Kétség - [BEFEJEZETT]

II. Fejezet

- Hát te meg, hol a fenében voltál?

Anyám vörös fejjel fújtatott a nappali közepén, mikor betettem a lábam az ajtón. Mostanra már az előszobában folytatta ugyanezt.

Végignéztem magamon a folyosóra függesztett egész alakos tükörben és amit láttam, az mindenképpen egy bolondra jellemző.

 A szürke kapucnis felső alá, amit még induláskor tettem a táskámba az esőkabátom volt betűrve, a farmeromban a váltás zoknik lapultak, a férfi bakancsomon befőttes gumival ráerősítve nejlonzacskók. A hátamon ott a fekete tatyóm, amit eddig észre sem vettem, bár útközben hallottam némi zörgést hátulról, túl elfoglalt voltam ahhoz, hogy feltűnjön. A hajam zilált és nyirkos, az arcom rákvörös a sírástól és a homlokomon egy jól kivehető vérpaca éktelenkedik. Gyorsan letöröltem. 

- Már majdnem kihívtam a rendőrséget!  Egész nap nem láttalak, azt hittem megtámadtak vagy még rosszabb! Tudod, hogy valami pszichopata garázdálkodik a környéken és én már halálra aggódtam magam! 

Bűnbánóan bólogattam és kerültem a tekintetét. Ha tudná, hogy éppen előtte áll az a bizonyos pszichopata… 

- Sajnálom anyu! - mondtam, de erre még jobban bepipult. 

- Sajnálod? Hazajössz, mint valami utca gyerek… vagy nem is, inkább valami félbolond - ezen a ponton egy halvány mosoly jelent meg az arcomon, de azonnal le is töröltem. Milyen közel jár… - ebben a gúnyában és annyi a magyarázatod, hogy “Sajnálom”? Na ide figyelj Melinda Black! Ha nem mondasz valami elfogadható magyarázatot, két hétig nem mozdulhatsz ki itthonról - egy pillanata elgondolkodott, biztos azt latolgatta még mit csapjon hozzá a büntetésemhez - nem is, inkább egy hónapig! 

Mindenfelé néztem, csak a szemébe nem. Legendás vagyok hazudozás terén, amit volt is időm gyakorolni. Essünk túl rajta! 

- Annával bandáztunk - (Anna az egyetlen barátnőm, de még ő sem tudja az igazat és nem is tudhatja meg soha) - és annyira elfajultak a dolgok, hogy a “felelsz vagy mersz” végére már így néztünk ki - mutattam végig csodálatos szerelésemen - aztán elmentünk egy fagylaltra, de addigra már besötétedett, és kénytelenek voltunk beérni egy sütivel - még kell valami, hogy hihetőbb legyen, mert ez még nem magyarázza a zilált külsőt - aztán egy barátkozó kedvében lévő csöves üldözött minket, de leráztuk… nagyon vicces volt. -fejeztem be mondandómat, ami eléggé gyenge lábakon állt. 

Felnéztem, most először, hogy beléptem a lakásba és úgy látszik anyám elhiszi, amit mondtam. 

- Rendben, de ilyen még egyszer ne forduljon elő - egy kicsit még dühös volt, de a nehezén már túlestem. 

- Nem fog! - elslisszoltam mellette a szűk folyosón és a fürdőszobába zárkóztam. 

Lehámoztam magamról azt a vackot, ami szennyként ragadt rám,a zacskókat a kukába hajítottam és kifürödtem magamból a stresszt.