Kétség - [BEFEJEZETT]

VI. Fejezet

A szemem színe zöld, viszont a borzalomnak fekete. Ezt is csak onnan tudom, hogy egyszer arra eszméltem, hogy egy hason lőtt férfi félholt állapotban motyogta: “Azok a fekete szemek a gonosz szemei”. Nos, nem tévedett!

Akkor egy stukker volt a kezemben. Fogalmam sincs a mai napig, honnan szerezhette. Hazavittem, lehippóztam és megszabadultam tőle. Fél óra buszozás után beledobtam a szennyvíz levezetőbe. Azóta sem hallottam felőle. 

Most, az illegális “bulitömb” előtt állva ez jutott eszembe. Sokszor járunk ide és nem annyira durva hely, mint a barátnőm szobája.

Sőt, jobb is, mint a többi mulatós, főleg azért, mert ide beengednek minket is. Bár két hónap és betöltöm a tizennyolcat, én nem akarok várni ilyen formaságok miatt. 

Anyunak hagytam üzenetet, hogy Annáéknál alszom és nem is volt semmi fennakadás, ugyanis Anna anyukája falazott nekünk.

Viszont ő úgy tudja, hogy házibuliba jöttünk. 

Már besötétedett és még be sem jutottunk. Annyi ember van itt, hogy azzal folyót lehetne rekeszteni!  Mindenhonnan beszéd foszlányokat hallottam és a zene halk dörömbölését, ahogy előrehaladunk egyre hangosabban.

A barátnőmmel rendesen kiöltöztünk; Anna sötétlila tapadós ruhát vett fel, ami többet mutatott telt idomaiból, mint kellene.

Hozzáillő csillogós magassarkút és tömérdek ékszert. Szőkére festett haját kivasalta és egy kiló sminkkel spékelte meg az összhatást. Legalább öt évvel lett idősebb kinézetre.

Ellentétben nálam szolid smink van, valójában csak szemceruza, szempilla spirál és fekete tusvonal, meg egy kis szájfény. A kedvenc fekete magassarkúmat húztam és sötétkék vállpántos ruhát. Hullámos hajamat hagytam a vállamra omlani.

Mikor már a bejáratnál voltunk, fél óra várakozás után végre bemehettünk és a hangos zenétől még a gyomrom is megremegett. A terem olyan nagy volt, hogy el sem lehetett látni a végéig és az éles fények és füst miatt nem is próbálkoztam. 

A hatalmas embertömegben törtünk magunknak utat a bárpult felé, ami több mint nyolc méter hosszú, négy csapossal és ugyanennyi mixerrel.

Letelepedtünk egymás mellé a bárszékekre és most először, mióta beléptünk egymásra néztünk. 

- Fergeteges a buli mi? - ordította kicsit közelebb hajolva. 

-Aha, nagyon állat! - kiáltottam vissza neki válaszul. 
Ezzel a beszélgetést le is tudtuk.

Ő a pasi kínálatot figyelte, én meg kértem egy koktélt és azt iszogatva néztem körül.

Biztosan elbambultam egy percre, mert arra figyeltem fel, hogy valaki pár centire a fülemtől köszön nekem. 

- Szervusz kislány! Minden rendben? 

A hang irányába fordulva egy kellemes világoskék szempárra lettem figyelmes. Jóképű, meg kell hagyni. Szőke tincsei a szemébe lógtak és érzéki szája felfelé kunkorodott. 

- Persze! Miért? 

-Nagyon szemeztél a kijárattal… -mutatott az említett tárgy felé, majd vissza - Nem tetszik a hely? 

- De, csak elgondolkoztam - vágtam vissza kicsit hevesen. Erre még jobban mosolygott. 

- Meghívhatlak egy italra?

Felemeltem a poharamat és egyszerre kiittam a tartalmát. Nagyon jól bírom az alkoholt. 

- Miért is ne? - vontam fel az egyik szemöldököm. Tetszik nekem ez a srác. Igaz, még nem sokat beszélt, de ma este még rengeteg időnk van.