Angyali katona (Befejezett)

2.rész Az idegen

Reggel felkelt, valami fura érzés jött rá megint. Most úgy érezte, mintha figyelné valaki.
Lement, a szülei már az asztalnál ültek, Nita is így tett majd megette ami a tányérján volt, és vissza felment a szobájába, hogy átöltözzön és bepakoljon az iskolába.
Nita most egy fekete enyhén szakadt farmert vett fel, hozzá illő sport cipőt, felsőnek meg kiválasztott egy feliratos pólót. Bepakolt a mai órákra majd felvette a fülhallgatót, és elindult az iskolába.

Ment az utcán, folyamatosan azt érzi, hogy valaki követi erre hátrafordult, de nincs ott senki. Megint ment pár utcányit, és szinte érezte ahogy a nyakába liheg valaki, erre már Nita nem hátrafordult, hanem a telefonját elővette mintha zenét akarna váltani, és meglátta az árnyt a telefonjában, gyorsan hátrafordult de nem volt ott senki. Nita bepánikolt, és véletlen egy sikátorba fordult le, és nem vette észre, hogy ez egy zsákutca. Erre megfordult hogy gyorsan kimenjen, de előtte állt az árny.

- Állj meg, és ne sikíts! Beszélni szeretnék veled.
- Haddjon békén, vagy hívom a rendőrséget.
Erre az alak megérintette a telefont, és kikapcsolt.
- Na figyelj rám, tudom hogy valami nem stimmel veled.
- Nem értelek!
- Elájultál? Furcsa érzéseid vannak? A hátad fáj? Láttál valami furcsát a hátadon?
- Honnan tudsz te ezekről?
- Feletteseim mondták, hogy nézzelek meg hogy alkalmas vagy-e.
- Nem megyek sehova, és mostmár tűnjön innen!
Az árny erre még közelebb ment Nitához. Nita reszketett és egyszercsak kibújt a szárnya, erre Nita fejét kapkodta és elkezdett magyarázkodni, hogy ez csak egy jelmez .
- Szép! A főnöknek pont ilyen kell!

Az árny meg közelebb ment, és már kilehetett venni az arcvonásait.
Egy nagyon helyes pasi állt Nita előtt. Nita el is pirult.

- Figyelj, nem bántalak! Eltudod rejteni a szárnyaidat?
- Nem, és azt se tudom, hogy nyitottam ki.
Erre az árny megmutatta az ő szárnyait ami meseszép volt .
Nita megkönnyebbült, hogy nem ő az egyedüli akivel ez történt.

- Koda a nevem! És én is birtokolok két nagy szárnyat.
Megtanítalak hogy használd, hogy ne kerülj bajba. Ugye nem mutattad meg senkinek se?
- Nem!
- Rendben!
Koda közelebb ment hozzá, hogy megvizsgálja jobban a szárnyait, mikor hozzáért Nita szárnyához, Nitán és Kodán furcsa érzés keringett át.
Koda megállapította hogy gyenge még, és hogy még nem repült vele.

- Nita ugye?
- Igen.
- Elviszlek egy olyan helyre, ahol nyugodtan megtudlak tanítani hogy hogyan használd a szányaidat.
- Rendben!
- De előtte bekell csuknod!
Koda odalépett a lányhoz és súgta a fülébe szép halkan, hogy megnyugodjon:- gondolj arra hogy becsukod, szépen, lassan eltűnik.
Nita szíve hevesen vert. Ennek hallatán kezdett lenyugodni, és a szárnyai eltűntek.
- Remek!
- Köszönöm!
- Most had fogjam meg a kezed, észrevétlenűl kell elmennünk arra a helyre.
Nita nem is sejtette, hogy Koda eltud tűnni a szemek elől.
Elmentek egy nagy és csendes helyre senki sem volt ott ki volt hallva.

- Itt fogunk gyakorolni!
- Rendben!
- Nyisd ki a szárnyad!
Nita próbálja ugyan azzal a technikával de nem megy
- Nem megy!
Akkor máshogy kell kinyitnunk!
Koda kieresztette a szárnyait, és nekirontott Nitának. Nitát a magasba vitte, majd mondta neki: - Ha nem nyitod ki a szárnyad, akkor nem marad belőled semmi ha leérsz a főldre! Erre Nitát szépen elengedte, és fentről figyelte ahogy zuhan.

Gondolja magába! Most mit csináljak ? Megfogok halni!Koda ezt még megbánod! Az utolsó pillanatban kinyitotta a szárnyait, és fenntartotta a levegőbe a lányt.
Koda lement hozzá és gratulált!
- Ügyes vagy!
- Ahha és most kinyírlak!
Nita nekirontott, és reflexszerűen harcolt mint aki már 1000 éve ezt csinálja! Koda meglepődött, hogy nem is kell harcra tanítania.
Koda egyik pillanatról a másikban a földre terült, és a lány szúrós szemekkel lefogta a mellkasánál.

Koda csak mosolygott!
- Mit vigyorogsz?
- Készen állsz!
- Mire?
- Majd meglátod!

Nita hirtelen elkezdett homályosan látni, és elájult. Koda testére borult.
Koda értetlenül feküdt hogy most mi lett vele.

Visszavitte a lányt a szobájába és otthagyta...

--99Pepy99--