Lélektelen

27. fejezet

Úgy futottam ki a plázából mintha az életemen múlna, minden zaj megszűnt számomra létezni. Kifutottam a kocsimhoz és feltéptem az ajtaját. A szememből némán potyogtak a könnyeim. Eljutottam arra a szintre, hogy nem jött ki hang a számon, de éreztem belül, hogy szét szakad a lelkem.
Csak úgy süvítettem az utakon a lakásom felé, tuti útközben összeszedtem pár gyorshajtást. Gyorsan felrohantam pár cuccért és egy hátizsákba raktam, a biztonság kedvéért még bicskámat is elraktam bele. Átöltöztem talpig feketébe majd a fürdőszoba tükrébe nézve egy olyan lány nézett vissza rám akit el se hinnék ha nem a saját két szememmel látok. Hirtelen nagyon megszédültem, és a gyomrom a torkomban volt. Erős hányinger tört rám mely arra késztette a gyomromat, hogy ideje kiadni a felesleget. Gyomrom felfordult és már arra eszméltem fel, hogy szinte fekszek a wc-én, és küzdök a szűnni nem akaró ingerrel szemben. Már szinte minden kint volt amit az elmúlt 2 napban ehettem. Lehúztam a wc-t és mindkét kezemmel megmostam az arcomat a mosdónál. Felnéztem és a mögöttem lévő kis naptáram ütötte meg a szememet. Ez a naptár volt az amiben vezettem a ciklusaimat, hogy tudjam mikor kellene megjönnie. Kinyitottam, és ami ott fogadott az szíven ütött már 5 napja késik. Soha nem szokott nekem ilyen lenni, egyszer késett pár napot amikor Ryan-el együtt voltam. Basszus! Remélem nem egy szív dobog a szívem alatt. Nem jönne jókor, főleg ilyenkor.

*

- Haló?! - szóltam bele a telefonomba. Felhívtam a legközelebbi reptért és segítséget kértem.
Pár perc hatás szünet után egy nő szólt bele a vonalba.
- Khm..Öö.. Jó napot  kívánok, itt a morgantowni repülőtér. Miben segíthetek? - dadogott a nő a vonal mögött. 
- Azt szeretném kérdezni, hogy leghamarabb mikor indul repülő New Yorkba? - hadartam. 
- Egy pillanat - pár perc hatás szünet úgy telt el nekem mintha két óra lett volna - Egy óra múlva indul, este 7:59 perckor.
Ránéztem az órámra, 6:01. 
- A picsába.. - morogtam.
- Tessék? - kérdezett vissza a nő.
- Jaj semmi, szeretnék rá jegyet foglalni, azonnal - idegeskedtem.
- Sajnálom hölgyem, ezt pár nappal előre le kellett foglalnia - jött a válasz. 
Akkora idegesség fogott el, hogy jó hogy nem küldtem el a nőt  melegebb éghajlatra. 
- Hát pedig nekem most kell az a rohadt jegy, anyukám megfog halni maga idióta, oda kell érnem! - borultam ki.
- Nyugodjon le, szerencsére van egy szabad helyünk a repülőn, az öné, remélem édesanyjával minden rendben lesz. 
- Köszönöm - majd kinyomtam és rátapostam a gázra. A kocsim előre kapott és azt vettem észre, hogy a kilométeróra 189 km/h-nál tart. Ez esetben nem érdekelt a sok rendőr, csak egy lebegett a szemem előtt, hogy időben odaérjek. 

