Apuci kicsi fia

1.

Anyám halotan fekszik a koporsóba és a könyeim folynak arcomon. Szívem majd szét szakad , egyetlen ember ki fontos volt számomra . Elvesztettem és hiánya fel emészt..
Szertartás már vagy 3 órája megy . Csomó rokon mégis idegenek érzem magam sok ember közt .
A pap mondja .... mondja.... már majdnem el aludtam bátyám vállán . Mikor is ki nyílt az ajtó mindenki hátra nézett köztük én is. Egy magas , öltönyös férfi . Gyönyörű kék szemek , izmos test, helyes . Egyből megfogott az idegen . Helyet kereset és pont melettem volt szabad hely .
-Elnézést szabad ez a hely? -kérdezte az idegen .
-Persze.-néztem gyönyörű szemeibe. Még úgy egy óráig tartott a szertartás utána mindenki jött részvétet mutatni . Bátyám közömbös volt mindenkivel . De még így is őt jobban szeretik az emberek mint engem. Hogy miért ? Egyszerű mert meleg vagyok . Amit anyukám is tudot. Apukám 10 éve nem láttam azt se tudom hogy : hogy néz ki ?
Mivel foglalkozik ? Miért ment el ?... és ezernyi kérdés mire választ sose kapok.
Ahogy az összes ember ki megy a teremből ,a bátyám oda jön hozzám.
-Fel jössz hozzám öcskös?-kérdezi tőlem , hogy szinte egy méter sincs.
-Egyedül maradnék inkább.-próbálom finoman közölni vele hogy nem akarok, bár hülyeség hisz mindig ő nyer.
-Most nem hagynálak egyedül , ilyen állapotba.-megfogja a derekamat finoman.
-Nem!-Kérlek , nem akarok senkivel lenni.-mondom már sírva e szavakat. És a könyeim utat törnek és el kezdek sírni ismét . Bátyám fel kap és le ültet egy székre és el kezd nyugtatni .
-Nyugodj meg , itt vagyok!- Vigyázok rád , ahogy mindig manó .- ez a becenév amin csak ő hív ...
-Ne hívj így ...
Nehéz úgy élni hogy csak két ember van akinek fontos vagy , hisz barátaid nincsnek , rokonaid köcsögök. Mindenki egy taj paraszt.
És a legrosszabb hogy egy bátyám maradt. Aki túlságosan szeret....