Piroska és a Farkas 2 -A boszorkány átka

Nincs menekvés

Mephisto, Piroska és Mia a tűz körül ültek. Körülöttük, ahova nem ért el a tűz fénye, sötétség honolt.

-És most mihez kezdjünk? -tette fel a nagy kérdést Mia.

-Nos... -Mephisto egy ággal piszkálta a tűzet- Ma töltsük itt az éjszakát. Mia, te és én pedig majd felváltva őrködünk. Ha az egyikünk lát vagy hall valamit, ami arra utalna hogy valaki közeledik, felkelti a többieket és elmenekülünk innen. Ha az este nem lesz semmi gond, akkor pedig reggel megyünk tovább.

-És ezt meddig tudjuk szerinted így csinálni? Nem menekülhetünk örökké! Vanessza, ha kell, életünk végéig üldözni fog....

Mephisto aprót bólintott. Tudta, hogy a menekülés nem megoldás a problémájukra.
Oldalra pillantott Piroskára. Gondterheltnek és fáradtnak tűnt.

-Piroska, feküdj csak le. Hosszú nap volt a mai, pihenj egyet.
Piroska így is tett, hamarosan álomba merült Mephisto mellett.

Mephisto elkezdte gyengéden cirógatni Piroska arcát.

-Mephisto...mit tegyünk? -folytatta Mia az előbb abbahagyott témánál.

-Mia...tudom, már így is nagyon sokat kértem tőled..de kérlek holnap menj tovább Piroskával. Mindegy, merre mentek, csak jó messze.

-És...te addig mit csinálsz? -Mia igazából nagyon is sejtette a választ.

-Megkeresem Vanesszát és megküzdök vele -Mia szóra nyitotta a száját, de Mephisto így folytatta -Mia, nem tehetünk mást! Vanessza Piroskát akarja, ezért kell elmenned vele messzire. Nem lehet mellettem, bármennyire is szeretném. Nem hagyhatom, hogy még egyszer elvegye tőlem. Másrészről pedig, vissza akarom kapni a régi életem! Vissza akarok menni a jelenembe, és ebben csak Vanessza segíthet. Megküzdök vele és rákényszerítem, hogy csináljon vissza mindent.

Mia a fejét rázta:

-Ez így nem lesz jó....Vanesszát nem tudod legyőzni. Az, hogy el tudtunk menekülni, nem azért volt, mert erősebbek, gyorsabbak vagy okosabbak vagyunk nála... Egyszerűen csak hagyta. Élvezi azt, ahogy velünk...vagyis inkább veletek játszadozhat. Direkt hagyott minket futni, hogy folytatódjon a beteg kis játéka....Higgy nekem, ez a nő szadista!

Mephisto visszagondolt. Eladőnőként, amikor a gyűrűt adta el, fiatal nőként, amikor próbálta elcsábítani vagy az, hogy Piroskát ellene uszította...Ezekre nem lett volna szükség. Vanessza már végezhetett volna rég Piroskával, és Mephistoval is.
De miért nem tette? Erre csak egy ésszerű magyarázat lehet: ez az egész csak játék neki. Húzza az időt, játszik velük és az érzéseikkel, pusztán szórakozásból.

-Igen, igazad lehet -szólalt meg végül Mephisto -De akkor...

Mia várakozva nézett Mephistora.

-Áh, nem, semmi.... Azt hiszem, mára már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy ilyeneken gondolkodjak.. Nem bánnád, ha megkérnélek, hogy őrködj egy kicsit? Csak aludnék egy órácskát.

-Persze, nem gond. Délután én amugy is aludtam, nem vagyok fáradt. Feküdj csak le.

Mephisto hátradőlt. Egy utolsó pillantást vetett a mellette alvó Piroskára, majd álomba szenderült.

~~~~~~~

Mia és Mephisto felválltva őrködtek az éjszaka során. Nem adódott semmi probléma, a boszorkány nem bukkant fel.

A reggeli nap sugarait Mephisto látta meg elsőként. Hamarosan a lányok is megébredtek.

-Jó reggelt -köszöntötte őket Mephisto.

A lányok is jó reggelt kívántak. A folyónál megmosakodtak, ezután pedig indultak is tovább.

-Merre megyünk? -kérdezte Piroska. A helyzethez képest jókedvűnek tűnt.

Mephisto szíve összeszorult arra a gondolatra, hogy megint el kell hagynia. Most el kellene mondania neki a tervet, amit tegnap este Miának is elmondott.

-Csak egyenesen előre. Kalandozunk egy kicsit -rámosolygott Piroskára.

Piroska pedig visszamosolygott rá.

-Jól hangzik.

"Basszus....nem ezt akartam mondani -gondolta Mephisto -De egyszerűen nem tudom neki megmondani, hogy most magára hagyom. Nem tehetem..."

Amíg Mephisto ezen agyalt, Mia hirtelen megtorpant. Hamarosan Mephisto is így tett.

-Te is hallod? -kérdezte Mia.

-Igen -mondta Mephisto.

-Mi történt? Baj van? -kérdezte Piroska aggódva.

Ekkor Piroska is meghallotta, amit a többiek: kiálltások hallatszottak fel a távolból, amelyek egyre közelebbről hallatszottak.

-Piroska! Piroska merre vagy? -hallatszottak a kiálltások.

-Emberek? -kérdezte Mia.

-Igen. A falu lakói. Piroskát keresik -Mephistonak azonban rossz előérzete támadt.

Hamarosan beigazolódott Mephisto sejtése.

Az egyik falusi rájuk talált.

-I..Itt vannak!!! -kiálltotta teli torokból.

Erre a többi falusi idesereglett. Szép lassan egyre többen és többen gyűltek Mephisto és csapata köré. A falusiak arcán először döbbenet és félelem, majd pedig megvetés és harag apró jelei jelentek meg. Összesúgtak:

-Ez nem az a fiú, aki nemrég a falunkba érkezett?

-De igen, ő az! Én többször is találkoztam vele.

-De ő most akkor micsoda? Ember vagy Farkas?

-Farkas ez, ha mondom. Lepaktált az ördöggel, emberi alakot húzott, hogy beengedjük magunk közé és elraboljon valakit!!

-Szegény Piroska, az a vadállat fogva tartja...

Mia űzött vadként kapkodta a tekintetét jobbra-balra. Szorongást váltott ki belőle a sok ember és a bezártság érzete.

Mephisto mozdulatlanul, aggódó arckifejezéssel állt és bámult az őt körülvevő emberekre. Nem tudta, most mit kellene tennie. Hogy egyáltalán tehet-e bármit is.

Piroska Mephisto mellett állt és hallgatta az emberek szavait. Majd megfogta Mephisto kezét.

Mephisto erre odakapta a fejét. Piroska bátorítóan Mephistora mosolygott és szóra nyitotta száját, de figyelmét elvonta valami.

A falusiak utat engedtek valakinek maguk között. A már ismerős alak előlépett.

Mephisto vicsorogva szűrte ki a foga között:

-Vanessza.....

Vanessza arcára önelégült mosoly ült ki.