* 

Ahogy leléptem a repülőből, megcsapott a New Yorki szmogos levegő. Csak úgy haladtam a tömegben, és próbáltam sietni, de reménytelen volt. Akkora tömeg volt, hogy örültem, hogy átjutottam. Kiléptem a bejárati ajtón és a taxisok sorát láttam, így odamentem az egyikhez.
- Jó estét! Denvillbe szeretnék egy fuvart! - köszöntem a hölgynek.
- Üdvözlöm! Rendben, csomagját betegyük a csomagtartóba? - kérdezte illedelmesen.
- Nem kérem köszönöm, inkább induljunk, kérem! Gyorsan kell mennünk!
- Rendben, üljön be - intett.
Majd beültem mellé és már gázt is adott.
Útközben néztem New York csodás fényeit, egy picit azért hiányzott a nyüzsgő város. Azután eszembe jutott, hogy nem csak látogatóban vagyok itt, hanem hogy harcoljak az egyetlen családtagomért. Máris a vérnyomásom kétszeresére nőtt. 
Kezdett a környék ismerős lenni és pár perc múlva megláttam azt a házat amiben felnőttem, és amire nagyon nehezen tudok ránézni édesapám miatt. 
- Megjöttünk kisasszony, 12$ lesz - fordult hátra a sofőr, majd kezébe nyomtam a pénzt és kipattantam a kocsiból. Pillanatra megálltam a járdán és csak néztem a házat. 
Gondolataimból kizökkentett egy erős női tompa sikoly. Azonnal felfutottam a lépcsőn és berontottam a házba majd kivettem belőle a svájci bicskámat és táskámat oldalra ledobtam. A bicskát magam előtt tartva mentem végig az előszobán át a nappali boltívéig. Ott abban a pillanatban megláttam anyukámat ahogy székhez kötözve, beragasztott szájjal nyög. A feje csupa seb volt ami vérzett, megölöm ezt a seggfejet ezért. Gyorsan elraktam a bicskámat a zsebembe és oda futottam anyuhoz és leszedtem róla a ragasztót.
- Drága kincsem, most azonnal menj el még mielőtt bajod esik nekem! Menj, mielőtt visszajön! - sírta el magát anyukám. 
- Anyu, azért jöttem, hogy segítsek, mert még egy szerettemet nem fogom elveszíteni valamilyen seggfej miatt. Készen állok a harcra, érted anyu, mindenre képes vagyok - éreztem, hogy szememet csípték a könnyek, de most nem erre kellett koncentrálnom. 
Ekkor a természetfeletti erő felemelt és a nappali falához vágott. Ahogy a testem neki csapódott a falnak, én azt hittem ott helyben elájulok. Ahogy a földre estem erős nehézlégzés tört ki rajtam köhögni próbáltam, de egyszerűen nagyon fájt a légzés és biztosan el is tört pár bordám. A fájdalom nyúzott, de nagy erővel felálltam és szembe néztem a fekete alakkal.
- Szeretem mikor pontosan érkezel Jasmine - villant ki hófehér mosolya.
- Én meg nem szeretem az olyan seggfejeket, akik mások családjaival szórakoznak - néztem vele szembe és felszegtem az államat.
- Magabiztos vagy azt látom, de még mindig nem harcolni akarok, csak tárgyalni - lépett ki a holdfénybe Michael.
- Vicces, sajnos ezt nem hagyhatom annyiban, megmondtam amit megmondtam. Ha bármi baja esik, magának annyi - mutattam anyukámra és egy lépéssel közelebb léptem.
- Úgy látom, neked nagyon fontosak a szeretteid és ez azért baj, mert ez lesz a te veszted - mondta gúnyosan.
- Mivel nekem van érző, dobogó szívem, és tudom milyen elveszíteni valakit, így igen lehet ez lesz a vesztem, de legalább értük halok meg! - majd zsebemből elővettem a bicskámat. - Azt ajánlom engedje el az anyámat és utána TALÁN, de csak talán hajlandó vagyok magával beszélni. Ha nem engedi, akkor sajnos komoly módszerekhez kell folyamodnom.
Az angyal felszegte a szemöldökét és nagyot nyelt majd nevetésben tört ki.
- Ha elmondtam a szándékomat akkor utána hajlandó vagyok útjára engedni az anyádat, de csak akkor ha beleegyezel, és amúgy kétlem, hogy azok a komoly dolgok ártani tudnak egy arkangyalnak - húzta a száját gúnyos mosolyra.
- Mi lenne a szándéka? - kérdeztem.
- Hát mivel tudod, hogy Lucifer szabad lábon van, ezért kéne a te segítséged, legyőzni és megölni.
- És én ebben, hogy tudnék segíteni? Hisz csak ember vagyok - tártam ki kezeimet.
- Ez igaz, de nem sokáig, a legtisztább lélek vagy, de ez akkor sem elég a Sátán legyőzésére - itt hagyott egy kis szünetet - ezért angyallá kell válnod, és te leszel a legerősebb az angyalok közül.
