Szőke herceg fehér korláton (Niall Horan ff)

13. rész

A markában egy csodaszép arany nyaklánc volt. Ámulatba ejtő, elragadó, és még sorolhatnám a szép jelzőket.
- Niall, ez csodaszép! - néztem rá ámulattal.
- A tied! - rakta a a markomba, egy halvány mosollyal, mire én fel is raktam. Látszott rajta hogy még valamit akar mondani, de nem tette.
- Baj van? Látom, hogy mondani akarsz valamit! - érintettem meg fonoman a karját.
- Csak. . .hát. . . Nem tudom hogy fogalmazzam meg. Mindegy, nem fontos. - rázta a fejét.
- Niall! - néztem rá, amolyan "ha már elkezdted, végigmondod" fejjel.
- Csak akkor mondom el, ha megígéred, hogy nem nevetsz, vagy gínyolsz ki és nem hagysz utána faképnél. - nézett rám komolyan. Jesszu, mi lehet ennyire megrázó, vagy nem is tudom, hogy ennyire fél.
- Csak mond ki. Megígérem hogy nem hagylak itt, és nem nevetlek ki. - fogtam meg két kezét. Mélylevegőt vett, majd belekezdett.
- Igazából két dolog miatt hoztalak el pont téged az árvaházból. Az egyik az mert első perctől fogva megfogott benned valami. Valami megmagyarázhatatlan, és mára ez csak erősödött. El akartam kondani még reggel, de olyan rossz kedved volt, hogy féltem, és azt hittem tettem valamit ami miatt rám vagy mérges. A másik dolog pedig az, hogy lehet Liam az unokabátyád. De ez nem teljesen biztos, nem sikerült felvennünk a negynénjével a kapcsolatot. Ezt még nem akartam elmondani, de ha már úgyis őszinte akarok lenni. . . - sokkolva figyeltem a szőke hajú fiút. - De vissza térve az elejére. . .kedvellek Spirit. Már azóta hogy megláttalak. - mosolyodott el félénken. Csak néztem őt, makd hirtelen hévvel ugrottam rá, amitől majdnem hátra estünk, de sikerült megtartania.
- Csak hogy tudd, én is kedvellek. - súgtam a fülébe. Szorosan öleltük egymást, végig. Nem érdekelt semmi. . . A hideget leszámítva! Hirtelen erős szél támadt és dörögni kezdett, majd végül megéreztük az első cseppeket.
- Jobb lenne haza menni! - indult meg, még mindig velem az ölében. A fenekem alatt voltak összekulcsolva a kezei, így megakadájozva az esést, még az én lábaim a dereka, kezem meg a nyaka köré volt csavarva. Fejem a vállára téve néztem az elhaladó tálynak nem nevezhető utat. A lakás zárva volt, de Niallnél volt szerencsére kulcs. A fiúk már nem voltak bent, csak egy Harry által, kézzel írt üzenet volt az asztalon.

Elmentünk, hagyni titeket turbékolni! Meg amúgy Liamnek akadt egy kis dolga. Holnap feltétlenül megtartjuk a szülinapod! Úgyhogy legyél csini! ;)

Puszi:Harry.   

Szemforgatva olvastam fel a sorokat. Ekkor egy újabb dörgés, és lőttek a biztosítéknak. Azaz elment az áram. Mondjuk még világos volt, de ha ez még így marad két órát akkor bizony este 6-kor sötétben fogunknülni, főleg hogy a felhők miatt amúgy sincs olyan világos mint amilyen kéne legyen. Nivel szereztünk pár -igaz illatosító- gyertyát, amiket felvittünk a szobába, egy gyújtó kíséretében.
- Mit csináljunk? - kérdezte Niall percek múlva. Jelenleg az ágyban fekszünk, én a mellkasán, ő pedig a derekam öleli magához.
- Nekem ez most pomt jó. - motyogtam. Ekkor megkordult a gyomrom.
- Akkor enni fogunk. - kuncogott, majd fel akart állni, de én nem engedtem.
- Maradj még egy kicsit. Utána összedobok valami finomat. - öleltem át a nyakát.
- Kis lustaság. - kuncogott, orrával a hajamba túrva.
- Ne légy rossz. - mormogtam durcásan.
- Ééén?? Sooohaa! - erre mindketten csak nevetni kezdtünk. . .