznák és úgy dalolna, mintha végig be lett volna épülve – magyarázott. – Soonyoung! Hozz egy garnélatálat nekem! – intett az egyik pincérnek, aki éppen arra járt.
– Ha nem az öcsém lennél, hagynálak a saját hibád miatt szenvedni – fogta fejét Namjoon. Még egy probléma, remek. Nem volt eddig elég neki az összes többi.
– A szerelem öl, butít és nyomorba dönt.
– Nem gondoltam volna, hogy képes vagy szerelembe esni.
– Én se, de ez a hópárduc különleges volt – nézett maga elé a földre Yoongi.
– Én Joohyunra gondoltam – pillantott testvérére.
– Jah, igen! Persze, én is – fújt egy nagyot Yoongi. – Szóval, jah. Akkor mikor tudod fogadni az új hibridedet? – nézett kérdően bátyjára.
– Adj egy hetet! – temetkezett tenyereibe gondterhelten Namjoon. – Addig csinálok neki helyet a házban.
– A palotában.
– Az nem palota – támaszkodott meg öklein.
– Persze, hogy nem. Mert nem forog kacsalábon.
– Yoongi!
– Ú, de jól néz ki! – érkezett meg a pincér Yoongi rendelésével. – Köszönöm! – látott is hozzá, mintha meg sem hallotta volna Namjoon morgását.
– Nem is figyelsz rám.
– De, csak nem érdekel, amit mondasz – falatozott. – Kösz a segítséget, bátyus – állt fel mellőle, hogy visszamegy helyére. – Hálám üldözni fog.
– Inkább tartsd meg magadnak a háládat. Így is eleget fáj a fejem miattad – dőlt vissza a kanapé puha háttámlájának Namjoon.
– Ahogy gondolod, drága bátyám – hagyta magára testvérét Yoongi.

Remélem az első rész felkeltette az érdeklődéseteket és követni fogjátok a sorozatot, melynek következő része hamarosan érkezik! :)
Igen, folytatni fogom közben a Namjoonos hentai sorit is.