Az állam a földön koppant, teljesen forró zuhanyként ért ez a szándék. 
- Mondja azt, hogy ez csak vicc - mondtam egyenesen a szemébe. 
- Nem ez komoly - majd elővett egy fiolát ami erősen kéken világított. Majd a kezébe tette és felém nyújtotta. 
- Ez a tiéd ,,A szeretet és a béke angyala" - mondta. 
Automatikusan hátra léptem egyet. Megrettentem attól a fiolától, ha azt megiszom az emberi életemnek annyi.
- Nem fogom meginni és rohadtul nem kérem azt az izét - húztam ki magamat.
- Még akkor sem ha ezzel megmented anyád életét? - majd a szék háta mögé lépett és kést szorított anyu torkához. Anyával találkozott a tekintetem . Kétségbeesetten nézett rám.
- Takarodjon az anyámtól! Ne hogy bántani merészelje - förmedtem rá.
Oldalra biccentette a fejét. 
- Úgy érzem máshogy nem hallgatsz rám - majd a késsel egy pici vágást ejtett anyám nyakán.
- Ne hogy megidd azt kincsem - szólalt meg rekedtes hangon anyám akiről üvöltött, hogy mindjárt sírva fakad a fájdalomtól. 
Mély levegőt vettem, kezemet leengedtem magam mellé, behunytam a szememet majd kinyitottam és ránéztem arra glóriásra. Nekifutásból nekirontottam és feldöntöttem így a földre döntöttem és felülről elkezdtem ütni és ütni. Éreztem ahogy az adrenalin szétárad bennem és azt is éreztem ahogy az öklöm egyre jobban fáj. Láttam ahogy Michael szájából dől a vér. Valahogy kiszabadította a kezét a szorításomból és ökle állon talált. A fájdalom egyre erősebb lett és a számat fémes ízű folyadék töltötte meg. Majd kiköptem a piros folyadékot és felálltam. Nem is vártam meg míg ellenfelem teljesen feláll újból neki rontottam, de most az angyal számított rám és elkapott majd lefogott és kése hideg pengéje a torkomat karcolta. A fiola a kezére volt tekerve, himbálózott rajta.
- Elmondom mi lesz - lehelete a fülemet érintette - most megiszod a fiolát  és nem lesz baj, mindketten távozhattok. De ha nem, meghaltok. Mindketten, de először anyád, hogy lásd a szeretted elvesztését. 
Ebből a szorításból nem volt menekvés, mert ha megmozdulok nekem annyi. 
- Jó legyen - nyögtem ki.
- Jasmine ne.. - suttogta anyu. Alig volt már magánál. Istenem most mi tévő legyek? Cam sehol sincs, és én jól elintéztem most magamat. 
- Ráadásul most, hogy közelebb vagy hozzám, érzem, hogy nem csak te vagy a testedbe - undorodott el. 
Ez meg miről beszél? 
- Ezt most nem értem - estem kétségbe.
- Mondjuk a hányinger és a szédülésről nem esik le? - mondta.
Ez lehetetlen.
- Ez nem lehet...ez lehetetlen - szemem égett újra a könnyektől. 
Kuncogott Michael.
- Elvileg valóban lehetetlen, de ha egy természetfeletti lény "szerelembe" esik akkor sok az esély rá - világosított fel. 
Az volt az a pont amikor a világ maradék darabja is össze tört bennem.
- Tévedtem.. - kezdte - nem a szeretteid lesz a te végzeted. Hanem ez a magzat.
Ekkor hatalmas robbanással kicsapódott a helyéről a bejárati ajtó, és az árnyékból megláttam az élénk zöld világító szempárt. 
- Engedd el őket Michael míg szépen mondom - szólalt meg a mély komoly hangjával. 
Lassan lazított a szorításon az angyal majd ellökött magától és én elvesztettem egyensúlyomat így elestem a földre. Forgott körülöttem a világ és már sötétség kerített majdnem körbe. Nem,nem ájulhatsz el Jasmine! - mondtam magamban. Oda kúsztam anyához és elkezdtem kioldani a kötelet. 
- Te vagy ma már a második olyan valaki aki megmondja mit csináljak, és ez már kezd bosszantani - dühöngött Michael. 
- Valakinek muszáj, ha már te nem tudod - bosszantóan, de szexin félmosolyra húzta kecses száját.
- Úgy érzem ma már nem piszkolom be a kezemet - majd csettinteni akart, de Cam felmutatta a mutató ujját. 
- Azt hiszed egyedül jöttem? - Tárta ki a karját, de nem láttam senkit, viszont láttam az arkangyalon azt a félelmet, amit megpróbált leplezni, de sajnos tisztán lehetett látni, hogy valakiktől tart.