Angyali katona (Befejezett)

3.rész: Repülj!

Felkelt Nita, és még mindig elvan képedve, hogy tegnap repült és hogy reflexszerűen harcolt. Nita úgy, gondolta hogy ez egy jó adottság, és hogy ki kéne használnia ha már van neki ez.
Gondolja magába:
- Hogy használjam a szárnyaimat, hogy ne lásson meg senki? És hogy jutok el oda, ahova Koda vitt el engem? Nagyszerű lenne ha a fellegekben járnék, végre át tudnám érezni a madarak érzéseit ahogy repülnek. Hmm ez mind szép és jó ha minden igaz akkor, nekem az a képességem hogy tisztán hallom azokat a hangokat, is amiket mások nem hallhatnak saját fülükkel, több ezer kilométerig is meghallom ha valaki beszél, csak koncentrálnom kell. Kodának mi is volt a képessége?? Hmm azthiszem láthatatlan tud lenni ez jól jött volna most nekem!

Nita elindult megkeresni azt a helyet, de így is mikor Kodával repült az fél órába telt. Most meg viszont azt se tudja hogy merre van, és még repűlni se tud, hisz akkor észre veszik.
Keresett a térképen egy nagy helyet ahol repülhetne, látott egy erdő részt ott jol megtudna bújni ha baj van, és még kicsit repülhet is.

Elindult arra a célra ami körülbelül 10 kilométerre lehetett tőle. Ma ellógta az iskolát, mert nagyon vágyik arra hogy repülhessen. Az anyja nem tudja hogy ma nem megy suliba.

Nita úgy 1.5 óra alatt ott volt az erdőnél, mivel busszal ment. Az erdőben csicseregtek a madarak. Kicsit fújt a szél.
Senki nem volt ott szóval nyugodtan tudott gyakorolni.
Kinyitotta a szárnyait ami egyre jobban ment, és kinyújtóztatta majd szépen lassan méterenként emelkedett fel a levegőbe. Már elég magason volt, hogy jobban be gyorsuljon és senki sem látta szóval kacskaringózott, nagy köröket tett a levegőben.
Egyik pillanatban Nita észrevette, hogy valaki közeledik gyors iramban. Nita gyorsan leszállt volna, de addigra már a másik személy nekiütközött és együtt leestek a földre.

Nita szédült és fájlalta a szárnyait. Kinyitotta a szemeit, és észrevette hogy Koda testére esett, mintha koda megvédte volna a földel való közvetlen találkozásától.

- Te mit keresel itt Koda?
- Ezt én is kérdezhetném tőled!
- Én repülni akartam ezért jöttem ide!
- Értelek. Akkor sajnálom hogy nem figyeltem, és neked mentem, nagyon sietek.
- Nincs baj örülök hogy nem valami idegen látott meg.

Felsegítette Nitát, majd tovább repűlt Koda. Koda hátrapillantott hogy még utoljára megpillantsa a lányt, majd eltünt a messzeségbe.

Nita végig figyelte, ahogy elmegy Koda. Ezután Nita elindult haza, mivel a szárnyai nagyon fájtak már repülni nem akart. Eltüntette a szárnyait majd buszra szállt és elindult.

Hazaért és lehuppant az ágyára és elaludt. Nagyon kifárasztja, még az hogy használja a szárnyait.

Az anyja kopogtatott az ajtón és kérdezte bejöhet-e.

- Igen gyere!
- Felhívott az igazgató azzal, hogy nem voltál az iskolában. Megmagyaráznád?
- Rosszul lettem.
- Akkor megyünk orvoshoz!
- Nem kell, már jobban vagyok kikúráltam magam!
- Remélem nem csak kitaláltad ezt az egészet, és csak lógtál a suliból?!
- Nem dehogy !
- Akkor holnap tudsz menni iskolába?
- Persze.

Kiment az anyja, és Nita kidőlt az ágyon, mint aki lefutotta a maratont.
Nita az éjszaka folyamán, sokáig fent volt, és olvasott az angyalokkal kapcsolatban cikkeket. Körülbelül úgy hajnali 3 lehetett. Koda megjelent és hirtelen megijedt Nita.

- Te mit keresel itt?
- Bocsánatot szeretnék kérni, hogy úgy neked mentem, remélem nem esett nagyobb bajod!
- De igen! Fáj a szárnyam.
- Megmasszírozzam?
- Nem kell és menj innen!
- Nem tehetem, figyelnem kell téged!
- Nem érdekel.

Ekkor Koda odament Nitához és hátulrol megölelte. Nita ellökte magától, és kérdőn nézett rá. Nem értette mire fel csinálta ezt az egészet.

- Azthittem igy jobban fogod érezni magad.
- Hát nem!

Ekkor sarkon fordult és elrepült. Nita nagyon zavarban volt, hogy így ilyen hirtelenjében megölelte.

Nita ránézett az órára és látta, hogy hajnali 4 óra múlt, így ment és lefeküdt, de előtte kikapcsolta a gépet...

--99Pepy99--