AKKOR (PUF - Cselnakos)

Akkor

Csónakos utálta, hogy öltönyt kell vennie. A középiskolai ballagás óta nem volt szüksége rá, egyetlen kiöltözős helyen vagy eseményen sem járt. Erre Boka kitalálta, hogy öltönyt kell húznia inggel meg nyakkendővel csakis azért, hogy holnap megnézze Csabika mázolmányait. És ha Boka szerint öltönyben illik megjelenni, akkor nem tehetett mást, mint hogy elment venni egyet.

Felsóhajtott, amikor végzett a zakó begombolásával, és megnézte magát a tükörben. A próbafülke lámpáiból áradó ledes fényáram földöntúli ragyogással vette körbe, de még így is borzalmasan festett. Rém gagyi pop szám szólt a hangszóróból, ő pedig szívből utálta ezt az egész mizériát, de beleegyezett, mert Boka a lelkére beszélt, hogy Csabi akkor lesz boldog, ha ő is elmegy.

Rezignáltan beletúrt rövidre vágott barna hajába, egy utolsó pillantást vetett a tükörképére, majd lendületesen kivágta a próbafülke ajtaját. A közelben szobrozó Nemecsek riadtan ugrott meg a zajra. Elhozta magával, hátha tud segíteni, végülis Ernő apja értett a divathoz.

- Fasz kivan, hogy csak ilyen slim fit gatyát lehet kapni.

Nemecsek összevont szemöldökkel vizsgálgatta Csónakost, és közben hümmögött. Kétszer körbesétálta, egyik kezével meghúzkodta a zakója ujját, megigazította a nadrágja szárát, és mire újra Csónakos elé ért, az arcán elégedettség tükröződött.

- Jó lesz!

Ez volt a negyedik öltöny, amit Csónakos felpróbált, de semmivel sem volt különb, mint az előző három.

- Ne már, papuskám, hát szorítja a heréimet! - nyögte Csónakos elkeseredetten.

A szomszédos próbafülkék egyikéből halk nevetés hallatszott.

- Higgy nekem, Andris, ez tökéletes lesz!

- Vállban nem szűk egy kicsit?

- Dehogy, csak látszik, hogy vannak izmaid.

Csónakos vállat vont. Ha már elcipelte magával Nemecseket, aki ráadásul egy egyetemi előadást is ellógott miatta, tartozott neki ennyivel, hadd legyen a kis szöszinek igaza.

Miután Nemecsek kiválasztott egy az öltönyhöz illő inget és nyakkendőt, végre fizethettek. Csónakos, elgyötörten menekült ki a levegőre. Mélyet szippantott az Üllői út szagából, majd a mellé sétáló Nemecseket vállon veregetve közölte.

- Hálám jeléül meghívlak egy sörre, papuskám!

Nemecsek elhúzta a száját.

- Inkább üdítőre, ma még tanulni fogok.

Csónakos bólintott. Lehet, hogy Nemecseknek elég az üdítő, de neki egy korsó hideg sör kellett a próbafülke fülledtsége után. Ragyogott a szemébe a nyár végi napsugár, és semmi fontos dolga nem volt a nap további részében.

Beültek egy közeli sörözőbe a körúton. A csinos, szőke pincérlány mosolyogva tette le eléjük Nemecsek kóláját és Csónakos csapolt Heinekkenét. Ernő figyelte, ahogy Csónakos pillantása követi elvonuló alakját.

- Izgulsz?

- Miért? Kéne? Vagy szerinted nincs nála esélyem?

Nemecsek belekortyolt a kólájába, hogy erőt gyűjtsön, mielőtt válaszolt.

- A holnap miatt, Csele miatt.

- Ja, dehogy - legyintett Csónakos. - Igaz, hogy nem láttuk egymást vagy három éve a Csabikával, de együtt töltöttük az iskolás éveinket, ezt nem felejti el az ember. Minden oké lesz.