Kétség - [BEFEJEZETT]

VII. Fejezet

Éjfél után pár perccel, már mindent tudtam Thomasról, merthogy ez a neve a fiúnak.

Thomas White. Ez nem lehet véletlen! Én a fekete, a gonosz gyilkos, ő pedig a fehér, az ártatlan és mosolygós, angyali kinézetű fiú, mellesleg piszok jól néz ki.

Tizenkilenc éves és a nyári szünet ideje alatt a nagyszüleinél lakik, tehát csak öt perce tőlem gyalog.

Egy óra szövegelés után kijelentette, hogy tetszem neki és nem ittunk annyit, hogy az alkohol beszéljen belőle.

Táncban sem a legrosszabb, volt alkalmam ellesni tőle néhány lépést és ő is megjegyezte, hogy laza táncstílust képviselek, nem görcsölök rá a mozgásra.

Szeret sportolni, ami meg is látszik a bicepszein és kidolgozott testén.

Ambiciózus típus; szerinte mindenkiben megvan a jó és a rossz egyaránt. Ez a gondolkodása nagyban hozzájárulna az önbizalmam megerősödéséhez. 

Anna is talált egy helyes gyereket, úgy nézem nagyon lekötik egymást. Még hogy a nyakamon fog lógni egész este! Ide se bagózik! De nem is baj, mert engem is leköt Thomas. 

A zenét azóta megszoktam, már nem tűnik olyan hangosnak, attól függetlenül, hogy rezegnek tőle a falak.

Oldalt a piros fények sem zavarják már a szememet. És mellettem ül az este fénypontja. 

- Elmentem a számodat jó? - adta a kezembe a telefonját és én egy halvány mosoly kíséretében bepötyögtem.

Akárhányszor rám néz mindig mosolyog. Olyan, mintha nem ismerné a szomorúságot. 

- Ezen elérhetsz, szinte mindig -mondtam a telefonszámomra utalva. 

- Szinte? - kérdezett vissza somolyogva, de én meg sem hallottam. Hirtelen olyan hányinger tört rám, hogy majdnem ott helyben leterített. 

- Bocs, egy pillanat! - mondtam küszködve és már ott sem voltam. Aggódva nézett utánam, de én eltűntem a tömegben.

A hátsó kijárat volt hozzám a legközelebb, úgyhogy oda igyekeztem. Arrébb lökve néhány embert megtaláltam az ajtót és kirobbantam rajta.

A fal mellett kidobtam a taccsot, de még utána is öklendeztem. Átfutott az agyamon, hogy nem is ittam annyit, akkor meg miért rókázom, de ez csak másodlagos volt, ugyanis rájöttem, hogy teljesen egyedül vagyok.

Még meg sem fordultam, hogy gyorsan visszamenjek, megéreztem az ismerős jelenlétet.