Kétség - [BEFEJEZETT]

Prológus

- Utolsó szó? 

- Kettő: kapd be! 

- Nem vagyok nekrofil! - mondtam édesen mosolyogva. 

Azzal átmetszettem a torkát, nem foglalkozva a spriccelő vérrel és végig a szemébe néztem. Először csodálkozott, lehet hogy nem hitte el, hogy meg merem tenni.
De még milyen könnyen!

Aztán próbálta odakapni a kezét, de nem hagytam neki. Kiélvezve a helyzetet, lassabban csináltam a kelleténél, így fűrészelő mozdulatokat is beletettem a buliba. Végezetül, mikor már majdnem átért a késem, egy könnyed mozdulattal kitörtem a nyakát és a feje a piszkos betonon landolt. 

Így kell ezt csinálni! 

Annyira imádom ezt a sikátort! Nincs itt senki sötétedés után és aki mégis, az megszívja. A rothadó étel illatától kezdve a patkányok motoszkálásáig minden olyan otthonos! 

Természetes könnyedséggel dobtam oldalra a testet és még mindig mosolyogva vizsgáltam meg a ruhámat. A felsőmnek konyec, teljesen piros lett, a farmeromon csak pár pötty van, az még használható, az arcom… hú az igazán zsönyörű. Végigfuttattam ujjaimat hosszú, sötétbarna hajamon.  Végignyaltam az ajkamon és megízleltem a rajta végigfolyó vért: pompás! 

- Olyan boldog vagyok! - mondtam felettébb mámorosan, de aztán rájöttem, hogy rajtam kívül nincs itt senki,  úgyhogy inkább nekiláttam vetkőzni. Ma már másodszor öltözök át, mert muszáj volt megszabadulnom attól a büdös tréningruhától. A mostani öltözékem viselője látta kárát. 

Teljesen meztelenül ballagtam a táskámhoz, még a melltartót és bugyit is levettem. Raktam be váltó ruhát… vagyishogy inkább ő. Legalább már rám is gondol; ez fejlődés a részéről.

A véres cuccokat bedobtam egy nejlonzacskóba és a holttestre helyeztem. Egy kapucnis pulóvert magamra kaptam és kibéleltem az esőkabátommal, hogy kövérebbnek tűnjek.

A farmeromba is tömtem zoknikat és a férfi bakancsomra zacskót, hogy a lábnyomaim eltűnjenek.

Letöröltem vértől ragacsos arcomat egy nedves törlőkendővel és a táskámban turkálva találtam némi pénzt is. 

Pár saroknyira van egy benzinkút, oda kell mennem. Éjjel-nappal nyitva van és kamerával felszerelt, ezért is kell gyorsnak lennem. 

Öt perccel később már a benzint engedtem egy két literes flakonba és dolgom végeztével azonnal eltűntem az árnyékok között. Visszafordulva még láttam a kutast, ahogy idétlenül hadonászik és kiabál, de engem biztosan nem látott senki.

Egész oda- vissza úton egy árva lelket sem láttam, szóval gondtalanul, de azért lehajtott fejjel ballagtam vissza az én drágám felé.

Mikor odaértem boldogan vettem tudomásul, hogy nem szaglászott erre senki. A levegőben doh és rothadás szag terjengett. Nem ártana egy kis füstszag is, hogy teljes legyen az összhang.

A fejet rádobtam a testre, természetesen zacskó volt a kezemen és lelocsoltam egy kis benzinnel, de hagytam a vértócsára is. A zsebemben találtam egy rózsaszín vihargyújtót. 

Búcsú csókkal elköszöntem, vigyorogva meghajoltam, majd rádobtam az égő öngyújtót.