A Szerelem Itala

Egy sötét, borongós októberi éjszaka volt, amikor a környékbeli vármegyék egyik leghírhedtebb boszorkánya, Vérrög anyó - aki igazából épp csak betöltötte a huszonöt éves kort, de minden boszorkányt anyónak hívnak - éppen egy ősi bájitalon dolgozott az erdő szélén, apró kunyhója előtt. Az ütött-kopott üstben kavargó zöldes folyadék furcsán világított (aminek nem feltétlenül kellett volna így lennie, de egyszerű félreszámítások mindig benne vannak a pakliban), elég fényt adva a boszorkánynak ahhoz, hogy fáklya nélkül is meg tudja különböztetni az ital összetevőit, valamint ha elég közel hajol, elolvashassa a kezében tartott, ősréginek kinéző pergamenre írt recept lépéseit. A papíron a legváltozatosabb gyógynövények és furcsán részletezett kevergető mozdulatok voltak felsorolva, felül pedig egy sokkal nagyobb, cirádás betűkkel írt név és utasítás: 

,,Sympathium - Szerelmi bájital. Hatása két halandó emberfia azonnali beleszerelmesedése egymásba. Midőn kész leend, az ital két egyazon méretű kehelybe öntessék s egyik az készítő, másik az kiszemelt célpont által megivassék."

Vérrög anyó ravasz mosollyal az arcán sürgött-forgott az üst körül, párszor rászólva éjfekete macskájára, Parkinson-ra, aki, mint mindig, most is kitartóan próbált hozzádörgölőzni az anyó lábához, mit sem sejtve arról, hogy szó szerint láb alatt van.

A boszorkány arcán nem sokszor látszanak meg a pozitív érzések, most azonban mondhatni észre sem vette fondorlatos mosolyát, hisz minden gondolatát a recept követése kötötte le, s egyetlen ember lebegett lelki szemei előtt: A környék másik legnevesebb boszorkánya, az erdő szomszédos végén lakó Anathema anyó.

Akik a fekete mágiával foglalkoznak, általában eléggé maguknak valók, mogorvák, és nem igazán mesélnek a közönséges embereknek a sötét varázslatokról, amikkel a nap nagy részében ügyködnek. Emiatt a legtöbben messzeföldön hírhedtek, s a lakóhelyük közelébe tévedő utazókat óva intik a helyi lakosok, hogy kerüljék el a boszorkányok kunyhóit olyan messze, amennyire csak lehet. Természetesen maguk a boszorkányok nem mindig értik ezt a nagy felhajtást, és idővel hozzászoknak ahhoz, hogy bármerre járnak, a népek mindig eltúlozzák a róluk szóló híreket.

Vérrög anyó például tudta, hogy a ,,szerelmi bájital" kifejezés valójában egy sajnálatos félrefordítás a démoni istenségek tiltott nyelvéről magyarra, és a Sympathiummal igazából nem lehet rákényszeríteni egy embert arra, hogy beleszeressen valakibe. Annyi igaz a boszorkány kezében tartott pergamen tartalmából, hogy az eredményes hatáshoz a főzetet ki kell tölteni két pohárba, majd egyet-egyet megitatni azokkal, akiket össze szeretnénk boronálni; az ital azonban túl gyenge ahhoz, hogy igazi, kifejlett szerelmet ébresszen. Ehelyett egyszerű szimpátiát, baráti légkört teremt két ember között, mint egyfajta biztos módszer arra, hogy megtörjük a jeget egy társaságban.

A boszorkány igazából nem is volt biztos benne, hogy a terve működni fog. Akik a fekete mágiával foglalkoznak, nem tartanak be túl sok szabályt, sőt, semmi olyasmi nem korlátozza őket, ami valamilyen törvény formájában le van írva; mégis vannak közöttük bizonyos elfogadott irányelvek, mint például az, hogy egy boszorkány soha sem adhatja fel a magányos, gyógynövények gyűjtögetéséről és bájitalok gyártásáról szóló életmódot, amit magára vállalt, amikor tanulmányozni kezdte a varázslás sötét oldalának rejtelmeit. Vérrög anyó ezzel szemben elég mogorva és öntörvényű ahhoz, hogy egyáltalán, egy picit sem törődjön semmilyen szabállyal.

Az üstben fortyogó bájital receptjében már csak egyetlen lépés volt hátra: ,,Tetessék három csipet macskagyökér az főzetbe. Ezután az ital kavargattassék addig, míg világos rózsaszín árnyalatot vesz fel. Jó étvágyat!"

Az anyó izgatottan végezte el az utolsó lépéseket, majd büszke lélegzetet véve nézett kreálmányára: Egy, még mindig világító, rózsaszín, bugyborékoló folyadékra.
A főzet hát elkészült. A boszorkány beszaladt két pohárért a kunyhóba, majd mindkettőt megmerítette a még gőzölgő italban.

Két adag Sympathium két embernek... milyen ostoba szabály.

Vérrög anyó a szájához emelte az egyik poharat, és lassan kortyolva megitta a tartalmát. Majd elmosolyodott, és felhörpintette a másikat is. Ő és Anathema anyó már egy jó ideje fölöttébb szimpatikusak egymásnak, sőt, igazán közeli a kapcsolatuk, mondhatni, olyasmi zajlik közöttük, amihez nem kell semmiféle bájital; Vérrög anyó azonban tudta, hogy ha szeretne felhagyni a boszorkányság öntörvényű, rideg és magányos életútjával, először meg kell tanulnia szeretni magát.

A Sympathium hatni kezdett, az egyik mellékhatása pedig úgy tűnt, a szűnni nem akaró csiklandozás érzése volt, bár ez nem szerepelt a receptben, és talán volt valami köze ahhoz, hogy az ital világított.

De vajon sikerült Vérrög anyónak elköteleznie magát? Vajon jól alakultak első randevúik Anathemával, akivel kölcsönösen nincsenek hozzászokva az ilyesmihez?

Ki tudja? A mágia nem tud választ adni ilyen bonyolult kérdésekre.