Szőke herceg fehér korláton (Niall Horan ff)

10. rész

Lassan nyitottam ki szemeim, mivel zavart a fény. Nagyon fosul éreztem magam.
- Szia, kis betegem. - mosolygott lágyan.
- Szia. . . - motyogtam.
- Hogy érzed magad? - simította hideg kezét forró arcomra.
- Mint a mosott szar. - nyögtem ki. Erre csak nevetett egy aprót.
- Mindjárt hoz anya neked valami gyógyszert. - folytatta hajam simogatását. Ekkor be is nyitott -ezek szerint- Niall anyja.
- Szia édesem! - mosolygott kedvesen. - gyere, ezt vedd be. - nyomott a kezembe egy pirulát és egy pohár vizet. - Mindjárt hatni fog. - nyugtatott. - Amúgy Maura vagyok. Örülök hogy megismerhetlek, Spirit. Niall sok szépet mesélt rólad. - mosolygott lágyan, mire zavartan lehajtottam a fejem.
- Én is örülök a találkozásnak. - motyogtam, miközben visszabújtam a takaró alá. Mivel Niall még az ágy szélén ült, femtebb húzta rajtam a takarót.
- Hagylak pihenni. Ha bármi van szóljatok. - ezzel ki is ment. Ni még mindig mellettem ült, miközben karomat simogatta.
- Hagyjalak aludni? - kérdezte egy kis csend után.
- Mardj itt. Már amúgy se vagyok annyira álmos. Nézzünk valami filmet, vagy tudom is én. - dobtam fek az ötletet.
- Akkor hozom a laptopom. - pattant fel. Az egész délutánt végig filmeztük. Néha feljőttek a fiúk is és Maura is, de kb ennyi. A fejem az egész nap lüktetett, így nem nagyon koncentráltam semmire. Az orrom csorgott, és sokat tüsszentettem és köhögtem. A következő 3 nap így telt, de utána már viszonylag egyre jobban lettem. Oké, még köhécseltem néha, és a fejem is gyakran fájt, de még mindig jobb volt mint az elején. . .