Shut Up Flower Boy Band: Küzdj az álmodért!

2. A bajok határtalanok

A legtöbb embernek a reggeli kelés eléggé nehézkesen megy. Viszont vannak olyanok is, akiket alig lehet az ágyból kiráncigálni. Na pontosan a második közé tartozik az én drága Hyunsoo-m is. Mikor fél hétkor megszólalt az ébresztő hirtelen azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Még egy 5 percre visszadőltem az ágyba aztán nagy nehezen kikászálódtam és a fürdő felé vettem az irányt. Mondanom sem kell, hogy Hyunsoo ez idő alatt meg sem moccant. Gyorsan megmosakodtam meg az ilyen szokásos dolgok, aztán magamra kaptam a Dong Nae Gimnázium egyenruháját, ami csak fekete cuccokból állt. Egy póló, rá egy mellény, arra pedig a vastag szövetkabátom. Alul egy sima szoknya és harisnya. A cipő szerencsére nem volt megszabva ezért én egy magas szárú csizmát választottam. A táskám egy szintén fekete válltáska, amibe természetesen egy darab könyv sem volt csak a telefonom, a töltőm, a fejhallgatóm, pár zsepi és nagyjából ennyi. (A fiúk túlságosan rossz hatással vannak rám.) A hajamat felkötöttem aztán kimentem megnézni, hogy felkelt-e már az az idióta. Felkelni felkelt, de még mindig az ágyon ült és a szemét törölgette.

-Öt perced van elkészülni. Haladjál! – álltam meg előtte már teljesen készen.

Nem válaszolt csak bambán bólintott egy aprót. Felállt az ágyról majd megrázta a fejét aztán eltűnt a fürdőben. Míg ő bent volt addig én próbáltam elérni a srácokat, de egyikük sem vette fel a telefont. Remélem nem lett bajuk...

Kereken háromnegyed óra múlva Hyunsoo elkészült. Mondanom sem kell, hogy már csak egy fél óránk volt elmenni a cuccaiért, ami igazából engem sem érdekelt meg őt sem. Mindketten nagy ívben leszartuk, ha elkésünk a suliból viszont Hyunsoo anyukája ezt nem nézte jó szemmel. Csakis kizárólag ezért akartam időben beérni semmi másért. Még pár percig a zsebeit matatta át, hogy megvan-e a telefonja aztán végre elindultunk.

A hideg, kihalt utcákon még nemigen jártak emberek. Túl hamar volt még a munkához és a sulihoz is. Hyunsoo magához ölelt mikor észrevette, hogy konkrétan szétfagyok. Nem nagyon voltam hozzászokva, hogy ilyen korán járkáljak a városba.

10 perc múlva meg is érkeztünk a célhoz, aminek az ajtaja előtt Hyunsoo anyukája várt minket.

-Édeseim már egy negyed órája itt állok és titeket várlak. Gyertek gyorsan befelé. – hajkurászott minket Mrs. Lee.

-Elnézést kérek, de a fia több időt tölt a fürdőszobában, mint két lány egyszerre. – kuncogtam.

-Ó tudom én drágaságom. Már hozzászoktam hisz az apja is ilyen volt. – nevetett az asszony.

Hyunsoo nem szólt semmit csak megforgatta szemeit majd fölszaladt a szobájába átöltözni. Addig Mrs. Lee csinált nekem egy forró csokit közben pedig az iskoláról kérdezett. Mindig is nagyon szerettem ezt a nőt. Szinte már olyan volt nekem, mint a második anyám. (Vagy harmadik...?) Mikor Hyunsoo legelőször bemutatott neki kicsit féltem, hogy mit fog szólni ahhoz, hogy én nem vagyok koreai származású. De ebből semmi baj nem történt. Ő is és Mr. Lee is szeretettel fogadtak engem. Meg persze a kicsi Minji is. (Hyunsoo húga.)

Pár perc múlva megjelent az emlegetett szamár szintén talpig feketében. Megköszöntem a forró csokit majd azonnal el is indultunk a suli irányába kézen fogva. Útközben találkoztunk Hajin-nal és Kyungjong-gal akik elmesélték, hogy hogyan menekültek meg a rendőr elől.

-Már majdnem elkapott minket, amikor is szembe jött velünk vagy öt részeg csávó. Gondolhatjátok mennyire nem örültek a rendőr látványának. Mind az öten rávetették magukat. Szerencsétlen zsaru szerintem még mindig ott fekszik valahol a bár mellett. – röhögött Hajin.

-És Byunghee-ék? Róluk tudtok valamit? – néztem rájuk.

-Byunghee-t elvileg hazavitte egy nő, de nem tudom ki volt az. – vonta meg a vállát Kyungjong. – Jihyuk meg már biztos elindult a suli felé, mert nem találtuk otthon.